Újabb palesztin-izraeli konfliktus, a harmadik intifáda zajlik épp?

Az utóbbi hetekben fellángolt izraeli-palesztin ellentét – melyet egyesek már a harmadik intifádának neveznek.

Izrael, céljának elérésének érdekében növeli az izraeli befolyást a Templomhegyen, Jeruzsálem keleti részén, ami ellen még szeptemberben Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke is felszólalt. A kelet-jeruzsálemi Templomhegyen lévő Sziklamecset az iszlám világ egyik legszentebb helye, ahonnan a hagyomány szerint Mohamed lelke, halála után az égbe szállt. Izrael az 1967-es hatnapos háború során szállta meg a térséget, és több zsidó lakótelepet is létrehozott a jeruzsálemi óvárosban. Noha Izrael hivatalosan tagadja, hogy céljuk lenne a kelet-jeruzsálemi terület megszállása, a gyakorlatban viszont vajmi keveset törődnek azzal a ténnyel, hogy eme lépésük nem más, mint a szabad vallásgyakorlás korlátozás a palesztin nép számára. Na de miben hasonlít a jelenlegi helyzet a tizenöt évvel korábban kitört második intifádára?

Mikor 2000 szeptemberében az akkor ellenzéki Likud elnöke Ariel Saron látogatása során a Templomhegyet izraeli területnek nevezte, másnap palesztin tüntetés vette kezdetét, és négy halálos áldozattal járt. A helyzetet tovább súlyosbította két izraeli meglincselése Ramallahban, ahova engedély nélkül léptek be. Ezen események hatására kezdetét vette a második intifáda, mely egyesek szerint ma sem ért véget teljesen. 2005-ig hivatalosan 3000 palesztin és 1000 izraeli vesztette életét a felkelésben. 2005 februárjában a felek azonban látszólagos tűzszünetet kötöttek az egyiptomi elnök Hoszni Mubarak és II. Abdullah jordán király jelenlétében az egyiptomi Sarm es-Sejk városában. A tűzszünet hátterében a Palesztin Hatóságon belül támadt mérsékeltebb Fatah, és az egyre népszerűbb, radikálisabb Hamász ellentéte állt. Abbász, hogy csillapítsa a kedélyeket, kénytelen volt tűzszünetet kötni, amit a Hamász nem fogadott el, ezért kijelenthetjük, hogy a második intifáda mégsem zárult le teljesen.

A jelenlegi események hasonló mintát írnak le, mint 2000-ben: Izrael, szembe köpve a szabad vallásgyakorlás jogát, meg akarja szállni Kelet-Jeruzsálemet, mely nem csak az izraelita és keresztény, de az iszlám vallás számára is rendkívül nagy becsben tartott hely. Ahogy akkor, most is pár halálos áldozat kellett az indulatok elszabadulásához. A hivatalos – azonban nem feltétlen valós – jelentések szerint 2015. október 1-jén palesztin fegyveresek megöltek egy házaspárt, amit később további késelések követtek, mikor hol palesztinok, hol izraeliek késelték meg egymást. A számos palesztin-zsidó összeütközés odáig fajult, hogy október 16-án a mérsékeltebb, világiasabb Fatah, a radikálisabb Hamász, és a szélsőségesen iszlamista Iszlám Dzsihád meghirdette a „Harag napja” elnevezésű tüntetéssorozatot Ciszjordániában. Ugyan ezen a napon palesztinok felgyújtottak egy, a zsidók számára szent helyet, mégpedig József sírját. Két nappal később harminc breszlavi haszid zsidó átlépte a határt és eljutott a Palesztin Hatóság felügyelete alá tartozó ciszjordániai Nablus városába, ahol József megrongált sírja található. Ezzel nem is lett volna különösebb probléma, mert engedély birtokában eddig is átjárhattak, de ez a csoport ezúttal engedély nélkül hatolt be az övezetbe. Hamar palesztin tüntetés vette kezdetét, ami verekedésbe csapott át, páran könnyebben megsérültek, egy autót felgyújtottak, de ezúttal nem lettek halálos áldozatai a történéseknek. Az egyetlen érthetetlen dolog, hogy miként tud harminc ember átkelni egy olyan határon ahol elvileg, éjjel-nappal őrködnek? Esetleg az izraeliek szándékosan engedték társaiknak az átkelést, hátha halálos kimenetele is lesz az eseményeknek? Ha így történt volna, hirtelen harminc zsidó halála, kellő mértékű palesztin ellenes propagandával kiegészítve könnyen feltüzelte volna a zsidó lakosságot, ami még jobban elmélyítette volna a konfliktus.

