Tegnap, február 17-én a Gondűző Étterem alagsorában emlékeztünk meg Wass Albert halálának 17. évfordulójára. A HVIM és a Jobbik Udvarhelyszék közös rendezésében megvalósult eseményen Szathmáry János, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Udvarhely elnöke mondott rövid felvezető beszédet.
Ezt követően Takaró Mihály Száműzött magyar irodalom (Wass Albert) c. előadását tekintettük meg közösen, melyben a neves irodalomtörténész végigkíséri az író-költő életútját a születésétől egészen a haláláig (az előadás első része IDE, második része pedig IDE kattintva tekinthető meg – a szerk.).
Takaró előadásában kiemelte, hogy egy ilyen csodálatos ember a történelem viharai között sodródva hogyan vált anyaországi magyarból előbb határon túli magyarrá, majd „visszatért” magyarrá, aztán disszidens magyarrá, legvégül pedig emigráns magyarrá, mindeközben egyetlen percig sem lankadván a nemzetéért folytatott emberfeletti küzdelemben. Nem lankadhatott, hisz az élete vezérigéjéül választott bibliai gondolat nem engedte: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." (Jn. 8.32)
Az irodalomtörténész álláspontja szerint Wass Albert tökéletesen tudta, hogy egy krízises élethelyzetben csak rajtunk múlik, hogy a végkifejlet katasztrófa vagy katarzis lesz. A gyenge ember ugyanis élethazugságokba menekül, az erős azonban életigazságok és a megtartó hit segítségével épít - homokszemekből és ködből - Istenhez vezető oszlopot. És ha a tudatlanok, a rosszak mindannyiszor ledöntik is ezen oszlopot, nem szitkozódva, nem átkozódva, hanem szívós, kitartó munkával építi azt újra mindannyiszor.
Wass Albert pontosan ezt tette élete végéig, soha meg nem alkudva, soha el nem fáradva, soha meg nem törve, hirdetve az igazságot, munkálkodva nemzete felemelkedéséért és azért, hogy elhozza számára a szabadságot. Ezért akarták meggyilkolni akkor és ezért gyűlölik őt, rágalmazzák emlékét, üldözik műveit most. Könyvei, versei azonban mégis egyre szélesebb körben hatnak és adnak magyarok generációinak lelki iránytűt. Gondolatainak mély igazsága, nemzetének sorsa iránt érzett féltő aggódása pedig százezrekben erősíti a nemzeti összetartozás és sorsközösség nagyszerű tudatát. Wass Albert üzenete ma az, hogy a nemzetért végzett szívós, mindennapi munka homokszemeiből és töretlen hitünkből kell mindenkinek a maga Istenhez vezető oszlopát felépítenie, nem lankadva, nem szitkozódva és nem átkozódva, hanem mindig újrakezdve, ha netán a tudatlanok, a gonoszok lerombolnák azt.
Az esemény végén a HVIM tagjai kiosztották a Marosvásárhelyi Bíróság 168/P/2004-es számú végzésének másolatait román és magyar nyelven, melyben a testület kimondta, hogy „Wass Albert nem volt elítélve a béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért és háborús bűnök miatt sem.”
Nemes Csaba
Fotók: Nemes Csaba