Szabadkereskedelem - itt nincs helye a magyar mezőgazdaságnak

A küszöbön áll az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) közti szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment  Partnership - TTIP) megkötése. A tárgyalások a legnagyobb titokban zajlanak (2013 óta tíz alkalommal ültek asztalhoz a felek), és csak komoly küzdelem árán lehet információhoz jutni, ám az egyezmény kerete, az ebben megtestesülő világkép tökéletesen kidomborodik már így is.

 

Ami kijelenthető, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi egyezmény, hanem egy új (gazdasági) világrend legfontosabb letéteményese.

 

Sorozatunk nyolcadik részében dr. Vicze Csilla, a Civilek a Mecsekért Mozgalom szóvivője, illetve az Összefogás Pécsért Egyesület igazgatósági tagja válaszol a kérdésünkre. Beszélgettünk a hazai mezőgazdaságra leselkedő veszélyekről, a Fidesz elszalasztott történelmi lehetőségéről, illetve arról, hogy végre itt az ideje annak, hogy kezünkbe vegyük sorsunk irányítását.

 

Ön szerint mi a TTIP lényege? - kérdeztük dr. Vicze Csillát.

 

A pénzügyi háttérhatalom világuralmi törekvésének megszilárdításához elengedhetetlen a teljes gazdasági erőfölény megszerzése - válaszolta a civil jogvédő. 

 

Az Európára erőltetett szabadkereskedelmi egyezmények, mint például a CETA, a TTIP vagy a most tudomásunkra jutott TISA (Trade in Services Agreement), ennek a globális szándéknak az eszközei. Az államok feletti nagytőke így tiltaná meg a nemzetállamok számára, hogy a kormányok olyan jogszabályokat alkossanak, amelyek a befektető magáncégek profitérdekeivel ellentétesek. 

 

 

Az európai és a magyar mezőgazdaságra nézve különösen komoly veszélyt jelent a TTIP, hiszen speciális előjogokat biztosít a multinacionális befektetők számára. Az elhibázott, liberalizált, egységes szabályozórendszer kötelezővé tétele ugyanis gyengíti az európai környezeti-és élelmiszer-biztonsági normákat. 

 

Hogy egy konkrét példával éljek: az Egyesült Államokban megengedett a glifozát gyomirtó használata, amit korábban az amerikai hadsereg a vietnami háborúban vegyi fegyverként alkalmazott. A glifozát egy genotoxikus anyag, vagyis károsítja a DNS-t, és persze rákkeltő is - ezt nemrég az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértője is elismerte egy londoni konferencián. A rendezvényen az is elhangzott, hogy a Monsanto által kifejlesztett növényvédő szert rendszeresen kimutatták a brit kenyerekben is. 

 

 

Mivel Európa piacait a vámok már rég nem védik (még a Matolcsy-féle hatástanulmány szerint is mindössze 3-4 százalék a mértékük), ezért a szabadkereskedelmi övezet legnagyobb akadálya az EU-ban jelenleg érvényes, az amerikainál szigorúbb szabályozás a vegyi anyagok, illetve a veszélyes hulladékok kezelése, valamint a génmódosított növények termesztése, forgalmazása terén.

 

Részleges sikerként könyvelhető el, hogy 2015. július 8-án az Európai Parlament arra vonatkozóan fogadott el határozatot, hogy ne kerüljön sor megállapodásra olyan területeken, amelyeken „az EU és az USA igen eltérő szabályokkal rendelkezik” (például egészségügyi szolgáltatások, hormonok alkalmazása, vegyi anyagok szabályozása, klónozás). Bár ez egy igen laza és pontatlan meghatározás, látszik, hogy érdemes az európai civileknek küzdeni, nyomást gyakorolni a képviselőkre, hogy azok ne árulják el választóikat, az európai közösségeket, és ne szolgáltassák ki a kontinens népeit a multinacionális befektetők gátlástalan profitéhségének.

 

 

Ha esetleg engedélyeznék a génmódosított élelmiszerek európai forgalmazását, az alapjaiban fenyegetné hazánk GMO-mentességét. A zéró-tolerancia nemcsak egészségünk megőrzése miatt fontos, a moratórium feloldása elszívná az európai piacokat a magasabb hozzáadott értékkel bíró, de ezért drágább magyar agrártermékek elől, így a hazai gazdálkodók végleg tönkremennének. Magyarország versenyelőnye a tiszta, egészséges élelem előállításában rejlik, de ezt meg is kell védeni, főleg a globálisan egyre elterjedtebb, génmódosított, ipari jellegű mezőgazdasági termelés közepette.  

 

Az amerikai szenátus által különböző előjogokkal támogatott tengerentúli agrár-nagyüzemmel képtelenek felvenni a versenyt a a kis- és családi gazdálkodók, hiába egészségesebb a magyar portéka, eladhatatlan az Észak-Amerikából érkező dömpingárú miatt. S így valóban eltűnnek az ökológiailag fenntartható gazdálkodási formák, amelyek képesek lennének egészséges élelmiszerrel ellátni a helyben élőket, a helyi közösségeket.

