A hírekből megtudhattuk, hogy a lengyel fővárosban több ezer ember tüntetett a terhességmegszakítás teljes betiltása ellen, majd ennek hatására a kormány és az Egyház is finomított álláspontján. Az eredeti elképzelés szerint a már jelenleg is igen szigorú szabályozást úgy módosították volna, hogy az abortuszt akkor se lehetett volna elvégezni, ha a gyermek nemi erőszak során fogant, súlyosan sérült, vagy veszélyezteti az anya életét. (Más esetekben eddig sem volt rá lehetőség.)
Az elképzelés alaposan kiakasztotta az egyébként e kérdésben kifejezetten konzervatív lengyel közvéleményt. Az igazság az, hogy számomra is evidenciának tűnik, hogy egy olyan tragikus helyzetben, amikor a magzat és az édesanyja élete között kényszerül választásra az orvos, akkor az utóbbi mellett kell döntenie. Már csak azért is, mert lehetnek más gyermekei is, ha nincsenek, akkor pedig később még szülhet. Szóval a tiltakozás jogos – lehetett volna. Ha nem elborult elméjű radikálfeministák szervezik.
Az Ukraine Today tudósításából ugyanis kiderül, hogy a hatvan abortusz-párti szervezet összefogásával tartott demonstráción az egyik aktivista, Anna Jakobic a következőt bírta mondani:
„Egy nemi erőszakból fogant, vagy egy sérült gyermeket világra hozni nagyon nehéz döntés. Ezt a kormány nem döntheti el. Talán legközelebb az onkológiai műtéteket tiltják be?
Elvégre, a rák is élő szövet”
Meg, ugye a magzat is, tetszikérteni, ugye? Igen, a magzat: „élő szövet”. Ami olyan, mint a rák. Különösen, ha sérült. A Harmadik Birodalom „fajhigéniai” programjában sem fogalmazhattak volna szebben. A magzatgyilkosságtól a nácizmusig olykor csak egy lépés a távolság - vagy még annyi sem. Anna és a „döntés jogáért” lángpallosukat suhogtató társai bizonyára rendkívül felvilágosult progresszív demokratáknak gondolják magukat. Holott a logikájuk gyökere egészen pontosan ugyanaz, mint Mengele doktoréknak volt:
a „döntés joga” - mások élete felett.
Ha van valóban veszélyes rákos daganat, akkor az éppen ez a gondolat..