Az elmúlt egy év közéleti döntéseiről Péterfy-Novák Éva íróval

Az elmúlt egy év közéleti döntéseiről Péterfy-Novák Éva íróval

Egy év relatíve hosszú idő, ha azt nézzük például, mennyi minden történt akárcsak hazánkban a közéletben. 2020-ból pedig jócskán van mit felidézni. Ne legyünk azonban mohók, kis szeletet vágjunk ebből a bizonyos tortából, fókuszába helyezve a nőket!  

Péterfy-Novák Éva íróval hónapokra bontottuk az elmúlt egy esztendőt, kiemelve annak egy-egy részletét, csak hogy ne tűnjenek el a feledés „jótékony” homályába. Mert ezek azok a dolgok, amik segíthetnek rávilágítani arra, talán akad még pár javítani való a rendszerben. Interjú.

Január

„2020 a nők éve lesz.” Szerencsére egyre többször hallatják hangjukat a nők, de kihasználták erőforrásaikat az elmúlt esztendőben?

Amikor arról beszéltünk, hogy 2020 a nők éve lesz, még nem gondoltuk, hogy 2020 a Covid éve lesz. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a nők nem kihasználták, hanem sokkal inkább a végsőkig kimerítették erőforrásaikat. Számos felmérés eredménye áll már most is rendelkezésünkre arról, hogy a bezártság milyen mértékben növelte meg a nők terheit, mert annak ellenére, hogy mindenki otthon volt, vagyis férfiak-nők egyaránt, a plusz terhek nagy része a nők vállára nehezedett. Ezek tények, és ez nem csak Magyarországra igaz, hiszen a világ minden tájáról elérhetőek az ezzel kapcsolatos beszámolók.

Példa ezekre a plusz terhekre az is, hogy a digitális oktatás mellett többé nem elég a gyerekkel esténként leülni leckét írni, de a rendetlenség sem csak abban a pár otthon töltött órában érzékelhető, hanem egész nap. Mindeközben sokszor ezek mellett a feladatok mellett a koncentrált online munkavégzést is kellene végezniük, ami valljuk be, eléggé nehezen kivitelezhető, így aztán azon a téren is feltorlódhatnak a feladatok. 

Különösen megmutatta tehát ez az év, hogy milyen egyenlőség, vagy egyenlőtlenség van jelen egy-egy családi otthonban. Ennek ellenére pozitívum, hogy a nők hallatták a hangjukat, és ezt a döntéshozók sem tudták többé semmibe venni, és elengedni a fülük mellett.

 

Február

Szarvas fideszes polgármestere szexista beszólással oktatta ki a jegyzőt a mikrofon kapcsán egy képviselőtestületi-ülésen. Azt a "poént" sütötte el ugyanis: Nem rakom a számba, ez nőnek jobban áll, mint nekem. Hogyan értékelhető ez a megnyilvánulás, főleg egy politikus szájából?

Kétségbeejtőnek tartom, hogy oldaltól függetlenül, a politikai közbeszéd még 2020-21-ben is ott tart, amit már egy jobb kocsmában sem tűrnének meg. Babák Mihály saját magáról azt mondta, hogy „kutya bunkó” volt a megjegyzése, és elnézést kért, erre is kevés példát látunk politikusoktól, de mennyivel jobb lenne, ha effajta beszéd el sem hangozhatna.

 

Március

Tiszteld a női nemet! eseménnyel ünnepelték a nőjogi aktivisták március 8-át. Miért volt fontos ez? Varga Judit egyébként nem vett részt a rendezvényen, egy, a támogatásáról biztosító üzenetet azonban elküldött. Akkor közös munkára is hívta a civileket. 

Az esemény az erőnket szimbolizálta, a célja pedig az volt, hogy visszatérjünk az ünnep eredeti jelentéséhez, ami a nők jogairól szólt, és arról, hogy megmutassuk az összetartásunkban rejlő erőt, a szolidaritás hatalmát.

Varga Judit, ahogyan azt ígérte, valóban széles körű civil és szakmai egyeztetésbe kezdett, és azóta a hírek, és az év során megnyíló áldozatsegítő központok száma arra enged következtetni, hogy elkezdődött egy munka, amihez az azóta bejegyzett alapítványunk is igyekszik hozzátenni a magáét.

 

Április

Egy Kövér László idézetet választottam áprilisról: „Én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére.”

Könnyű lenne erre visszavágni, de nem látom értelmét, és kedvem sincsen hozzá. Az ember ugyanis nem vágyik arra, hogy meghemperegjen a mocsokban. A helytelenített nyelvezet átvétele pedig biztosan nem válasz erre az útszéli hangnemre. Ez a beszédmód mélységesen megvetendő, mint ahogyan az is, aki a szavait a regnáló hatalom elvárásai mentén válogatja meg. E tekintetben pedig mindegy, hogy milyen évet írunk, ez nem olyasmi, mint a pártérdekre igazított hajhossz és bajuszforma.