 

Fontos kiemelni, hogy az egyezmény aláírásával a veszélyes és környezetszennyező palagáz technológiát alkalmazó amerikai cégek is versenyhelyzetbe kerülnének. A Matolcsy-féle hatástanulmány szerint is „biztonságpolitikai összefüggésű kérdés az energiahordozó-forgalom teljes liberalizálása”.

 

 

Tény, júliusban a Fidesz elszalasztotta történelmi lehetőségét, hogy a TTIP ellen szavazzon az EP-ben. Ne feledjük, Mikola István, biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár (KKM) még április 4-én kijelentette: Magyarország a kezdetektől fogva támogatja az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi tárgyalásokat. S azóta Rogán Antal, a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetője, valamint Szijjártó Péter külügyminiszter is többször érveltek a TTIP mellett. Jellemző, hogyha esetleg szóba is kerül, a hazai sajtó általában csak tompítja a kockázatokat, de leginkább hallgat róla; ahelyett, hogy erről harsognának a médiumok. Nyílván ennek belpolitikai okai is vannak, így eshet, hogy még Bayer Zsolt műsoraiban is tabutéma a TTIP.

 

A megállapodás legfőbb agyréme, a befektetési záradék (ISDS) ellen Szájer Józsefék ugyan felszólaltak, s azt kérték, hogy egy olyan konfliktus-rendezési rendszert támogasson az EP - ami alapján az Európai Bizottság az Unió nevében tárgyalna -, amely tiszteletben tartja a nemzeti joghatóságok döntéseit, a tagállamok közpolitikai célkitűzéseit. Azonban a Fidesz, a szocialisták, valamint a DK által megszavazott jelenlegi tervezet továbbra is lehetővé teszi a multinacionális cégek számára, hogy bepereljék azokat az országokat, amelyek állampolgáraik egészsége vagy a környezet védelme érdekében bizonyos intézkedéseket, jogszabályokat alkotnak meg. Azzal, hogy az európai parlament megszavazta az ISDS-re vonatkozó kompromisszumos javaslatot, nem adott lehetőséget azoknak a módosító javaslatoknak, amelyek egyértelműen nemet mondtak volna az a befektető és állam közti vitarendezési mechanizmusra. 

 

 

Bíztunk abban, hogy a fideszes és szocialista képviselők egy része nemet mond majd erre a kompromisszumos javaslatra, de csalódnunk kellett, csak a két jobbikos (Morvai Krisztina, Balczó Zoltán), illetve a két zöldpárti képviselő (Meszerics Tamás - LMP, Jávor Benedek - Együtt-PM) szavazott nemmel a módosítóra. Ennek értelmében így nem offshore-, hanem külön erre a célra felállított bíróságok előtt zajlanak le ezek a költséges peres eljárások. S hiába a demokratizmus látszat, a nyilvánosság, a fellebbezési lehetőség, valójában kiveszik a jogrendszert, az igazságszolgáltatást a nemzetállamok fennhatósága alól.

 

Fontos aláhúzni, a bíróság előtti vitarendezés megfizethetetlen lesz a szegényebb országok számára, akiknek így még elvi esélye sem marad a multinacionális tőkével szembeni érdekérvényesítésre.

 

 

Óriási a magyar kormány, a kormányzópártok és a képviselők felelőssége, mert távolról sem tettek meg mindent a magyar érdekek képviseletében. Már korábban is felszólítottuk a parlamenti pártok képviselőit, hogy nyújtsanak széleskörű, tárgyilagos, valós tájékoztatást ezekről az egyezményekről, független szakemberek bevonásával; utasítsák az európai parlamenti képviselőket, hogy ne szavazzák meg a szabadkereskedelmi egyezmény elfogadását; a magyar parlament vegye napirendre a CETA ratifikálásának és a TTIP tárgyalásának ügyét, és utasítsa el ezeket az egyezményeket!

 

Ez a meccs még távolról sincs lejátszva, minden eszközzel küzdünk azért, hogy megakadályozzuk a jövőnket döntően befolyásoló, aláásó egyezmény elfogadását.

 

 

Tubes-védő civilként nem tudjuk elfogadni a felülről, ránk kényszerített rossz, hatalmi döntéseket. Öt év sorozatos kudarca után, - napi pofonok a Gyurcsány-kormánytól és kiszolgálóitól - 2010-ben végül a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a honvédelmi minisztérium által kiadott építési engedély sok sebből vérzik, így sikerült megakadályozni, hogy megépüljön Tubesre, egy védett, Natura 2000-es területen, lakóhelyeinktől pár száz méterre egy nagyhatósugarú NATO radar, amely nemcsak katonai célpont lett volna, de komoly egészségügyi kockázata is volt, egyben elszennyezte volna Pécs vízbázisát.

 

Számomra most is elfogadhatatlan a tehetetlenség érzése: nem igaz, hogy nem tehetünk semmit, bízom benne, hogy megakadályozhatjuk a ratifikálást, ezért küzdünk. Alulról szerveződve, helyi közösségeken alapulva, az önkormányzatok megerősítésével kell elindulni a változás útján. A saját kezünkbe kell venni végre sorsunk irányítását. A TTIP talán ráébreszti erre az EU polgárságát.