A vonal az első elkészült szakasza volt a Duna bal partján vezetett Bécs-Pozsony-Pest vasútvonalnak, megépítése természetesen prioritást élvezett.
A megnyitó ünnepségről készült rajz
Történelmi mutyi
Ha azt gondolná valaki, hogy a korrupció valamiféle modern kori huncutság, nagyot téved. Az első magyar vasútépítést ugyanúgy körbelengték a visszaélések, ingatlanmutyik és persze hűtlen kezelés, mint dicsőséges jelenünket.
Természetesen óriási lobbiharcok is meghúzódtak a vasúti építkezés mögött: egy, a Sina György bankár által vezetett, és a Helytartótanács támogatását élvező pénzcsoport a Duna jobb partján Bécs-Győr vonalat tervezett (az udvari érdekeknek ez jobban megfelelt), ám a magyar országgyűlés a bal parti vezetést részesítette előnyben. A megoldást végül egy bécsi pénzügyi válság oldotta meg, így történt, hogy a Pest - Bécs közötti fővonal 1920-ig a Duna bal partján vezetett.
A vasútépítési célból létrehozott Magyar Középponti Vasúttársaság beruházását az Ullmann Móric által alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bank finanszírozta. Az építkezés 1844. augusztus 2-án kezdődött, a terveket - az 1836. évi XXV. törvénycikkben foglaltaknak megfelelően - a német Karl Friedrich Zimpel készítette, az építkezést August Wilhelm Beyse hadmérnök irányította a kezdetekben. Beyse az építkezést főleg kisvállalkozókkal képzelte el lefolytatni, ám Ullmann nyomására egyre több feladatot nagyvállalkozók kaptak, a profitot megérző bankár ráadásul az embertelen körülmények között dolgozó munkásokat is kiszipolyozta. Ebbe, valamint a visszaélésekbe, a korrupcióba és a bürokratikus akadályokba - főleg Pest város akadékoskodásába - belefáradt Beyse ezeután visszalépett, helyét Lacher Károly vette át.
Ezzel párhuzamosan megkezdték a vonal államosainak építését, így a részben a mai Nyugati pályaudvar területén található pesti indóházét is.
Az épület részben még állt, amikor 1874-77 között gyakorlatilag fölé építették a mai Nyugatit
1845. májusától az alépítményre Dunából kinyert kavicsot terítettek, majd októberben megkezdik a sínek lerakását is, ezzel párhuzamosan pedig mintegy 50 ezer telítetlen tölgyfa talpfa beépítését.
Az első próbamenetre 1845. november 10-én került sor, végül 1846. július 15-én József nádor ünnepélyes megnyitójával átadták a teljes pályát. A stílszerűen Buda és Pest nevű mozdonyok délután háromkor vitték nyolc kocsival Vácra a meghívott 250 személyt, a 33,6 kilométeres utat 59 perc alatt tették meg (ez a teljesítmény 2016-ban sem sikerül mindig a MÁV-nak, de ez már egy másik történet).
Az átadást mindenhol ünnepséggel járt (ahogyan a későbbi vonalak megnyitóján is), bár Vácott kissé beárnyékolta az esemény nagyszerűségét, hogy konkrétan tűzvész tombolt éppen a városban.
A gőzmozdonyokat Belgiumból, Poroszországból és persze Ausztriából szerezték be, a magyar járműgyártás természetesen még csak ötletszinten fogalmazódott meg.
Ahogyan a Lánchíd esetén is, úgy itt is egy régi feudális hagyomány szakadt meg: az 1836. évi törvény értelmében mindenkinek fizetnie kellett az utazásért, így a nemeseknek is, igaz a jegy meglehetősen drága volt. A forgalmat napi három, ünnep- és vasárnap négy vonatpár bonyolította le.
A váci vonalat a második, szolnoki követte, amely egy évvel később, 1847. szeptember 1-jén adták át. Ez már komolyabb szerepet játszott a szabadságharc során, hiszen Buda kiürítése során a vasutat is felhasználták. 1848-ban Magyarországon összesen 243 kilométer hosszú vasúthálózat létezett, ebből 180 kilométeren folyt gőzvontatás.
A Magyar Középponti Vasúttársaság - amely a második vonal építése, valamint a kirobbant szabadságharc miatt - rendkívül rossz anyagi helyzetbe került, majd 1850. március 7-én megszűnt, vonalait (az időközben megépült Pozsony-Marchegg vasutat is) az osztrák kormány vásárolta fel.
Ezek után felgyorsult az építkezés: Vác és Párkánynána között 1850-re, Párkánynána és Pozsony közötti szakasszal 1851 őszére készültek el. A vonal ekkor még végig egy vágányos volt, Vác és Pest között 1869-re, a teljes vonalon csak 1893-ra készült el a második vágány.
Trianon békediktátum jóvoltából a magyar királyság legfontosabb vasútvonalának túlnyomó része Csehszlovákiához került, így hirtelen felértékelődött a bal parton vezetett, Budapest-Hegyeshalom vasút, amelyet fővonallá kellett kiépíteni, második vágánnyal, nyomvonal-korrekcióval és villamosítással.