Az ominózus bunkóságot és ostobaságot – mármint a keresztényüldözés tagadását – a méltán periférikus Amerikai Népszava karakterhalmozója; Para-Kovács Imre alighanem elkövette:
Orbán kormánya pedig ebben a helyzetben úgy dönt, hogy meg kell védeni az üldözött keresztényeket, akiket momentán senki sem üldöz...
– írta le tudálékosan az elkövető, majd az általa képviselt keresztényüldözés-tagadást becsomagolta egy olyan betegesen és gyerekesen közhelyes Orbán-fóbiás őrjöngésbe, tipikus klasszikus, „felvilágosult”, „européer” stílusban ami akár szimpatikus is lehetne, de cseppet sem az. Éppen emiatt ezzel a résszel nem foglalkozom különösebben. Mindenesetre az megállapítható, hogy az államtitkárság létrehozására elkülönített három millió eurót, azaz 930 millió forintot azért nem különösebben érzi meg egy olyan mértékű költségvetés amely milliárdokat ölt bele ennél hasztalanabb és alantasabb ötletekbe is, melyekbe egyébként kevésbé megosztó módon is simán bele lehetne szállni.
Ezzel szemben a tényeket rögzíteni kell: a keresztényüldözés egy erősen létező jelenség, nagyon is. Mint arról korábban írtunk, tavaly 2400 templomot támadtak meg, vagy zárattak be, Észak-Korea munkatáborokba kényszeríti a Krisztushoz tartozókat, az Iszlám Állam igyekszik fizikailag is megsemmisíteni a híveket a Közel-Keleten, a Boko Haram, mi több a magyarországi mainstream sajtó által „mérsékeltnek” beállított terrorszervezet; a Nuszra Front is aktív a témakörben. Csak Nigériában csak tavaly – a hivatalos adatok szerint – 4000 keresztényt öltek meg, mert felvállalták az Újszövetség tanítását. Jelenleg a tény az, hogy a vallásuk miatt megkülönböztetést elszenvedők közül négyből három keresztény. A példákat hosszan sorolja maga Ferenc pápa is. Mi több: nem csak a magyar kormány, hanem a releváns ellenzéki néppárt is kiállt a keresztényüldözés ellenében.
Para-Kovács a keresztényüldözés példájára felhozza „a macskaszem hiányában megbírságolt biciklis cigány” – toposzát. Elpufogtatja az ilyenkor szokás paneleket is: mintegy napjaink kollektív büntetését megmagyarázva, hogy „a kereszténység nevében évszázadokon át irtották a keresztényeket és nem keresztényeket”. Ráadásul szerinte „semmi okunk sincs azt hinni, hogy ez egy lezárt ügy”, holott az "ügy" éppenséggel fordított előjellel jelenség.
Para-Kovács mindeközben úgy tér ki a szíriai bevándorlókra, hogy elfelejti megemlíteni, hogy a Szíriában üldözött lakosság tekintélyes része egyébként szintén keresztény. (Mondjuk az is az igazság része, hogy nem mindenki menekül el egészen Európáig. A célkeresztbe került kisebbségek leginkább helyben fejtenek ki elszánt ellenállást a mindennapos terrorizmussal szemben. Jobb híján a legtöbbször az oroszbarátnak titulált Aszad szövetségeseiként bukkannak fel, ezért a Nyugat nem foglalkozik a helyzetükkel. Para-Kovács és a gyengébbek kedvéért: ezek a keresztények nem a gyarmatosító misszionáriusok leszármazottai hanem az őshonos lakosság tagjai és ha nem is lennének azok, akkor sem érdemelnék meg az üldöztetést, a népirtást). Ezzel egy időben Nyugat-Európában egyre több keresztényellenes támadást követnek el azok közül, akik megérkeztek. Kezdve az olaszországi templomgyújtogatással, folytatva a franciaországi papgyilkossággal. Többen a saját honfitársaiktól félnek a felekezeti különbségek miatt, mint az az Ásotthalomnál átszökött menekült, akivel interjút készítettem.
Para-Kovács tudja azt is, hogy a keresztényellenesség ahogy mondani szokás: a magyarországi társadalomban is mélyen benne rejlik. A szóban forgó írás szerzője a médiába a Tilos Rádión keresztül került be. Talán számára is emlékezetes maradt, amikor az akkor még államilag is támogatott kereskedelmi adóban elhangzott az egyik műsorvezető nagy botrányt kiváltott borgőzös, szentestei elszólása, miszerint
kiirtanám az összes keresztényt!
De, legalább a szerencsétlen mondatért a kijózanodott műsorvezető – miután annak következtében kirúgták szinten mindenhonnan – bocsánatot kért. Maradjunk annyiban, hogy Para-Kovács előtt is nyitva áll ez a lehetőség, még akkor is, ha sem a főszerkesztése alatt tönkrement Millamédia, sem az Amerikai Népszava nem fogja lapátra tenni.
Mindenesetre azért türelmetlenül frissítgetem a szerkesztőségi postafiókot abban bízva, hogy a minisztérium esetleg méltóztatik reagálni arra a kérdésre, hogy mégis mit fog tenni a keresztényüldözés ellen a magyar államtitkárság?