A fideszes médiának sikerült a Bánó „muszter” András import szkinhedjeitől, a kamu Teller-levélen át a köztévéből kiretusált Lomnici Zoltánig már igen komoly mélységeket megjárt magyar sajtóban is újabb óceánárkokba alámerülni. Hogy
Rácz Károly (aka Terry Black) főállású bulvárproletár primer hírforrás lehet egy ellenzéki pártvezető szexuális orientációjának tekintetében,
az már eleve a Mariana-árok szintje volt. De sikerült ez alá is lefúrni, amikor a Facebook-buzizásba beszállt a szoci érában elkövetett bűneit a TV2 jelenlegi hírigazgatójának meggyónó Zuschlag János is. (Akiről amúgy az nem derült ki megrendítő vallomás-könyvéből, hogy meleg körökben ilyen otthonosan mozog, de legalább most már ezt is elkönyvelhetnénk – ha érdekelne bárkit is Zuschlag János 2016-ban.)
Az utazás a Föld középpontja felé azzal folytatódott, hogy Vajna videószakköre összerakott egy igen érdekfeszítő anyagot a „homoszexuális szélsőjobboldali vezetőkről”, aminek igen tanulságos végkövetkeztetése nagyjából az volt,
"ha náci vagyol, buzi is vagyol".
A magmába azonban akkor érkeztünk meg, amikor Vona Gábor pénteki nyilatkozatát egy mondat közepén megvágva úgy közölték le, mintha „bevallotta” volna, hogy járt a Terry Black által emlegetett „értelmiségi összejövetelekre” (tényleg, valaki elhiszi, hogy ezzel a szerencsétlen prosztóval bárki bármikor világmegváltó beszélgetéseket folytatott?). A pártelnök mondanivalójából csak az nem jutott ki a vágószobából, hogy
ez a társaság nem más, mint Orbán Viktor polgári köre volt,
és ott „nem tapasztalt ilyen mozgásokat". Ha a fideszes médiánál dolgoznék, ezt nagyjából úgy tálalnám: „lehet, hogy Orbán Viktor melegekkel hempergett, de Vona nem látta.”
De lehet, hogy még ennél is aljább szemétséget írnék. Nem tudom. Mert nem dolgozom nekik. Nem véletlenül. Mert ehhez nem egyszerűen egy jó állásajánlat, vagy elég pénz kell – hanem gyomor. Manapság
TV2-snek, origósnak, lokálosnak, 888-asnak, vagy ripostosnak lenni nem egyszerűen egy állás – hanem lelkiállapot.
Aki 2016-ban itt dolgozik, az 2016-ban egy hitvány szarházi. De nem ez a legnagyobb baj velük. Hanem, hogy azt állítják: ők újságírók, és amit csinálnak, az média. És mi is rossz, hiteltelen, és megvásárolt újságíróknak tekintjük őket, akik a rossz, hiteltelen és megvásárolt médiában dolgoznak. Pedig ez nem igaz.
Ezek az emberek nem újságírók, és amit csinálnak, az nem média.
És itt kell idéznem Jámbor Andrást a Kettős Mércéről:
„Egyszerűen ki kell mondani, hogy a Ripost, az Origo, a Tv2 nem újságok, nem médiatermékek, hanem a propaganda termékei, amelyeknek egyetlen célja, hogy a Fidesz hatalmát megtartsák. Ha cuki macis videót posztolsz az Origoról, ha a Tv2 híradóját nézed, ha a Ripost bulvárhíreit megosztod, akkor része leszel a Fidesz propagandájának.
Ezeket a lapokat bojkottálni kell, ki kell dobni a kukába, kitörölni a tévéből,
és erre kell felszólítani minden ismerősötöket, akiknél látjátok, hogy használja ezeket a médiatermékeket.”