 

Május

Beszéljünk egy kicsit a salátatörvény 33. paragrafusáról és az el nem fogadott Isztambuli Egyezményről! Milyen hozzáállást mutat ez a kormány részéről?

Embertelen és cinikusan opportunista hozzáállást. Főleg, ha azt vesszük, hogy mindazt a sok jót, amit most a bántalmazottak ügyében elkezdett a kormány végrehajtani, úgy kellett kozmetikázni, hogy átmenjen a "fiúkon". Szomorú lenyomata ez a korszellemnek.

 

Június

Megjelent az „iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében” javasolt törvénymódosítási tervezet, melyből többek között az is kiderül, hogy mikor vonhatják majd meg a családi pótlékot. És mennyire van helye iskolaőröknek egy oktatási intézményben?

Nem vagyok a téma szakértője, így csak a véleményemet mondhatom. Kezdeném a családi pótlékkal: egy ilyen intézkedés óhatatlanul magát a gyereket bünteti, az alanyi jogon járó szociális támogatások megvonása eleve megkérdőjelezhető, de ha egy ilyen döntés a gyerekeket sújtja, az egyenesen elfogadhatatlan. Az ő jövőjük, a társadalmi mobilitásuk lehetősége nem lehet politikai játszmák tárgya. Márpedig sajnos ebben az esetben lehetetlen másra gondolni, mint arra, hogy itt egyáltalán nem szakmai, hanem bizony politikai döntés született.

Az iskolaőrökkel kapcsolatban nehéz indulatoktól mentesen nyilatkoznom, mert a pénzt, amit rájuk költ az állam, éppenséggel költhetné erőszakellenes kommunikáció oktatására, aminek ráadásul még közép- és hosszútávú értelme is volna.

 

Július

Kaleta Gábor volt perui nagykövet felfüggesztett börtönbüntetést, valamint 540 ezer forint pénzbüntetést kapott 19 ezer gyermekpornográf kép miatt.

Mondhatnám, hogy legyél hatalommal vagy pozícióval bíró férfi, de nem mondom, mert a helyzet ennél sokkal komolyabb és összetettebb. Nem mennék bele a jogszabályi környezet elemzésébe – hiszen nem értek hozzá –, és ahhoz sem, hogy miért derül ki az ilyesmi csak akkor, amikor már le- és eltagadhatatlan az adott ügy. Inkább az óriási látencia okain kezdeném a gondolkodást, a gyermekvédelmi jelzőrendszer hiányosságaival, a társadalom tudatosságának kétségbeejtő szintjével és a még mindig uralkodó szégyen faktorral.

 

Augusztus

Nem volt Budapest Pride. Mit ad ez a nap azoknak, akik részt vesznek rajta, akik szeretnének véget vetni a kirekesztésnek?

Azt, hogy legalább egy napon kimehetnek az utcára vidáman, a szerelmükkel kézen fogva. Amíg élek, nem fogom megérteni, hogy ez kinek és miért fáj valójában. Mára a Pride tényleg egy családi program, egy vidám utcabál, amitől egyáltalán nem látom okát félteni a gyerekeinket. Az előző kérdésben válaszoltam arra, hogy mitől féltsük a gyereket, és az biztosan nem a Pride vagy a felnőtt, azonos nemű párok nyújtotta szerető, biztonságos környezet. A család az család, a pedofil bűncselekmény pedig pedofil bűncselekmény. A kettőt, akár fogalmi szinten összemosni: halálos bűn.

 

Szeptember

Makai Viktória ultrafutó támadóját (hajszál híján gyilkosát) négy és fél év fogházra ítélték, szeptember 3-án viszont a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen három és fél éves börtönbüntetésre enyhítette a büntetését. (Vagyis szigorúbb fokozatú a végrehajtás, de rövidebb a büntetés.) A bírói indoklás szerint az, hogy a férfi kórosan részeg volt, csökkenti a vádlott felelősségét. A védelem álláspontja alapján ez enyhítő körülmény, ha a 37 éves, alkoholt rendszeresen fogyasztó férfi életében először került ebbe az állapotba. Ez tényleg lehet indok?

A kóros – patológiás – részegség mint enyhítő körülmény szerintem elfogadhatatlan. Ez olyan, mint amikor a darnózseli hentes vagy a borsodnádasdi Csenge gyilkosa azzal védekezik, hogy a gyilkosságot nem ők követték el, csupán megijedtek, amikor a holttestet megtalálták, és csak ijedtükben próbáltak megszabadulni tőle. A cél az kell, hogy legyen, hogy az ilyen kiskapuk ne váljanak a védekezés és a felelősségre vonás alóli kibújás népszerű eszközévé az erőszaktevők és gyilkosok kezében.

 

Október

„Márpedig az egy megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik. Akik nem akarnak gyereket vállalni, azok az önfelszámolás útjára lépnek” – mondta Kövér László. Hogyan értékelné a kormány családbarát politikáját ennek fényében?