A palesztin-izraeli ellenségeskedés kezd egyre ellenőrizhetetlenebb formát ölteni olyannyira, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést hívott össze október 16-ra, péntekre. Az Amerikai Egyesült Államok amilyen élesen tudja kritizálni az európai országok nem megfelelő migránspolitikáját, olyannyira impotens módon nyilatkozik az Izraelben történő eseményekről. John Kerry külügyminiszter semmi másra nem volt képes, pusztán ezerszer hallott sablonszöveggel tudott reagálni, melyben felszólította a feleket a fokozódó agresszió megfékezésére és, hogy az USA nem javasolja a Templomhegy státuszának megváltoztatását. A világ egyik vezető hatalmának külügyminiszterétől több tenni akarást várnánk.

Angela Merkel német kancellár puhatestű kollégáihoz hasonlóan ugyan azokat a sablonokat tudta csak elmondani, mint John Kerry, az Egyesült Államok külügyminisztere: a telepek építése nem mozdítja előre a békefolyamatot, mindenkinek tenni kell a békéért, „kétállami megoldás” kell stb. A hazáját is eláruló, migránssimogató beszédei mögött semmi féle tenni akarást nem fogunk találni.

Benjámin Netanjahu miniszterelnök cinikusan mindössze annyit tudott mondani, hogy szó sincs túlzott izraeli erőszakról, készek tárgyalni Abbásszal feltéve, ha lecsillapítja az erőszakhullámot annak gerjesztése helyett. Semmitmondó kijelentéseivel, rágalmazásaival, esetleges tárgyalásokkal Netanjahu csupán az időt akarja húzni, miközben az izraeli és a nyugati közvéleménnyel elhitetik, hogy a mostani helyzetért a palesztinok felelősek, az izraeliek pedig szokás szerint csak áldozatai az események szerencsétlen alakulásának. November 24-én, kedden találkozott is Netanhaju és Abbász egy látszattárgyalás kedvéért, de a megbeszélést nem követte semmi, ami tökéletes bizonyítéka Izrael látszat intézkedésére a kedélyek csillapítása érdekében. Izrael továbbá elutasította azt a francia javaslatot is mi szerint nemzetközi megfigyelőket kellene küldeni az al-Aksza mecset környékére. Valójában fölösleges is a terrorállam részéről bármiféle előrelépést várni a béke érdekében, különösen mikor az ország vezetője olyan kijelentéseket tesz, ami szerint „Izrael nem lesz kétnemzetiségű állam.” Netanjahu utalt John Kerry amerikai külügyminiszter szavaira mely szerint az „egyállami megoldás” veszélybe sodorná Izraelnek, mint demokratikusan működő zsidó országnak a működését.

Minden a nyugati sajtóban megjelenő hír arról ír, hogy palesztinok késelnek meg zsidókat, és a híradásokban is agresszívan tüntető palesztinokat látni. Néhány esetnél viszont felmerülnek bizonyos kérdések, amelyekről az izraeli érdekeket kiszolgáló nyugati média „elfelejti” tájékoztatni a közvélemény. Az egyik esetben, mikor a ciszjordániai Hebronban egy zsidó telepes lőtt le egy tizenéves palesztint, videó készült amint az izraeli katonák egyike egy kést csempész a holtest mellé. A késelős támadó esete már azért is nehezen hihető mivel, hogy képes egy palesztin becsempészni egy kést egy olyan területre ahova csakis fémdetektoros kapukon át visz az út, tette fel a kérdést – jogosan – a palesztin Ma’an hírügynökség. Az izraeli katonák minden olyan palesztin személyre képesek tüzet nyitni, aki csak egy kicsit is „gyanúsan” viselkedik függetlenül attól, hogy valóban terroristáról van e szó. Ez az „először lőnek, aztán kérdeznek” hozzáállás azt eredményezi, hogy ártatlan palesztinok életét is kioltják, ami még nagyobb gyűlöletet gerjeszt a két fél között, sőt október 21-én, szerda este a katonák egy izraeli férfit is lelőttek, mert terroristának vélték. Itt érdemes egy kicsit kitérni az Izraeli Védelmi Erők (IDF) hitvallására is, amelyről honlapjukon írnak:

„Az IDF katonái az IDF értékendjének es utasításinak megfelelően fognak eljárni, miközben betartják a törvényeket és ragaszkodnak az emberi méltóság normáihoz, valamint zsidó és demokratikus államként tisztelik Izraelt.”

