Folytatjuk Ángyán József agrárprofesszor földjelentéseinek bemutatását, korábban már megírtuk, hogy Fejér megye legendásan jó minőségű földjein milyen birtokkoncentrációk jöttek létre, és azt is, hogy Mészáros Lőrincék mekkora szeletet hasítottak ki a közösből. Összegeztük Tanka Endre professzor meglátását is, miszerint
„a civilizációt pusztulással is fenyegető új világválságban a megmaradás egyik létparancsa az állami földtulajdon megőrzése és tervszerű gyarapítása".
A teljes földjelentést ITT TUDJA LETÖLTENI.
Somogy megyében 734 birtoktestet hirdettek meg, és 570-et árvereztek el: a 14.538 hektár (ha) területből 12.077 ha talált gazdára az árveréseken.
Egy meghirdetett birtoktest átlagosan 20,2 ha méretű, ami az országos átlagnál (20,3 ha) valamivel kisebb. Az átlagos kikiáltási ár 20,2 mFt/darab, ami 1 millió 17 ezer Ft/hektárt jelent. A legnagyobb egyben meghirdetett blokk (189,4 hektár) volt a legdrágább birtoktest is (382,2 millió forint).
Látható, amiképp Fejér megyében, úgy itt is, a meghirdetett birtoktestek több mint 70 százalékának a területe 20 hektár alatti, ám összterületük mégsem éri el az eladásra meghirdetett megyei földterületek 27 százalékát. Ez fordítva is igaz, vagyis az 50 hektárt meghaladó méretű blokkok aránya ugyan a 11 százalékot sem éri el, ám ezek adják az összes meghirdetett terület több mint 45 százalékát.
Ugyanilyen szórást tapasztalhatunk az árkategóriák kapcsán is. A birtoktestek több mint 75 százalékának kikiáltási ára 20 millió Ft/db alatt marad, ami még talán a gazdálkodó családok számára is elérhető lenne, ám ezek a birtoktestek a meghirdetett területeknek csupán 34 százalékát teszik ki.
Megint a szokásos minta: az elárverezett birtoktestek többsége 20 hektár alatti, mégsem éri el az összterület egynegyedét sem. A 16 darab (2,8 százalék!) 100 hektárnál nagyobb nagybirtok viszont az elárverezett somogyi földek 14,5 százalékát fedi le.
Az elkelt 570 db birtoktestet 236 nyertes árverező szerezte meg, egy nyertes árverező átlagosan 2,4 darab birtoktesthez jutott hozzá. Ha ezt a létszámot is csoportokba szedjük, egy újabb furcsaságra lehetünk figyelmesek.
Igen, jó látják: mindössze 10 földműves vásárolt 200 hektárnál nagyobb birtoktestet, mégis, így együttesen megszerezték a felkínált földek 19 százalékát, 2.292 hektárt.
Egy elkelt birtoktest átlagos nyertes árajánlata 25,1 mFt/db, viszont az esetek nagyobb részében nem volt szó versenyről, a meghirdetett áron keltek el a birtokok (ezt tapasztalhattuk azoknál a Fejér megyei földeknél is, amelyekre a Mészáros-, vagy Flier-család vetett szemet, tudták a helyiek, kié lesz végül az a föld).
Százmillió forint fölött mindössze a meghirdetett földek 5,8 százaléka cserélt gazdát, de ez majdnem az összterület 27 százaléka.
Somogyországban is vannak abszolút nyertes és vesztes települések. A 236 nyertes árverező 570 darab birtokteste 110 település közigazgatási határában található. Viszont ezek közül csupán 40,9 százalékot tudtak helyi lakosok megszerezni, ha a területet nézzük, még siralmasabb a helyzet: csupán a hektárok egyharmada maradt otthon. Nem ezeket az arányszámokat szokták emlegetni a kormányzati sajtóban, ebben egyetérthetünk.
Összesen 59 olyan település van, tehát az érintett helységek több mint fele, ahol a helybéliek egyáltalán tudtak földet vásárolni.
A legtöbb nyertes árverező Nagyatádról (52 birtoktest/1169 ha), Kaposvárról (32/1025) és Barcsról (39/675) került ki. Természetesen itt sem maradhat el Budapest: egy XIII. kerületi panelház 10. emeletén nyilvántartott földműves Siófokon 9 birtokot vásárolt, 118 millió forintért.
Ahogy azt Tanka Endre fentebb hivatkozott tanulmányában is világosan kifejtette, ezzel kiüresítették a "helyben élő" kifejezést. Mindez világosan rámutat a szabályozás abszurditására. Ki lehet tehát nézni az országban bárhol földterületeket, majd egy legalább 3 éve 20 km-en belül működő mezőgazdasági főprofilú – akár alvó vagy bedőlt – céget legalább 25 százalék tulajdonrésszel megszerezve, annak bármilyen foglalkozású és lakhelyű tulajdonosaként felkerülve a földművesek árverésre jogosító listájára, a cég székhelyén vagy telephelyén „helyi földművessé” válva, el lehet vinni a földet az adott településen élő, ténylegesen ott gazdálkodó családok elől. De ehhez akár a település jegyzője által a „tartózkodási helyről” kiállított igazolás is elégséges lehet. Az már csak hab a tortán, hogy azt pedig senki nem tartja számon: a nyertes árverező a föld megszerzését követően vajon azon a címen marad-e, amely feljogosította az árverésen való részvételre.
