Az új kabinet pár napja lépett hivatalba és összetétele az 1993-ban (végleg 1995-ben) véget ért háború óta több szempontból is egyedülálló.
Hogy miért a leginkább vegyes, de egyben legjobban nacionalista is, az a kormány névsorából hamar kiderül, viszont az is tény, szinte lecserélődött a horvát politikai elit az elmúlt években.
A jobboldali tömegpárthoz, a korábban első elnök, Franjo Tudjmanhoz kötött HDZ-hez az utóbbi évtizedben korrupciós ügyek kapcsolódtak, Ivo Sanader ex-miniszterelnök börtönben is ül emiatt, de az eddig szocdemek sem maradtak tiszták és a válságkezelésben sem jeleskedtek. A két nagy mellett a politikai palettát a déli Metkovics városának polgármestere, Bozo Petrov és 2012-ben alakított, gyorsan népszerűvé vált anti-mainstream pártja, a Híd (Most) teljesen átalakította.
Az európai elitellenes pártokhoz (például a görög Sziriza, a spanyol Podemos, a lengyel Kukiz Listája vagy az olasz 5 csillag) hasonlóan a Híd iránya is a korrupció és a bürokrácia visszaszorítását, az EU-hoz való viszony átalakítását, az állam átláthatóságát és ésszerűségét, a társadalmi különbségek csökkentését jelentette a kampányban.
A hazai száraz külügyi elemzésekből rendre kimarad, hogy mégis mi a fő bajuk az adott országban, jelen esetben a horvátoknál az embereknek a politikai garnitúrával. Érdemes tudni, hogy Horvátország legfejlettebb térsége Zágráb és környéke, valamint Dalmácia, ezt a turisták tapasztalhatták, egyébként a néha csalóka gazdasági számok mellett nem túlzó kijelenteni: a háborús újjáépítés után hasonlóan, kicsit talán jobb színvonalon éltek, mint mi. A legszegényebb térség a hazánkkal határos Szlavónia (a régió központja Eszék, ahol épp most vett focicsapatot Orbán Viktor, akarom mondani Mészáros Lőrinc), de aki csak átutazóban is arra jár, könnyen láthatja, egy-egy szlavón falu inkább hasonlít Ausztriára, mint mondjuk a hevesi járásra.
A jelentős kormányzati korrupció mellett volt még feszültség az elmúlt években a nyakló nélküli hitelekből is, melyek miatt a háború után sokkal jobban eladósodtak a családok, mint nálunk a devizabukta legkeményebb éveiben. Nem tetszett a horvát függetlenséget kivívó veteránoknak (akik odaát a számarányuk miatt is komoly társadalmi erő) a velük való bánásmód (pl. az alacsony nyugdíjak) és kifogásolható volt a horvát médiában, kultúrában és civil szférában a nálunkénál jóval nagyobb mértékű Soros György-féle jelenlét.
A választáson az említett Híd a mérleg nyelve lett és végül a történelmi, jobboldali HDZ-vel lépett koalícióra, kormányfőnek pedig egy technokrata topmenedzsert, a horvátul nem tökéletesen beszélő Tihomir Oreskovicsot kérte fel a Híd és a HDZ.
Tihomir Oreskovics
A belügyminiszter például az egykori veterán parancsnok, a 47 éves Vlaho Orepovics lett, aki Metkovics és Plocse térségében vezette egységeit a szerb támadók ellen. A szociális és ifjúságpolitikai tárcát egy 52 éves egykori apáca, Bernardica Juretics kapta, aki korábban családvédelmi és drogellenes aktivista volt.
A veteránminisztérium is megalakult, élére pedig egy korábbi honvédő háborús ezredes, Mijo Crnoja került, aki az európai közvélemény megdöbbenésére tegnap bejelentette:
kezdeményezi egy hivatalos állami lista létrehozását horvát nemzet árulóiról. Az összes privatizációs bűncselekményt elkövetőről és a horvát nemzeti érdekek elárulóiról.
Az ezredest azonnal megtámadta a sajtó, de a választást megnyerő HDZ elnöke, Tomislav Karamarko közölte: Croja háborús hős, a nemzet büszkesége és aki szerint túl erősen fogalmazott, vagy akinek nem tetszik az árulók listájának a tervezete, annak meg kell értenie a veteránok érzékenységét és hogy hosszú idő után többé nem lehetnek másodrendű polgárai az országnak, amely nekik köszönhetően lett szabad és független.
Cikkünk megjelenésével egy időben érkezett a hír, hogy Miro Crnoja veteránügyi miniszter hat nappal beiktatása után lemondott, miután a helyi sajtó hírt adott arról, hogy a háborús veterán nem azt a címet jelölte meg állandó lakhelyéül, ahol ténylegesen él. Az őt támadó média szerint ezzel az adófizetés alól akart kibújni. A miniszter újságíróknak azt mondta: azért mondott le, mert nem akart több kárt okozni a kormánynak és a miniszterelnöknek.
Az egyik legérdekesebb személy az új oktatási és kulturális miniszter, Zlatko Hasanbegovics, aki történész és publicista, a kilencvenes években a ma HVIM-mel is szövetséges nacionalista HCSSP (Történelmi Jogpárt) ifjúsági szervezetének az alelnöke volt és horvát jobboldali tudományos körök kutatója és szerzője, egyebek mellett a Magyarországra is (jobboldali körök meghívására) ellátogató Tomiszlav Szunics professzor "Új Jobboldal" című kiadványának a szerzője.
Zlatko Hasanbegovics
Haszanbegovics az egyik legjelentősebb kutatója a balkáni muszlimok történelmének, lévén maga is zágrábi horvát muszlim szülők gyermeke. Déli szomszédunk 4,28 milliós lakosságának a másfél százalékát, 62 ezer főt teszik ki muszlimok. Ebből a nagy részük a 2011-es népszámlálás hivatalos adatai alapján (mintegy ötvenezren) bosnyákoknak és tízezren horvátoknak vallják magukat. Haszanbegovics az első muszlim minisztere az országnak. Programjában a hazafiságot és jobboldaliságot hirdette meg vezető ideológiaként és a horvát kulturális élet megtisztítását a marxista, bolsevik titoista szellemiségtől.