Az emberi méltósághoz tartozik az is, hogy bárkit lelőnek, akire csak gyanakodnak? Céltáblának használni a palesztin lakosságot, egy demokratikus államban, mindenféle következmények nélkül az nem megy szembe az emberi méltósággal? Így fogalmaznak az emberi életről:

„Az IDF szolgálatában álló nők és férfiak minden esetben megfontolt és biztonságos módon fognak cselekedni, az emberi élet legfőbb értékként való elismeréseként…”

Személyes kedvencem mégis a következő, a „világ legerkölcsösebb” hadseregének doktrínái közül:

„Az IDF szolgálatában álló férfiak és nők csak azzal a céllal alkalmaznak erőszakot és használják fegyvereiket, hogy küldetésüket teljesítsék, és csakis a szükséges mértékben teszik ezt, harc közben is megtartva emberségüket. IDF katonák nem alkalmaznak erőszakot és nem használják fegyverüket olyan emberek ellen, akik nem katonák vagy hadifoglyok, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy elkerüljék a károkozást az ő életükben, testi épségükben, méltóságukban és tulajdonukban.”

Ha valóban e szerint a hitvallás szerint működne az izraeli haderő, akkor nem lőnék halomra a civileket. A legérdekesebb, hogy az állítólagos késelős terroristák közül sose fognak el szinte egyet sem. Izrael vég nélkül hajtogatja, hogy Abbászék állnak az újabb intifáda mögött, de mégse ejtenek egy foglyot se, hogy aztán ki tudják majd hallgatni, valójában kik állnak az események hátterében. Izrael nagyon jól tudja, hogy saját érdekeit szolgálja a konfliktus elmélyítése. Október 2-7. között körülbelül 800 palesztin civil sérült meg az izraeli rendőrség túlkapásai következtében. Erről sem olvashattunk, vagy hallhattunk szinte semmit, ahogy arról sem, hogy a Beitar Jerusalem La Familia nevű szélsőjobboldali, főként focihuligánokból álló zsidó csoport októberben többször is megtorló akciókat indítottak az arabok lakta területek ellen Jeruzsálemben, és felgyújtottak egy klub irodát, ami muzulmán játékost igazolt a csapatba.

Ha kicsit is megpróbálunk betekinteni a színfalak mögé, hamar kiderül, hogy valójában kinek áll érdekében a konfliktus gerjesztése, kiszélesítése és mik állnak az események hátterében:

Kedvezőtlen palesztin időzítés, kedvező izraeli időzítés

Egyes közvélemény kutatások szerint a palesztinok 42 százaléka gondolja úgy, hogy függetlenségük kivívásának egyetlen módja egy fegyveres felkelésen át vezet. Ha ez igaz is, és tényleg a Palesztin Hatóság áll az események mögött, mint ahogy azt Izrael állítja, akkor is értelmetlen lenne jelen helyzetben elindítani egy újabb palesztin-izraeli konfliktust, mivel az események nem a palesztinoknak kedveznek. A világ el van foglalva a migránskrízissel, az ukrán válsággal, az orosz-amerikai ellentétekkel, a szíriai konfliktussal. Senki nem hallana meg egy újabb palesztin segélykiáltást az önálló Palesztina létrehozásáért, pedig ahhoz szükség lenne külföldi országok támogatására is.

Izraelnek viszont kedvez a kaotikus világpolitikai helyzet, mivel békeidőben nem tudná teljesen annektálni a megszállt Kelet-Jeruzsálemet, az emberi jogokat sárba tipró politikája ellenszenvet váltana ki a világpolitika színpadán. Elvégre a zavaros vízben lehet a legjobban halászni. Az erőszak súlyosbodásával fokozni tudja katonai erejét a megszállt területeken, ami hosszabb távon újabb lakótelepek létesítését teszi lehetővé.  Mi több, már el is kezdtek felhúzni egy 300 méter hosszú falat, ami szerintük nem fal, pusztán egy átmeneti, ideiglenes rendőrségi zárópont lesz Jeruzsálemben, egy arab és egy zsidó lakónegyed között. A fal építésének oka, állításuk szerint, hogy megakadályozzák a palesztinokat a zsidó lakónegyed elleni erőszakban és, hogy bent tartsák az elnyomott arab lakosságot, mondván több merénylő is arról a lakótelepről érkezett.

