Kinek a szégyene, hogy Európa hallgat az úzvölgyi gyalázatról?

Bocsáss meg atyám, mert vétkeztem: merő unalomból sikerült ismét feltévednem a kormányzati hülyegyerekportálra némi kontentért. Pedig hidd el, nem olvasok túl sűrűn 888-at, akkor is legfeljebb önmagam megkuncogtatása a cél, ám ma olyasmi történt, ami már régen: kommentárféleségre ingerelt az egyik ottani propagandafirkálmány.

Az adott, khmmm, "cikk" kiválóan illeszkedik a fideszes kommunikáció, és igazából 2010 óta folytatott politika azon törekvésébe, amely Gyurcsány Ferencet és pártját igyekszik megtenni "A Ellenzék" vezető erejének. Ennek érdekében számon kéri a Demokratikus Koalíción, miért nem tartott egyetlen politikusuk sem sajtótájékoztatót, melyen elítélték volna az úzvölgyi katonatemetőben esett gyalázatot.

A szerző az álnaivitás csúcsára kapaszkodva nagy légszomjjal és sűrű lihegéssel spanolja magát, hogy miként tehet ilyet a DK, majd pofára esik az oxigénpalackon, amikor érvelése tyúkszarjában megtalálja az ütőeret:

Bravó, ez tényleg megért egy cikket, kedves narancs-Sherlock! De önmagába így sem az iromány, sem a fenti alapigazság nem érdemelné meg, hogy szót vesztegessek rá.

Viszont, amikor a kedves szerző már azon lamentál, hogy miért nem érkeznek az elítélő nyilatkozatok Brüsszelből, na azzal már érdemes foglalkozni.

Mert tényleg, miért nem ítéli el az uniós elit, hogy az államszövetség keleti féltekén, mindössze pár hónappal az első világháború lezárulásának századik évfordulója után felheccelt és a román politika bizonyos része által nyíltan bátorított csőcselék megszentségtelenít egy katonatemetőt? Egy olyan első és második világháborús sírhelyet, ahol nem csak magyar, de osztrák és német katonák is nyugszanak.

Rettentő könnyű lenne ezt a Fidesz és értelmisége kedvenc frázisával elütni: megfelelési kényszer, a politikai korrektség nem engedi, s a többi.

Igen ám, csak abban a temetőben a hivatalos adatok szerint nyugszik még két olasz, három szerb és 22 orosz katona is, mégsem hallani például a jóságos Putyin vezért, hogy felkérdezné a románokat, vagy legalább együttérezne a magyarokkal. Bár neki erre valószínűleg egészen más motivációja van, mint nyugati kollégáinak.

A válasz roppant egyszerű:

Napestig lehetne sorolni az okokat, miért elégedetlenek a magyar kormányfővel és kiskirályaival nyugaton - a mértéktelen korrupció, a jogállamiság és az európai, vagy egyáltalán a civilizációs normák sárba tiprása, az orosz trójai faló szerepének büszke vállalása csak néhány ezek közül -, ezt csak tetézi, hogy a migráció kapcsán felvett műmártír szerep már mindenkit, de tényleg mindenkit érzéketlenné tett arra, ha a magyar nemzetet valamiféle igazságtalanság éri.

Vessünk viszont egy pillantást arra is, amiért a határon túli és az anyaországi magyarok is joggal lehetnek dühösek rá ebben a kérdésben:

Korábban épp az első világháborús évforduló kapcsán írtam erről, de most mutatkozik meg igazán, mibe is kerül nekünk, hogy a magyar miniszterelnök nem vette a fáradtságot, hogy olyan külpolitikai apparátust építsen ki, amely nem Soros György vélt vagy valós üzelmeivel untatja Európa diplomatáit, hanem mondjuk

Kedves 888-as billentyűkoptató: ezért nem érkeznek a felháborodott nyilatkozatok. Sőt, tovább megyek, épp azért legyint még sok, egyébként tisztességes honfitársunk is az egészre, és bélyegzi "román belügynek" az utóbbi évek egyik legsúlyosabb magyarellenes, etnikai konfliktusát, mert

A valódi régiós és európai érdekérvényesítést pedig már regnálása legelején feláldozta a saját, piti hatalomtechnikai érdekeinek oltárán.

Mi sem mutatja jobban ezt, mint hogy a Fidesz-kormány gond nélkül hagyta, hogy a román állam végül rátegye a kezét a világháborús temetőre, biztosítva ezzel, hogy amennyiben Romániának egyszer a mostaninál is nyíltabban soviniszta, magyarellenes vezetése lesz,

Ezen kellene vergődni, nem azon, hogy az érem másik oldala - Gyurcsány Ferenc és bandája - pontosan azt a performanszot adja elő, ami a lényege és amit a miniszterelnök elvár tőlük.