Zászlót bontottak Felvidéken

Pár éve, amikor a megszálló szlovák kormány megelégelte, hogy a dunaszerdahelyi DAC focicsapatának meccsein rendre piros-fehér-zöldbe burkolózik az egész lelátó, törvényt alkottak, mely megtiltotta bármilyen más ország zászlóinak használatát a stadionokban. Ekkor merült fel először az ötlet, hogy a jogszabályt kicselezve megalkossanak egy felvidéki zászlót.

 

Ezt megelőzően már történtek különböző próbálkozások Felvidék zászlójának megalkotására, de ezek legtöbbje marginális, „egyszemélyes” akciók voltak, melyek nem tudták átütni a közvélemény ingerküszöbét. Ez alkalommal azonban egy a nemzeti oldalon nem ismeretlen szervezet, A Magyar Megmaradásért Polgári Társulás vette magához a kezdeményezést, és készített el több tervezetet is. 

 

Mivel Felvidék soha nem képezett önálló területi egységet a Magyar Királyságban, ezért nem alakult ki önálló jelképrendszere sem. A kezdeményezők nem szerettek volna pusztán a hasukra ütve egy teljesen új zászlót megalkotni, ezért visszanyúltak a vidék gazdag történelméhez. Két nagy történelmi személyiséget választottak, akik Felvidékhez köthetőek: Thököly Imrét és II. Rákóczi Ferencet. Megkönnyítette dolgukat, hogy a két fejedelem zászlóján ugyanaz a címer található, csak a háttér színe más, így e két lobogó ötvözéséből sikerült megalkotni a végleges változatot.

 

A nyilvános bemutatkozás előtt az interneten tették közszemlére a vázlatukat, hogy nyilvános vita alakulhasson ki körülötte. A tervezet fogadtatása pozitív volt, de természetesen tömegével jöttek a mindig mindent jobban tudó nethuszárok hozzászólásai is. Nem meglepő módon a felvidéki liberális oldal mély hallgatásba burkolózott, csak itt-ott lehetett tőlük hallani egy-egy megszokott rettegő rigmust.

 

A nyilvános vitát követően április 18-án érkezett el az alkalom, hogy Dunaszerdahelyen, a felvidéki kitelepítésekről szóló megemlékezésen a szél belekaphasson a piros-zöld lobogóba. 

 

A zászló kialakulásáról és annak fogadtatásáról megkérdeztük Dobay Gergelyt, a HVIM felvidéki vezetőjét is.

 

 

 - Véleményem szerint igen. Az elcsatolt területek közül talán Felvidéken van a legnagyobb probléma a nemzeti identitással, ezért minden kezdeményezés, mely az identitástudat megtartását célozza üdvözlendő. Márpedig egy zászló vagy egy jelkép sokszor jobban összeköt, mint ezer lelkesítő szónoklat.

 

 

 - A zászló megalkotásában nem vettünk részt, mert azt a részét az AMM elvégezte, de az elejétől fogva kiálltunk az ügy mellett.

 

 

 - Sokszor elhangzott, hogy egy zászlót nem lehet „csak úgy kitalálni”. Ez igaz, azonban ha nincs egy régiónak saját jelképrendszere, akkor valakinek magára kell vállalnia a hálátlan feladatot, hogy megalkossa azt. Ez persze azzal is jár, hogy rengeteg kritikát fog kapni, hiszen mindig azt kritizálják, aki valamit csinál. A zászló megalkotásánál pedig teljes mértékben törekedtek a történelmi háttér figyelembe vételére, ezért is választották a két fejedelem lobogóit alapul. Többen félreértették a zászló megalkotásának célját és azt hitték, hogy ezzel a zászlóval a felvidéki magyarság egyfajta elkülönülését szeretnénk szimbolizálni. Szó sincs róla, hogy ezzel a zászlóval lecserélnénk a nemzeti trikolórt, ezt az alkotók többször is kifejtették. Ugyanolyan tagjai vagyunk a magyar nemzetnek, mint egy anyaországi vagy egy délvidéki magyar. Ezzel a zászlóval a regionális identitástudatot szeretnénk erősíteni. 95 év elszakítottság és elnyomás hatására kialakult egyfajta „felvidéki” identitás, melynek kifejezésére született a zászló. Inkább ez a zászló fejezze ki ezt az identitást, mint a Kofola, meg a sztrapacska (ahogy azt a felvidéki liberálisok szeretik reklámozni)!

 

 

 - Reményeink szerint egyre több helyen! Először valószínűleg csak a megemlékezéseken fog feltűnni, de törekszünk arra, hogy minél több helyre vigyük magunkkal. Az egészen biztos, hogy a Felvidéki Magyar Szigeten ott lesz, addigra megpróbáljuk megoldani a tömeggyártását is.