Mint emlékezetes, a jelenleg a Mi Hazánk színeiben politizáló mandátumtolvaj országgyűlési képviselő, Fülöp Erik 2010-ben vette át Tiszavasvári vezetését. Az érdekei szerint akkor éppen jobbikos színekben tetszelgő politikus azonban a Magyarországon egyre nyíltabban megjelenő orosz befolyást szimbolizáló miniszobor baltával való megegyengetése, majd Dunába hajítása előtt nem éppen antibolsevista megmozdulásairól vált híressé. Amikor ilyen irányú intézkedéseket tett, akkor sem magától lépte meg ezeket, majd mondvacsinált okokra hivatkozva pártja egyik kommunistaellenes javaslatát sem támogatta.
Az, hogy Fülöpöt nem fűtötte nagyon a bolsevistaellenes tettvágy, többek között abból is látszik, hogy bár 2015-ben 17 problémás közterületet nevezett át a város, ennek előzménye az volt, hogy a Hír TV Látótér című műsora riportban számolt be róla, hogy az éppen jobbikos politikus vezetése alatt álló Tiszavasvári dugig van az előző rendszerhez köthető elnevezésekkel.
Meg is látszott, hogy az intézkedés leginkább egy kényszer szülte púp a településvezető hátán, hiszen Tiszavasváriban – két kivételtől eltekintve – a mai napig belefuthatunk az alábbi, többnyire nem túl szimpatikus úriemberek nevét viselő utcákba. Annak ellenére, hogy 2012 óta törvény mondja ki, hogy a közterületi elnevezések között nem szerepelhetnek a XX. századi diktatórikus önkényuralmi rendszerek megalapozói, kiépítői vagy fenntartói. Lássuk, kiknek az átkos emlékével nem volt kedve/ideje/ereje megküzdeni Fülöp Eriknek az alatt a 8 esztendő alatt:
A Tanácsköztársaság idején szociáldemokrata politikusként közoktatásügyi népbiztos volt, illetve a szabadkőművességben is aktív szerepet vállalt. Igaz, hogy ő maga a vörösterrorban nem vett rész, 1919 júniusában lemondott pozíciójáról és követelte a vérontás megfékezését, szellemi kútmérgező munkája nagyban hozzájárult az addigi erkölcsök és a társadalmi rend felborulásához. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) hivatalos állásfoglalásában javasolta, hogy a róla elnevezett utcákat, tereket kereszteljék át. Erre szégyenszemre végül csak az új fideszes polgármester regnálása alatt került sor, miután a kormányhivatal jelezte ennek szükségességét.
Prágai egyetemistaként a Magyar Fiatalok Szövetsége elnevezésű ifjúkommunista szervezet oszlopos tagja, majd vezetője volt. Az első bécsi döntés után Magyarországon bekapcsolódott az illegális kommunista párt szervezésébe, többször is személyesen utazott ki Moszkvába, hogy utasításokat kérjen a hazai bomlasztó tevékenységre vonatkozóan. A '30-as, '40-es években részt vett a Szabad Nép és a Népszava szerkesztésében, illetve tüntetéseket szervezett, államellenes tevékenységéért 1942-ben kivégezték. Az MTA szerint, bár ő maga nem vett részt a kommunista rendszer kiépítésében, az akkori emlékezetpolitika gyakran hivatkozott rá, neve pedig egybeforrt az elnyomó hatalommal, így a róla elkeresztelt közterületek átnevezését is javasolják.
Fülöp Erik helyett ezt is az új fideszes polgármesternek kellett kezdeményeznie, szintén kormányhivatali jelzés nyomán.
3. Frankel Leó
1871. március 26-án beválasztották a Párizsi Kommünbe, ahol a munka- és kereskedelemügyi bizottság vezetője lett. A kommün bukása után, a rá kiszabott halálbüntetés elől Londonba menekült, ahol az I. Internacionálé Főtanácsának tagja lett. Marx és Engels közvetlen munkatársa volt, 1876-ban pedig visszatért Magyarországra, ahol a munkásmozgalom aktív szervezőjeként dolgozott. 1880-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt egyik alapítója volt. 1881-ben lázításért és államellenes szervezkedésért egy sajtóperben másfél éves börtönbüntetést szabtak ki rá. A magyarországi bolsevizmus kedvelt figurája és hivatkozási alapja volt, ezért az MTA az ő esetében is névváltoztatást javasolt.
A Google Maps tanúsága szerint ez sem Fülöp Erik, hanem az új városvezető regnálása alatt történt meg.
4. Bacsó Béla
Magyar szocialista író, újságíró, 1919-től a Népszava munkatársa. Szerkesztőtársával, Somogyi Bélával együtt meggyilkolták a fehérterrorról szóló írásai miatt. Tragédiáját a kommunista mozgalom és államhatalom propagandacélokra használta föl.