Minden bizonnyal egy kezemen meg tudnám számolni, hány közéleti kérdésben értek egyet Jámbor Andrással. Lehet, hogy az öt ujjam sok is volna. De most valami nagyon fontosat fogalmazott meg.
Hogy nem arról van szó, egyetértünk-e a fideszes médiával, vagy, hogy tetszenek-e nekünk a Habony&Vajna Co. médiatermékei. Hanem arról, hogy ezeket hogyan nevezzük.
Hírnek, sajtónak, médiának biztosan nem.
És nem, bulvárnak sem. A bulvárból ugyanis különböző celebekről tudhatunk meg a hazánk, közösségünk számára tökéletesen irreleváns dolgokat. Húzhatjuk a szánkat a Hajdú-házaspár válásáról, vagy Zalatnay Sarolta új melleiről szóló cikkeken. De Magyarország jövője egy kicsit sem múlik Sarka Kata érzelmein, vagy Cini néni mellbőségén. Azon viszont igen, hogy a hazai közélet kegyvesztett milliárdosok magánéletéről, vagy ellenzéki politikusok szexuális szokásairól szól-e? Vagy, hogy lehet-e börtönnel fenyegetni egy újságírót, mert a közmédia Richelieu bíborosának egészségi állapotáról merészel írni.
Ez nem világnézeti, vagy ízlésbeli kérdés. Ahogyan mondjuk az sem, hogy mit hívunk bornak, vagy konyaknak és mit nem.
Én vörösbort csak ritkán iszom, a konyakot rühellem. De ettől még egy Gere Portugieser nagyszerű bor, egy Hennessy Black remek konyak.
A magyar nyilvánosság tele van olyan véleményekkel, és arcokkal, akikkel csak ritkán értek egyet, és akadnak jó páran olyanok is, akiktől falra mászok. Puzsér Róbert egy Gere Portugieser. Néha egy pohár jól esik belőle, de egy üvegtől már ég a gyomrom. Tamás Gáspár Miklós egy Hennessy Black. Tudom, hogy magas minőséget képvisel, de már a szagától rosszul vagyok. A bulvár közepesen gyenge kövidinka, ami egy nyári estére fröccsben elmegy, de ezen élni nem túl egészséges.
A TV2 hazugságfröccsöntőjének vezetője, Kunfalvi Nóra viszont Tesco gazdaságos narancs ízű szeszes ital, a 888-as szefós gyerekek osztályfőnöke, G. Fodor Gábor, vagy a ripostos Ómolnár Miklós meg egy Dínomdánom márkájú kannásbor.
Valami, ami úgy néz ki, mintha az lenne, ami rá van írva, de elég egy korty belőle, hogy kiderüljön: itt át akarnak verni minket.
Aki kannásbort készít, azt a borászok kiközösítik, a magukra valamit is adó fogyasztók pedig nem vesznek tőle semmit. Még akkor sem, ha néha megerőlteti magát, és legyárt néhány palack iható olaszrizlinget. Az italos pult alsó polca tabu. Oda soha nem nyúlunk. És, amit ott találunk, azt a nevén nevezzük:
nem bor, nem rossz bor, nem lőre – hanem szar.
Pontosan ezt kell tennünk Habony és Vajna tudatipari bélsarával is. Rámutatunk, és azt mondjuk: szar. És éppen ezért
nem fogyasztjuk, nem nyúlunk hozzá, nem vitatkozunk és nem állunk szóba vele, nem olvassuk, nem hallgatjuk, nem nézzük, nem vesszük a kezünkbe – akkor se, ha ingyen adják a metró kijáratánál.
Akik pedig ezeknek a szerkesztőségeknek a pöcegödre fölött erőlködnek, hogy nap, mint nap kitoljanak valamit magukból, azokat nagyon jól megjegyezzük magunknak. Mert eljön majd az idő, amikor nagyon szeretnék majd lemosni magukról a trágyaszagot – de olyan tusfürdőt nem találnak majd sehol. A polc legtetején sem.