Miközben az Európai Unió és az USA fröcsögő, habzó szájjal vádolta Magyarországot mindennel, amivel csak lehet a rasszizmuson át, a kirekesztő magatartáson keresztül, a nem demokratikus lépésen át a határzár miatt, érdekes módon „valamiért” senki sem szólal fel a Jeruzsálemben épülő fal ellen. A magyarországi kerítés bevándorlók ellen lett felhúzva, de a jeruzsálemi fal létjogosultságát ilyen indokkal nem lehet alátámasztani. Amit Izrael művel, az a személyek szabadságának akadályozása mellett kiterjed a szabad vallásgyakorlás korlátozására is. A világ mégis hallgat…

Tárgyalások védelmi célú támogatásokról

Közeleg 2017, amikor lejár a jelenlegi védelmi együttműködés Izrael és az Egyesült Államok között. A következő tíz évre szóló együttműködésről folyó tárgyalásokat Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök felfüggesztette, hogy ezzel is tiltakozásának adjon hangot a jelenlegi iráni nukleáris megállapodással kapcsolatban. A legújabb védelmi együttműködés keretén belül Izrael évi 3 milliárd dollár védelmi támogatásban részesülne, hogy megvédje magát az esetleges agresszió ellen.

Fő fenyegetésnek szokás szerint Iránt szokták felhozni, amit Ron Dermer az Egyesült Államok izraeli nagykövete is megerősít, aki szerint „Izrael az Irán jelentette fenyegetés fényében egy, az Egyesült Államokkal való közös irányelv kidolgozásában bízik”. Eleinte működött is, hogy Iránnal folyton „farkast kiáltottak”, azonban közel egy lehetséges megállapodás Teherán és a nyugati hatalmak között, vagyis a zsidó állam nem használhatja folyton ütőkártyaként az iráni nukleáris fenyegetést.  

A Gázai övezet bombázása, az Iszlám Állam és egyéb terrorista sejtek fegyveres támogatása -amelyek amerikai és izraeli érdekeket szolgálnak-, következtében Izrael kezd kifogyni a modern nyugati fegyverekből, melyet saját hadipara nem képes pótolni. Azért is oly sürgető, hogy minél előbb frissítse a zsidó állam a hadianyagkészletét, mivel Oroszország megjelenése a szíriai eseményekben korlátozza Izrael befolyását és mozgási szabadságát a térségben. Kényelmetlenül sokszereplőssé vált a szíriai polgárháború Izrael számra.

Mielőtt a tárgyalásokat felfüggesztették volna, közel voltak egy 3,6-3,7 milliárd dolláros támogatás megszületéséhez. Izrael minél több védelmi támogatást lesz képes kicsikarni az Egyesült Államoktól annál jobban tudja fejleszteni hadigépezetét. A kérdés az, hogy miként tud még több pénz úgy kifacsarni szövetségesétől, hogy a korábban főellenségnek tartott Iránnal egyre nagyobb valószínűséggel megállapodnak a nyugati nagyhatalmak? A válasz egyszerűen egy újabb, nagy fenyegetést jelentő ellenségkép kreálásban rejlik. Ez az újabb intifáda tökéletes alkalmat biztosít a zsidó állam számára, hogy saját biztonságának megőrzése érdekében több pénzt sajtoljon ki a tárgyalások során sőt, ha az izraeli nép a fenyegetést a saját bőrén érzi, mint jelen esetben, akkor nem lesz nehéz a lakosságot sem meggyőzni egy újabb évtizedre szóló védelmi szerződésről.

Palesztin Hatóság gyengítése

Mivel globális szinten a palesztin ügy sokadrangú problémává süllyedt, ez hamar alááshatja Mahmúd Abbász és a Palesztin Hatóság tekintélyét is. Előbb vagy utóbb Abbásznak fel kell lépnie: ha Izrael mellett áll ki, akkor a palesztinok szemében árulóvá válik, ha kiáll a palesztinok mellett, akkor Izrael megvádolja, hogy ő áll az események mögött, és fellépnek ellene. A világ a palesztinokat fogja okolni a súlyos helyzetért, és egy esetleges szabad Palesztina képe még inkább a holnap homályába vesző tervnek fog látszani.

