Több száz fős állatvédelmi szervezetté nőtte ki magát a Szurkolók az Állatokért, vagy másnéven a Szurkolók az Állatkínzás Ellen nevű civil szervezet. Az erőteljes fellépéseiről ismert csoport tagjai ha kell, az éjszaka közepén is megjelennek az állatkínzók kapujában, és aligha távoznak üres kézzel. A szervezet vezetőjével, Kapin Richárddal beszélgettünk politikai támogatásról, a szurkolók és a rendőrök együttműködéséről, a mentésekről és a legnagyobb tervről: egy saját menhelyről. Interjú.
Tavaly ősszel a főváros kinevezte Szabó Rebekát állatvédelmi ombudsmannak, majd nem sokkal később a kormány is hasonlóan lépett, amikor Ovádi Péter országgyűlési képviselőből állatvédelmi miniszteri biztost csináltak. Hogyan élték meg, hogy a korábban inkább földalatti mozgalom jelleggel működő állatvédelmet hirtelen elkezdte pozíciók szintjén is felemelni a politika? Mit gondolnak erről?
Őszinte leszek, én azért az is látom, hogy hamarosan választások lesznek, és az is világos, hogy mennyi állatszerető ember és állatvédő szervezet van Magyarországon. Persze alapvetően örülök, hogy mind a bal-, mind a jobboldal kezd ráébredni arra, hogy az állatvédelem fontos. Nekünk abban kell bíznunk, hogy ezt tényleg komolyan is gondolják.
Találkoztak már velük?
Szabó Rebekával és Ovádi Péterrel is találkoztam személyesen, remélem, hogy tényleg szívből fogják csinálni azt, amit mondtak. Amit eddig ígértek, az úgy néz ki, meg is fog valósulni.
Miket ígértek?
Péter nagyon sokat segített a szőrmeellenes harcban, Rebeka pedig kint volt velünk Zuglóban egy bejáráson, ahol problémákat vetettünk fel a hajléktalanok állattartásával kapcsolatban. Abban az esetben egy elfoglalt MÁV-telepen jelentünk meg, és ki is mentettünk egy kutyát. Ovádi Péter miniszteri biztosnak egy 8-9 pontos listát vittünk arról, min szeretnénk változtatni. Ezzel kapcsolatban azt az ígéretet kaptuk, hogy idén megpróbálnak segíteni ezek végrehajtásában. Ha csak 2-3 pontot sikerül elérni ebből, már az is óriási dolog lenne.
Mik voltak a lista legfontosabb részei?
Az első pont az ivartalanítási akcióról szólt, úgy tudjuk, ebben a kormány is hajlandó lépni. Azt be kell látni, hogy ha Hollandiában meg tudták oldani, hogy nincs kóbor állat az utcákon, akkor mi is meg tudjuk csinálni. Márpedig ha vannak olyan szervetek Magyarországon, mint mi, akik tényleg dolgozni és tenni akarnak, akkor igenis lehet változást elérni.
Emellett eléggé belefolytunk a kutyaviadaloztatás és a kutyaszaporítás elleni ügybe is, utóbbi kapcsán áprilistól lesz egy törvényi szigorítás, ugyanis a jövőben bejelentésköteles lesz ez a tevékenység. A viadaloztatással kapcsolatban pedig azt javasoltuk, hogy aki ilyenen részt vett nézőként vagy szervezőként, azt automatikusan tiltsák el a további állattartástól.
Ugyancsak javasoltuk, hogy az állatkínzást csatolják be a három csapás törvénybe, mert aki állatot kínoz, az előbb-utóbb embert is fog.
Ezeken felül szeretnénk bevezetni a kutyajogosítványt is, ami azt jelenti, hogy bizonyos kategóriájú kutyákra legyen egy engedély. Ezt megyei és kerületi szinten kinevezett oktatókhoz lehetne kötni, így ha találnánk egy viadaloztatott kutyát, a felelősséget vissza lehetne vezetni a jogosítvány kiadójához.
Azt is javasoltuk, hogy mivel országszerte nagyon sokan vagyunk, szívesen segítenénk az önkormányzatoknak egy pontos ebösszeírásban. Olyan országos listát lehetne készíteni például a bull-típusú kutyákról, amivel szépen nyomon lehetne követni az ilyen állatokat, így fontos eszközhöz jutnánk a harcoltatás és a szaporítások ellen.
Az ivartalanítási akció mennyire érintené a macskákat? Ha az utcai szaporulatot nézzük, mennyiségben talán nagyobb problémát is jelenthetnek a kutyáknál.
