A politikus Nyíregyházáról jelentkezett, felidézve, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok több irányból vonultak be Magyarországra, majd vérbe fojtották a forradalmat. A megtorlásban nemcsak a fegyveres erőszaknak, hanem a besúgóhálózatnak is fontos szerepe volt. Az ügynökök közreműködésével embereket figyeltek meg, jelentettek fel, később pedig sokan börtönbe kerültek vagy emberi sorsok mentek tönkre.
Adorján szerint a mostani nyilvánosságra hozatal későn érkezett, de fontos lépés. A Jobbik megalakulása óta követeli az ügynökmúlt teljes feltárását, mert a nemzet lelki békéjéhez szerinte elengedhetetlen, hogy kiderüljön, kik működtek együtt az állambiztonsággal. A kérdés azonban nem merülhet ki a nevek közzétételében: azt is vizsgálni kell, hogy az érintettek milyen előnyökhöz jutottak, és vagyonuk gyarapodása összefüggött-e korábbi tevékenységükkel.
A leszármazottak felelősségét illetően különbséget kell tenni az elkövetők és családtagjaik között – vetette fel a politikus, utalva a parlamentben elhangzott, családi örökséget érintő vitára. A történelmi bűnökért ugyanis nem lehet automatikusan a gyermekeket és unokákat felelőssé tenni.
Saját családi történetét is megosztotta: nagyapja egykori istállójának felújításakor, a tetőszerkezetben elrejtett, 1956-ból és a korábbi évekből származó dokumentumokra bukkant. A feljegyzések között olyan iratok is voltak, amelyek üldözött emberek megsegítéséhez kapcsolódtak. A nagyapa vélhetően azért rejtette el őket, mert félt a megtorlástól.
A nyilvánosság tehát önmagában még nem jelenti a múlt rendezését. Adorján teljes körű átvilágítást, az iratok teljességének ellenőrzését és az áldozatok kárpótlásának vizsgálatát sürgeti. Hetven év után talán nem túlzó elvárás, hogy végre ne csak a történelemkönyvekben, hanem a dokumentumokban is tisztán lássunk.