Nekünk Mohács kell – Nagy Zoltán Ady-verslemeze

 

 - Jó pár éve már, hogy – többek között – a Lyra együttesben játszom, de ott egész más megközelítésben adjuk elő a dalokat, valamint ott nem is én írom ezeket, csak egy szimpla gitáros vagyok. Rengeteg verssel dolgozunk, de még egyetlen egy Ady feldolgozásunk sem született. Mint ahogy például a Kaláka, a Misztrál, vagy a Szélkiáltó, akik szintén Petőfi, József Attila, vagy Kányádi Sanyi bácsi verseit zenésítik meg, ezért úgy látom, hogy Ady Endre mellett mindenki elmegy. Úgyhogy részemről egyrészt ez egy szakmai kihívás volt.

Másrészt, Ady Endre élete és munkássága, valamint a szókimondása, és a nagyon bátor odavágása bizonyos problémákra volt az, ami megfogott. Nekem például a Nekünk Mohács kell – ami a lemez címadó dala is lett –, az első szóra „megjött”. Ady 1919 januárjában halt meg, tehát ő még akkor nem tudhatott a trianoni döntésről, arról, hogy mi lesz, hogyan lesz, mit vesznek el, mit nem. Nagyon tetszett, hogy művében a háborúellenesség, a békevágy, de az istenkeresés is jelen van, valamint, hogy valahogy szenvedélyesen akarta a jót, és hogy ostorozta a népet, anélkül, hogy tudta volna, hogy még milyen tragédia vár ránk. Emellett pedig a magánélete egyszerre volt szörnyű meg szép is. Nagyon vegyes érzelmekkel gondolok felé.

 

 

 - Minimum száz versét elolvastam Adynak, és együtt is „éltem” velük, megfontoltam, átgondoltam, átrágtam őket, és egyszer csak, ha hiszed, ha nem, zenei képek jöttek elő. Például ültem az autóban, mentem a munkahelyemre, és éreztem, hogy talán ez a vers legyen az. Aztán mindig szűkítettem a kört, és végül így lett hét.

 

 

 - A Lyra-ban megtanultam, hogy körülbelül mi az, ami esetleg az embereket megfoghatja, mi az, amivel ide tudom őket vonzani. A legfontosabb, hogy egy-egy vers ne legyen nyolc-tíz-tizenhat strófa, mert a közönség megunja, otthagyja, nem hallgatja meg. Tehát ez volt a szűrő, és legalább egy fél éven keresztül így készültem fel a prozódiákból, a versekből. A megzenésítések mind akusztikus formában készültek először el, és utána lett belőlük „rock dal”. Egyetlen egy verset hagytam meg majdhogy nem unplugged formában, az Eltagadom-at.

Összességében hosszú munka volt, az egész periódus – a születéstől egész addig, hogy a kész CD-t a kezünkbe foghattuk –, az kb. két, két és fél év volt.  

 

 

 

 - Pedig nem szándékos a sorrend, hanem a dalok a megszületésük időpontja miatt kerültek így a korongra.

 

 

 - Azért, mert hozzám nagyon közel áll a rockzene. Még annak idején, itt Kiskunhalason, az Ozirisz együttes tagja voltam öt évig, ahol basszusgitároztam és hangszereltem. De pár évvel ezelőtt a Hunniában is játszottam, a legutóbbi lemezükre írtam is három számot, utána pedig az N3 nevű formációban is gitároztam.

 

 

 

 - Igen, mindent én játszottam fel az éneken és a dobon kívül. Az énekes egy 58 éves barátom, Vida Jancsi, akit csak legutoljára mertem „elővenni”, mert nagyon messze dolgozik tőlünk, és csak hétvégenként ér rá. Istenadta tehetség, de képzeld el, hogy milyen lenne, ha még rendszeresen is énekelne!

Van egy digitális házistúdióm, ahol korrekt módon lehet felvenni, mert megvan hozzá minden kellék, úgyhogy most úgy dolgoztunk, hogy odaadtam neki előre a mankókat. Ő meg gyakorolt, énekelt, üvöltött a kocsijában, ahogy utazott Kecskemétre meg vissza. Lelkesen felhívott, hogy már négy szólam megvan, és hogy már az ötödiken töri a fejét, de azt mondtam neki, hogy a kevesebb több. Nagyon büszke vagyok a teljesítményére és arra, hogy feltámasztottam a zenei igényét. Demókat gyártottunk, külön felénekléseket tartottunk, sávokra szétbontottuk a dolgokat, tehát nagyon felkészülten mentünk a stúdióba. Most el is döntötte, hogy komolyabban fog foglalkozni az énekléssel, ha továbbra is segítek neki. Rendkívüli jó ember, össze vagyunk nőve azóta is.

A dobos, aki egyben a Bendegúz Hangstúdió tulajdonosa is, egy gyerekkori jóbarátom, Kis Csaba. Ő is az Oriziszban dobolt anno, velem együtt muzsikált. Csaba egy szerény, de nagyon precíz dobos, élőben játszott fel mindent. Egyedül a második számot, az Október-t hagytuk meg szintetikusnak, ott dobgép hallható. Ha Ady Endre kissé kicsavarta az életét, akkor mi is hadd tekerhessünk egy kicsit a zenén. (nevet)

Kis Dávid pedig – aki egyébként Csaba fia – a lemez hangmérnöke volt, de mivel egy nagyon jó gitáros is, ezért ő szólózik az Illés szekere című számban, ezért számomra unikum lett ez a dal. Dávid jazz konzervatóriumot végzett, most zenei főiskolára jár. Már a fővárosban él, több formációban is játszik, úgyhogy fiatal kora ellenére már jó kis múltja van, de szerintem nagy jövő áll előtte.

És még mindenképpen meg szeretném említeni Supka Szabinát, aki a kiadvány borítóját és belső füzetét, valamint a korong nyomatot készítette.

 

 

 

 - Biztos a Bendegúz miatt. (nevet) Ez volt ugyanis Daczi Zsolt (volt Bikini, Omen, Tirana Rockers, stb. gitáros, 2007-ben hunyt el – a szerk.) beceneve. Mivel ő is Kiskunhalason született, nagyon jó barátunk volt, Csabával hármasban elég sokat játszottunk is együtt. Amikor Zsolti meghalt, akkor Csaba kölcsönt vett fel, és megvette Zsolti stúdióját kompletten, ami addig Tahitótfaluban üzemelt. Lehozta ide Kiskunhalasra az egészet, és azóta itt működik.

 

 

 - Ez az Ady-lemez egy nagy bizonyítás mind a magam, mind a környezetem számára, és egy hangos névjegykártyaként is felfogható, mert nem titok, hogy szeretnék a civil munkám mellett ezen a vonalon tovább dolgozni. A következő anyag egy Radnóti Miklós-versmegzenésítés lesz, az Erőltetett menet, utána pedig egy másik produkció jön, de arról még nem szeretnék semmi konkrétumot elárulni.