Különben sincs semmi logika abban, hogy a korábbi robbantások vagy lőfegyveres támadások helyett miért térnek át az Izrael ellen harcoló palesztinok egyszerű késes támadásokra. Céljukhoz, egy szabad palesztin államhoz ezzel nem kerülnek közelebb, és ha mindössze a pusztítás és az emberi élet kioltása a céljuk, akkor sem ez a legkézenfekvőbb megoldás. A késelős palesztinok képének elterjesztése mögött a pánikkeltés célja áll. Ezek után félve hagyja el minden zsidó a lakását, ugyanis azt a képet ültetik a fejükbe, hogy bárhol, bármikor, bármelyik palesztin elővehet a zsebéből egy kést és tombolni kezdhet. A félelem ilyen módon történő beültetése a lakosság tudatába, pedig tovább növeli a gyanakvást, gyűlölködést a felek között.

Izrael afrikai menekültjei

Még 2015 augusztusában lehetett olyan pletykákat hallani, hogy Izrael a Negev-sivatagba fogja száműzni a területén lévő afrikai menekülteket. Akkor viszonylagos nagy port kavart a hír, hogy a szudáni és eritreai menekülteknek két választásuk van: vagy távoznak Ruandába és Ugandába, vagy a Negev-sivatag menekülttáboraiba viszik őket, akár erővel is. Idáig nem alkalmaztak ilyen fokú erőszakot, azonban Gilád Erdán izraeli belügyminiszter döntése alapján, harminc napon belül el kell hagyniuk az ország területét a gazdasági bevándorlóknak. Eddig az 5500 kérelemből, mindössze 4 kérelmet fogadtak el. Csupán 4 ember kapta meg a politikai menekült státuszt, ami a beadott kérelmek 0,07 százaléka, a többi menekültet gazdasági bevándorlónak tekintik. Noha nem ez áll a jelenlegi konfliktus hátterében, meglehetősen könnyen el lehet terelni a világ figyelmét erről a menekültpolitikáról, miközben az EU folytonos ostorozásnak veti alá Magyarországot a határzár és a menekültpolitikánk miatt.

Korrupciós vádak Izraelben

December 2-án, szerdán az ügyészség korrupciós vádiratot nyújtott be Benjámin Ben Eliézer volt miniszter és elnökjelölt ellen. A Munkapárt soraiba tartozó Eliézer a vádirat szerint 2007-2013 között számos törvénytelenséget követett el, mint például adócsalás, csúszópénzek elfogadása, csalás, pénzmosás. A politikus bizonyos üzletembereknek gazdasági előnyöket biztosított, amiért cserébe 2 millió sékelt, azaz 150 millió forintot kapott. Ez Izrael eddigi legsúlyosabb politikai korrupciója mely napvilágot látott. Mi köze a késeléseknek a politikai botrányhoz? Hát annyi, hogy az újabb intifáda reflektorfénybe kerülése, lehetővé teszi a lakosság figyelmének elterelését a politikai botrányokról, amik mint tudjuk, sose kedveznek az aktuális kormánynak, legfőképp akkor, ha kiderül, hogy több kormánytag is érintett a botrányban.

Címkézési botrány

Szeptemberben az Európai Parlament plenáris ülésén egy közel-keleti témájú határozat keretében elfogadták azt a határozatot miszerint, az Európai Unión belül árult izraeli termékek esetében, ha azok a Golán-fennsíkról, vagy a szintén megszállt Ciszjordániából származnak akkor a származási helyen azokat a területeket kell feltüntetni és nem Izraelt. Egy német bevásárlóközpontban a Kaufhaus des Westens-ben néhány bor esetében már alkalmazták is az új eljárást, noha politikai nyomásra később visszahelyezték a bolt polcaira a szóban forgó terméket. A szavazáson 525 képviselő szavazott igennel, 70 fő nem támogatta, 31-en pedig tartózkodtak. A zsidó államban ez hatalmas felháborodást váltott ki. Egyrészt pénzkiesés az államnak, másrész, ha engednek eme elképzelésnek, akkor azzal egy időben elismerik, hogy az izraeli haderő megszálló hatalomként van jelen a Golán-fennsíkon és Ciszjordániában. Ez magával vonná a ciszjordániai és egyéb megszállt területeken épülő lakótelepek építésének leállítását is. Netanjahu válaszként előhúzta az izraeli-palesztin ellentétet, mely egyre fokozódik: az EU intézményeivel és képviselőivel felfüggesztette az együttműködést melyek a palesztin-izraeli békefolyamat tárgyalásán dolgoztak.