Macskákkal szemben a kóbor kutyák amiatt is kockázatosabbak, hogy a falkába verődött állatok veszélyt jelenthetnek a kisgyermekekre, de például postások is sokszor panaszkodtak már nekünk emiatt. Macskáknál ezzel szemben csak a létszám óriási, de persze én azt mondom, hogy igenis, minden olyan állatot ivartalanítani kell, ami eljutott arra a pontra, hogy csak felesleges szaporulatot képezhet. Vidéken a macskák hagyományosan szabadon élnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ivartalanítani, majd a fülbevágásos nemzetközi jelzéssel ellátni őket. Így mindenki számára világossá válna, hogy egy ivartalanított macskáról van szó, akit békén lehet hagyni, hogy élje a kis életét.
Említette a viadaloztatást. Ez egy elég komoly rendészeti ügy, a rendőrség is nagyobb erőkkel vonul ki, volt olyan eset is, amikor egyenesen a TEK csapott le a harcoltatókra. Milyen kapcsolatuk van a rendőrséggel? Alapvetően szurkolói közegről van szó, arról pedig tudjuk, hogy nem felhőtlen a rendőrséggel való viszonya.
Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mi kik vagyunk, és ők kik. A szurkolók és a rendőrök soha nem lesznek barátok. Azonban nem lehet megkerülni a rendőrségnek ezt a részét, mert fel kell készülünk arra, hogy ha mondjuk van egy fülesünk egy viadalos telepről, akkor ott általában kábítószer, fegyverek, prostituáltak, minden van. Nem kockáztathatjuk a társaink életét azzal, hogy mi ad hoc jelleggel bemegyünk és rajtuk ütünk.
A rendőrséggel ilyenkor együtt kell dolgoznunk. Mi az erőt tudjuk adni, a köztünk lévő kutyás szakértők a rehabilitációhoz szükséges tapasztalatot, a rendőrség pedig azt az egységet, ami ide kell. Tehát barátok nem leszünk, de együtt tudunk dolgozni, ha arra van szükség.
Illetve feltételezem, szükség van arra a jogi garanciára is, amit a rendőri jelenlét biztosít. A szurkolók fellépése erőteljes, de nyilvánvalóban nem lehet törvénytelen sem, mert az visszaütne. Hol van a határ?
Nagyon vékony jégen táncolunk, néha át is lépjük azt amit át kell, de figyelve arra, hogy még betartsuk a szabályokat. Nekünk az erőnk abban rejlik, hogy akár 50-100 fővel is ki tudunk menni egy helyszínre, és senki nem örül annak sem, ha kikerül a neve az oldalunkra.
Én azt mondom, itt nincs kegyelem. Hadd szemléltessek egy példát: tavaly decemberben, Nyíregyházán volt egy viadalos rajtaütés, az egyik ott jelen lévő személyről pedig megtudtuk, hogy egy bizonyos üzletláncnál dolgozott. Mi felvettük a kapcsolatot a céggel, bizonyítékokkal alátámasztva bemutattuk nekik, hogy mit csinált az alkalmazottjuk, akit így több mint tíz év munkaviszony után elbocsátottak. Szóval az állatkínzást abszolút nem toleráljuk.
Köztünk is sok csibész gyerek van, sokaknak volt már valamilyen ügye, de egyikünk sem volt soha állatkínzás miatt elítélve. Nekünk teljesen mindegy, ki mit csinált korábban: aki az állatokat védi, az jöhet.
Hogyan épült fel a szervezet? Rendes tagság van, vagy csak informális alapon szerveződnek össze az emberek?
Nincs nyilvántartott tagság. A szervezetet én vezetem, mellettem minden megyének külön vezetője van, és nagyjából 150-300 főre teszem a tagságot, de ez rugalmas. A Facebookon 127 ezer ember követ már minket, és ezért soha nem fizettünk a cégnek, az emberek maguktól jöttek az oldalunkra. Egyre több híresség is csatlakozik hozzánk, például Curtis, Gianni Annoni, Kapocs Zsóka, és még sorolhatnám. Azokkal a sztárokkal viszont nem foglalkozunk, akik csak a nevüket akarják reklámozni velünk.
Kicsit térjünk ki a támogatásokra. A Facebookon rendszeresen beszámolnak arról, hogy épp mit kaptak, van amikor túlzás nélkül kamionnyi mennyiségű tárgyi adományról van szó. Ezeket a kiírások szerint különböző civil állatvédő szervezeteknek szokták továbbítani, de ha jól tudom, tervben van egy saját szurkolói menhely építése is. Erről mit tudhatunk?
Valóban tervben van egy nagy, európai színvonalú menhely építése. Szándékaink szerint saját állatorvosi rendelővel, állatkozmetikával, eledelbolttal, oktatási központtal, állatsimogatóval együtt hoznánk létre, és a telepen nem csak házikedvencek, hanem mentett haszonállatok is megférnének.
