„Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?” (Márk 8,36-37) Nincs semmi, amit adhatna érte. És az, ha az ember lassanként adja el lelkét, csorbítja az igazságot evilági vagyonért cserébe valójában ugyanolyan, mint ha egy összegért cserélné el az ördöggel. „Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.” (Mt 6)
Ha bizonyos politikusok (természetesen nem csak rájuk igaz ez, de az ő felelősségük a nagyobb hatalom miatt súlyosabb) vissza tudnának emlékezni ezekre a mesékre saját gyermekkorukból, csaknem árulnák el folyamatosan harminc ezüstpénzért az igazságot, nemzetünket és ezzel együtt valójában – bár észrevétlen – önmagukat is. És ha a jövő felnövekvő nemzedéke ilyen igaz meséken nőne fel a mai semmitmondó animációs filmek helyett, bizonyára áldozatkész, az ígéretet és a valódi értékeket a világi vagyonnál többre becsülő szegény kovácsok és az ilyen erényeket bőségesen jutalmazó Mátyás kovácsok, azaz igaz emberek válnának belőlük is.
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6,19-21)