„Gázos” gázüzlet

Ha azt akarjuk, hogy a lakosság ne tudjon valamiről, akkor el kell terelni a figyelmüket egy teljesen más témával. Ilyen elterelésre tökéletes a harmadik intifáda. Netanjahu az utóbbi időben minden áron növelni akarja a gázkitermelést, mondván Egyiptom szorgalmazza a gázszállítás. Izrael elfogadott egy olyan törvényi passzust, ami figyelmen kívül hagyja a kartellezést tiltó gazdasági szabályozásokat. Így az izraeli gázkitermelés az amerikai Noble Energy és a Jichák Csúva nevű helyi oligarcha irányítása alatt lévő izraeli Delek-csoport kezébe kerülhet. Az ellenzők szerint Egyiptom saját területén talált földgázmezőket, ami szükségtelenné tenné az izraeli gázszállítást, így a kartellezést megengedő törvényt azonnal be kéne szüntetni. Még így is hatalmas felháborodást keltett Izraelben, hogy az ország gázkitermelését multinacionális cégek kezébe akarják adni. November 7-én ország szerte több tízezer embert megmozgató tüntetések vették kezdetüket és még aznap éjjel összecsaptak a tüntetők a rendőrökkel. Joszi Dorfman, a tüntetés egyik szervezőjének véleménye szerint Netanjahu gázkitermelési üzlete magánmonopóliumot hoz létre, és elveszi a gázmezők birtoklásának jogát az izraeli néptől. Itt azonban megjegyezném, a zsidók mikor 1948-ban befurakodtak Palesztinába és létrehozták államukat, kiűzték a már ott lakó palesztinokat és a mai napig minden természeti javat jogtalanul birtokolnak. A gázmező, melyet Leviatánnak neveztek el, körülbelül 535 milliárd köbméter földgázt rejt, aminek birtokában Izrael a térség egyik meghatározó földgázhatalma lehet. Mi lett volna akkor, ha Izraelben minden békés, és semmilyen más esemény nincs terítéken a közéletben? Akkor lehet még nagyobb felháborodást keltett volna az ügy, ha nincs a jelenlegi palesztin felkelés.

Jelen körülmények között lehetetlen megmondani mennyire fognak elszabadulni az indulatok, de valószínűleg tovább mélyül a konfliktus tudván, milyen antagonisztikus ellentétek húzódnak a két nép között. Az épülő kerítés, melynek célja a gázai palesztinok visszatartása az Izrael által megszállt területekről, szintén nem túl kedvező fordulat a béke irányába. A helyzetnek amúgy sem kedveznek az olyan kijelentések melyet a minap tett Benjámin Netanjahu a 37. Cionista Világkongresszuson. Az izraeli miniszterelnök szerint a holokauszt szellemi atyja nem Adolf Hitler és a náci vezetés volt, hanem egy korábbi palesztin vezető, nevezetesen Hadzs Amin Al Husszeini jeruzsálemi főmufti. Netanjahu őt tette felelőssé a zsidók elleni támadásokért az 1920-as években, és szerinte ő javasolta Hitlernek – aki csupán ki akarta üldözni őket -, hogy irtsa ki a zsidókat:

"Hitler nem akarta kivégezni akkoriban a zsidókat, hanem ki akarta űzni őket. Hadzs Amin Al Husszeini Hitlerhez ment, és azt mondta: ha elűzöd őket mind idejönnek. Akkor mit tegyek velük? - kérdezte Hitler. Égesd el őket - mondta Amin Al Husszeinin"részlet Benjamin Netanjahu beszédéből.

Mahmúd Abbász palesztin vezető felháborítónak tartotta a miniszterelnök kijelentését, és azzal vádolta meg, hogy „Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő még Hitlert is felmenti bűnei alól, csak azért, hogy nekünk árthasson”.  Mikor ilyen kijelentéseket tesz egy vezető izraeli politikus eme kritikus, ellenséges időkben, ne várjuk, hogy egyhamar elcsendesedik az ügy, melyet sokan már a harmadik intifáda néven emlegetnek.

Tóth Zoltán