5. Somogyi Béla
A kommunista logika szerint, ha már Bacsó Béla utca lett Tiszavasváriban, akkor Somogyi is kellett, hogy kapjon egyet. Ő kicsit komolyabb karriert futott be, mint Bacsó: a Károlyi-kormányban közoktatásügyi államtitkár volt, illetve már akkor is a Népszava újságírójaként, majd
szerkesztőjeként dolgozott. A Tanácsköztársaságban ugyanakkor nem vállalt szerepet, a Tanácsok Országos Gyűlésének tagjaként még bírálta is a proletárdiktatúrát. A kommün bukása után a Szociáldemokrata Röpiratokat szerkesztette, majd 1919. szeptembertől a Népszava felelős szerkesztője lett. Bacsóval együtt neki is a fehérterrorról szóló cikkei miatt kellett meghalnia, emlékét pedig ugyanúgy kisajátította a bolsevik hatalom, illetve ugyanúgy visszaélt vele, mint Bacsóéval.
6. Garami Ernő
A szociáldemokrata politikus a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban kereskedelemügyi miniszter, illetve a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője volt. A szociáldemokraták és a kommunisták egyesülésével nem értett egyet, így a Tanácsköztársaság kikiáltása után emigrált, ám az 1919 augusztusában pár napig regnáló, majd ellenforradalommal megbuktatott Peidl-kormányban ismét pozíciót kapott. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében ugyan még Horthy Miklóssal is tárgyalt, ám végül ismét külföldre távozott. Bécsben publikált írásaiért perbe fogták, és csak 1929-ben engedték hazatérni. Bár az MTA állásfoglalása őt nem említi név szerint, munkásságában túl sok megőrzésre érdemes mozzanat nincs, a Károlyi-éra aktív politikusaként pedig hozzájárult az első világháború utáni zűrzavar fokozásához, mely elmélyítette az összeomlást és a későbbi trianoni országvesztéshez vezetett.
7. Illés Béla
A kommunista rendszer ünnepelt írója, újságírója. 1918-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, a Károlyi-forradalom idején a Katonatanács tagja lett, majd 1919-ben az újpesti fegyveres erők politikai megbízottjává nevezték ki. A bolsevizmus bukása után Bécsbe emigrált, majd Kárpátalján a Munkás Újság újságírójaként bontotta a rendet. A szovjet hadsereg őrnagyaként részt vett Budapest ostromában. Háborús szóbeszédek szerint kijelentette, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nők is a szabad zsákmány körébe tartoznak”. 1950-1956 között az Irodalmi Újság főszerkesztője volt. 1957-1959 között az Élet és Irodalom szerkesztőbizottsági tagja volt. Az ő történelemhamisító agyszüleménye volt Guszev kapitány alakja, akit az 1848-49-es szabadságharcot leverő orosz hadsereg olyan tisztjének álmodott meg, aki nem volt hajlandó a magyarok ellen harcolni, ezért kivégezték (a mesebeli propagandafigura nevét a rendszerváltásig utca viselte Budapesten, ő maga pedig minden történelmi alapot nélkülözve is tananyag lett Magyarországon; Illés bizarr kitalációjának születéséről nemrég kiváló film is készült, Árulók címmel). Bár az ő neve sem szerepel az MTA állásfoglalásában, egyetlen józanul gondolkodó magyar ember számára sem lehet kérdés, hogy nem méltó arra, hogy nevét közterület viselje.
8. Két kakukktojás
A személyeken túlmenően van két jellegzetes dátumot viselő utca is Tiszavasváriban: a Február 1. utca a második világháború utáni kérészéletű (látszat)köztársaság kikiáltásának dátumát, míg a Március 21. utca a Tanácsköztársaság 1919-es kiáltásának időpontját hirdeti. Egyértelmű, hogy a XXI. századi Magyarországon egyiknek sincs helye.
Fülöp Eriknek tehát – törvény ide, antibolsevista felbuzdulás oda – nem jutott eszébe átnevezni a fenti listán található utcákat. Arról nem lehetett szó, hogy a politikus ne tudott volna arról, milyen közterületi elnevezések "gazdagítják" a települést, hiszen az Alfahír információi szerint
Portálunk úgy értesült, hogy a mostani baltás akciója kapcsán magát ünnepeltető politikus a Jobbik alelnökeként ezt az indítványt arra hivatkozva nem támogatta, hogy az a szükséges okmánycserék miatt túl sok anyagi terhet ró az érintett lakókra.
Ha a rendszerváltás óta fel-felmerülő átnevezési ügyek akármelyikét felidézzük, akkor látni fogjuk, hogy ez a szöveg a baloldali és a fideszes elit kedvenc frázisa és gyáva kifogása arra az esetre, amikor valamelyikük el akarja szabotálni a nemzeti emlékezet helyretételét a szimbolikus térben.
A kínjába sült mentegetőzés már csak azért is fölöttébb érdekes, mert a 2015-ös sajtótájékoztatón Fülöp Erik még azzal dicsekedett, hogy a tiszavasvári lakosoknak egy fillért sem kell fizetniük az új okmányokért.