Az első gondolatom az volt, hogy vajon ráérnek-e az olvasók holnap reggelig, amíg a válasz végére érek. Mivel nyilván nem, nagyon röviden annyit mondanék: családbarát kormány nincs, helyette van viszont szelektált családbarátság, ami valójában csak az eleve szerencséseknek jó, van még jó adag propaganda, családon belüli hegemónia és politikai haszonszerzés. Ami nincs: egyenlő bérek, egyenlőség az iskolában, otthon vagy akár a közterületeken, és ami a leginkább nincs: jövőkép. Szóval biztos, hogy nehéz ilyen körülmények között lubickolni a szülési kedvben, és ennek felelősségét a nőkre tolni különösen ciki és méltatlan.

 

November

November 25. a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja. Ezen a napon ítéltek meg első fokon, nem jogerősen huszonötmillió forint kártérítést Renner Erikának. 4 év után. Mit képvisel Renner Erika nekünk, nőknek, a társadalomnak és mit 25 millió, valamint a 4 év meghurcoltatás? (Nemrégiben másodszor is alkotmányjogi panaszt nyújtott be a „lúgos orvosként” hírhedtté vált Bene Krisztián. Renner Erika a jogerős ítélet után terápiára kezdett járni, hogy feldolgozza a történteket. Így azonban, hogy az ügy ismét terítéken van, újra és újra traumatizált állapotba kerül, ami miatt a kezelést egyelőre nem lehet folytatni.)

Renner Erika 2013 óta hősiesen küzd nem többért, mint az igazáért, ezzel pedig minden értelemben példaképpé vált. Az őt ért sérelmek pénzben nem fejezhetőek ki, és a javarészükre soha nem is lesz jogorvoslat, gondolok itt arra az elképesztő rendszerabúzusra, amin az elmúlt nyolc évben keresztül kellett mennie. Erika nem csupán a boldog szexuális élet és a szerelmével, Attilával közösen vállalt gyermek lehetőségét veszítette el, hanem a jogot, hogy a saját életét élhesse. Ezért pedig nem lehet őt kárpótolni, pláne, hogy mivel ilyen esetekben Magyarországon az állam nem vállalja át a jogerősen megítélt kártérítések kifizetését – hogy aztán az elítélten maga hajtsa be azt –, még az sem biztos, hogy Erika ebből, a kiadásait is alig fedező összegből valaha egy fillért is meg fog kapni.

 

December

„Az anya nő, az apa férfi.” Boldog István szerint pedig a hazai ellenzék, de az Európai Unió is mindent elkövet, hogy: „az LBTQ-propagandával megfertőzzék a gyermekeinket”, de így, hogy az alaptörvényben „ezt rögzítettük”, csak alaptörvény-módosítással lehet ezzel ellentétes törvényeket hozni. Egyetért Ön ezekkel a szavakkal? Mit jelent ez a döntés a családoknak, a szivárvány családoknak, azoknak az árva gyerekeknek, akik lehet, hogy pont emiatt nem nőhetnek fel szeretetben?

Szomorú nézni, hogy a piszkos munkát a hatalom egyszemélyi gyakorlója (vagyis a miniszterelnök) olyan sokszor a nőkkel végezteti el, jelen esetben Varga Judittal. Akinek így aztán az áldozatvédelemben végzett, vitathatatlanul fontos munkáját is rendkívül nehezemre esik értékelni. Aki képes ilyen törvényjavaslatot beadni, ráadásul egy, a mi életünkben sosem látott világjárvány kellős közepén, a rendkívüli jogrendet kihasználva, az az én szememben bajosan lehet hiteles, sőt inkább azt mondanám, aki erre képes, az ennek a rendszernek hű alattvalójaként nem érdemel egy cseppnyi tiszteletet sem. Az eleve a végsőkig hergelt emberek most ezen marják egymást, hogy család-e a család, miközben sosem volt még ekkora szükség a szolidaritásra. A szivárványcsaládokra terhelni a járvány, illetve a járvány kezelése által okozott feszültséget, belőlük, az ő életükből gumicsontot csinálni szerintem példátlan gonoszság.

 

2021. január

Meséljen egy kicsit a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány, mint már hivatalosan bejegyzett szervezet jövőbeli terveiről, célkitűzéseiről, az elmúlt időszak eredményeiről, tapasztalatairól!

A szervezet stratégiai pereskedéssel és társadalomtudatosítással foglalkozik alapvetően, a célunk hogy az áldozatvédelem – aminek elengedhetetlen feltétele a nemek közti egyenlőség, a hatékony gyermekvédelem, valamint akár a közbeszéd megváltoztatása – Magyarországon valódi, mindenki által elismert prioritás, a közös minimum része legyen. Ehhez fel kell ismerni, ha baj van, és tudni kell, mit tehetünk, hogy megoldjuk, hogy segítsünk, vagy segítségért forduljunk. A lényeg, hogy az erőszak, a bántalmazás soha nem lehet magánügy, ez a legtisztább értelemben vett közügy, amivel mindannyiunknak dolga van.