Hiszek benne, hogy meg fogjuk tudni csinálni. Az elején a szervezetünkben sem hitt senki, most pedig látható, hogy működünk, és már nem kávézókban interjúzunk, hanem saját irodánk van. A leendő menhelyünk helyszínével kapcsolatban jelenleg is nagyon sok várossal és kerülettel tárgyalunk. Úgy vagyunk vele, hogy az első megadott lehetőséggel élni fogunk. Emellett már most is vannak kisebb menhelyei a vidéki bázisainknak, de nekem az az álmom, hogy a jövőben minden szervezetünknek saját kis menhelye legyen.
Ha már elhelyezés: hogyan oldják meg a mentett állatok gyógyíttatását, elszállásolását, magyarul mi történik azt követően, hogy sikerül elhozni egy állatot az állatkínzótól?
Bár vannak eltérések a vidéki és a budapesti működés között, a fővárosban mi úgy csináljuk, hogy ha volt egy mentés, akkor rögtön hívjuk az állatorvosi rendelőt és elkezdjük intézni a szállást is. Nemrég Iváncsáról mentettünk ki három bull-típusú kutyát, oda este 8 óra körül mentünk 2-3 kocsival. Míg utaztunk, már megbeszéltük a komáromi csapattal, hogy ők át tudják venni a kutyákat. Mire odaértünk a találkozási pontra, a helyi társaink mellett már ott voltak rendőrök és a polgárőrök is. Együtt mentünk ki a helyszínre, rögtön lemondattuk a gazdát a tulajdonjogról, mert világos volt, hogy ott nem lesz javulás később sem: például a fém konzervet úgy dobták oda a kutyáknak bontatlanul, hogy kezdjenek vele, amit akarnak.
Alapvetően nem az a célunk, hogy mindenképpen elvegyük az állatot. Nem egyszer volt olyan, hogy akinek nem volt pénze megcsináltatni a kerítést, annak megjavítottuk mi, vagy vittünk futóláncot. De az olyan esetekben, mint az iváncsai, egyszerűen nincs miről beszélni. Vagy egy másik példa: három hete Nógrád megyében egy elhagyatott házból mentettünk ki egy kutyát, aminek a nyakába bele volt nőve a lánc. Már visszafelé út közben hívtuk az állatorvost, hogy van egy nyakas kutyánk, és ők egy óra múlva már előkészített műtővel vártak. Végül a FORTE Kutyaiskola és Állatvédő Egyesület segítségét követően a Noé Állatotthon fogadta be a kutyát, mert épp nem volt máshol helyünk. Egyébként a menhelyekkel való jó kapcsolatunk része az is, hogy folyamatosan adományokkal támogatjuk őket, és az állatorvosi költségekkel sem terheljük őket, azokat mi álljuk.
Ezeket adományokból rendezik?
Igen, mi adományokból látjuk el magunkat, emellett a saját termékeinket áruljuk. Az állatorvosi költségeink havi szinten 500 ezer és 1 millió forint között mozognak.
Meg tudja becsülni, hány állaton segítettek eddig?
Nehéz kérdés, de ha úgy nézzük, hogy az is segítség, ha egy menhelyre viszek két tonna tápot, akkor ez a szám több ezres nagyságrendű. De sokszor a fuvarozásban segítünk, vagy egyéb adományokat osztunk szét az ország különböző pontjain. Nemrég például Horvátországba mentünk, egy a földrengés miatt nehéz helyzetbe került menhelynek vittünk adományt.
Közben igyekszünk kifelé nyitni és jó kapcsolatot ápolni nyugat-európai szervezetekkel is. Tőlük sokat tanulhatunk arról, milyen egy jó menhely, a látogatások során tapasztalatokat cserélünk. Spanyolországban a menhely kapuja alatt ott a tenger, Horvátországban hatalmas kifutók vannak, Luxemburgban padlófűtés van a kennelekben, Németországban alig van kutya a menhelyeken és szintén hatalmasak a kifutók. Azt hiszem, ezekkel a tapasztalatokkal tudunk egy olyan menhelyet csinálni, amire majd azt mondhatjuk, hogy Magyarország legszebb menhelye lesz.
Ez jelentős költségekkel járna, ezt is összedobná a közösség?
Ha a terület megvan, akkor hála Istennek elmondhatom, hogy a követőink közül sokan már most megígérték, hogy különböző munkákban segíteni fognak, legyen szó földmunkákról, villanyszerelésről, építőanyagok beszerzéséről, kétkezi munkákról vagy anyagi támogatásról.
Szerintem velük együtt ezt az álmot meg tudjuk valósítani, és ez nem csak a szurkolók menhelye lesz, hanem mindazoké az embereké, akik szeretik az állatokat és a szurkolókat.