És akkor a nyertesekről...
Somogy megyében nincsenek olyan ismert oligarchák, mint Mészáros Lőrinc, talán éppen ezért színesebb is a társaság. Például 11 külföldi, vagy kettős állampolgár jutott itt termőföldhöz, több mint egymilliárd forint értékben, jobbára kikiáltási áron (40 db/1110 ha). Köztük vannak belgák, olaszok, németek és osztrákok.
A megyében az volt az egyik bevált recept, hogy a külföldiek cégeket, gazdaságokat vásároltak fel, így jutottak földbérleti joghoz - a Földet a gazdáknak! program révén pedig tulajdonhoz is, mindezt persze a nyugati árak töredékéért tehették meg.
Ugyanakkor összességében nem külföldi kézbe került a földek nagy része. Somogy 570 birtoktestét 236 nyertes árverező osztotta fel, akiket viszont 192 kisebb-nagyobb érdekeltségi körre lehet osztani (cégek, családok). A három legnagyobb érdekkör 18 nyertes árverezőjének a nevére 2198 hektár került, az összes meghirdetett 1/5-e.
Benetton és Mondok
Izsák menekülőben lévő fideszes polgármestere, Mondok József fiai 177 hektárhoz jutottak Somogyból, miközben az olasz divatdiktátor Carlo Benetton is hazánkat szemelte ki. Benetton 5 cégén (Awarding Kft., B-15 Kft., Drawa Kft., Moviterra Bt., Uniall Kft.) keresztül több mint 6000 hektár felett diszponál, birtokait egy testvérpár felügyeli: Isacco és Manuel Rappo. Egyébként mindketten vásároltak földet az árveréseken.A legnagyobb területet Somogyban a belga Claessens-Group szerezte meg. Az agrárholdinghoz számos hazai cég tartozik már, de felbukkantak Romániában is. Több országot felmérve, 1995-ben költözött Magyarországra a későbbi cégalapító, az akkor még csak 21 esztendős Peter Claessens, és hozzájutott egy privatizált állami cég jogutódjához. Később megérkezett testvére is, és tovább bővült a családi gazdaság: több mint 3 ezer szarvasmarha, 6 ezer tenyészkoca, valamint 3000 hektár szántó szepel a portfóliójukban – s közel 200 főt foglalkoztatnak. A családból öten licitálták, 28 birtoktestet vásároltak meg (918 hektár) 983 millió forintért.
A vonatkozó lista 2. helyén csupa magyar üzletember, a megye legnagyobb – egymással is kapcsolatban álló - agrárcégeinek átfedő vezérkara áll. A cégháló (amelyben benne van a Feketesár Zrt., a Marcali Mg. Zrt, a Siófoki Gyümölcstermesztési Zrt. is) 8 nyertes árverező tagja (cégvezetők, FB-tagok, feleségek) 30 birtoktestet (876 ha) vásároltak 1,1 milliárd forintért.
A bronzérmet az Ágh-Csincsi család zsebelte be. Ágh János (Ágh Tanyan Kft.) és sógora Csincsi József családtagjai, szintén öten, 32 birtoktestet vettek (404 ha) 309 millióért.
Ágh János, aki a siófoki üdülő karbantartójaként kezdte, manapság 3000 birkát, 160 kecskét, 100 szürke marhát és 30 lovat tart, és már a bérleti szerződések idején felhívta magára a figyelmet azzal, hogy pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel 192 darab állami birtoktestet bérelt. Helyi információk szerint 1000 hektár fölött állnak, amihez még hozzá kell számolni korábbról 503 hektárt.
Sőt, Ágh Jánosból sokkal szórakoztatóbb Mészáros Lőrinc vált volna:
"A bemutatott tények és elemzés alapján is arra a következtetésre juthatunk, hogy az állam kirablásának, a tulajdonában lévő, közös nemzeti földvagyonunkat dobra verő, intézményesített magánvagyon-gyarapítási, zsákmányszerzési folyamatnak vagyunk szemtanúi és elszenvedői. Ez is része és egyik állomása annak a gyorsuló és ma megállíthatatlannak tűnő új-gyarmatosítási folyamatnak, amelynek törvényszerű végső következménye a vidéki térségek kiürülése, a helyi közösségek felbomlása, a nagyvárosok környéki nyomornegyedek kialakulása, a természeti erőforrások és a termőföld politika-közeli föld-spekulánsok, köztük pár tucat oligarcha – újmagyarul „integrátor”, még újabb magyarul „nemzeti regionális multi” – és azok gazdasági társaságai kezébe kerülése lesz. Ezt a mezőgazdaságban bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló tőkés nagybirtokrendszer, azaz a dél-amerikai modell létrejötte kíséri. A vidék ezen az úton végül e nagy hazai és velük üzletelő külföldi tőkeérdekeltségek gazdasági expanziójának alapanyag-termelő „hátsó udvarává”, a „Csák Máték földjévé” válik, ami azután a város sorsát is megpecsételi. Az ennek nyomán kibontakozó társadalmi és környezeti katasztrófa teljes összeomlással fenyeget, és éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni. Idáig nem szabad eljutnunk” - figyelmeztetett Ángyán József.