Donald Trump rövid szünet után múlt héten ismét föltekerte a geopolitikai feszültségek potméterét, és - ahogy arról az Alfahír is beszámolt - újra hadihajót vezényelt a Dél-kínai-tenger egyik vitatott hovatartozású szigetének közelébe.
Egyre magasabbra csapnak a hullámok
Vasárnap ezúttal a USS Stethem romboló közelítette meg 12 tengeri mérföldre az 1974 óta kínai fennhatóság alatt álló Triton-szigetet, amely a Paracel-szigetcsoport tagja, és amelyre mind Kína, mind Tajvan, mind Vietnám igényt formál.
Másfél hónappal ezelőtt a USS Dewey hadihajó haladt el a Spratly-szigetcsoport közelében, hivatalosan szintén "a hajózás szabadságának hirdetése" jegyében. Kevésbé hivatalosan pedig azért, hogy jelezze a vitatott hovatartozású, ám geostratégiailag létfontosságú szigeteken terjeszkedő Kína számára, hol is húzódik az a bizonyos határ.
Mindennek előzményeként Washington nemrég 1,4 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket Tajvan számára és szankciókat vetett ki olyan kínai cégekre és magánszemélyekre, akik kereskednek az utóbbi időben egyre aktívabb erőfitogtatásba kezdő Észak-Koreával. De Kína annak sem örült, hogy egy szenátusi munkacsoport olyan törvénytervezet fogadott el a közelmúltban, mely engedélyezné az amerikai hadihajóknak, hogy rendszeresen kikössenek tajvani kikötőkben, mivel Peking szerint ez sértené az "Egy Kína" elvét.
Peking válaszul hadihajókat és harci repülőket helyezett készenlétbe, a kínai külügyminisztérium pedig közleményben sürgette az Egyesült Államokat arra, hogy
"azonnal fejezze be az olyan provokatív műveleteket, amelyek megsértik Kína szuverenitását és fenyegetik Kína biztonságát".
Most akkor ki is rángatja kinek a bajszát?
Emlékezetes, hogy Donald Trump kampánya során igen kemény fellépést ígért Kínával szemben, és úgy tűnik, az utóbbi idők belpolitikai fiaskói és a médiával való csatározás mellett ismét rátalált a témára, amit komolyan is gondol.
Emellett az elmúlt időszakban egyre aktívabban rakétázgató Észak-Koreát is sikerült kipécéznie, mint a világ békéjére veszélyt jelentő hatalmat. A Kim Dzsongun vezette kommunista diktatúra agresszív magatartása ráadásul a Japánnal ápolt - Barack Obama második ciklusa alatt némileg hűvösebbé váló - kapcsolatok ismételt szorosabbra fűzéséhez is jó alapot szolgáltat, hiszen Észak-Korea a szigetországot is rendszeresen fenyegeti.
Az észak-koreai "rendetlenkedést" ugyanakkor Kína sem nézi jó szemmel, hiszen az ottani vezetésnek sem hiányzik, hogy a napi rendszerességű katonai provokációk és rakétatesztek bármiféle alapot szolgáltassanak az Egyesült Államoknak arra, hogy az eddiginél is komolyabb jelenléttel képviseltesse magát a hadászatilag kiemelt fontosságú Dél-kínai-tengeren.
Ezért Peking eddig példátlan szankciókkal igyekszik helyre tenni az előkertjében hepciáskodó Kim Dzsongunt: Hszi Csin-ping kínai államfő Trumppal való találkozása során ígéretet tett arra, hogy gazdasági eszközökkel "szelídíti meg" délkeleti szomszédját. Erre szolgált volna az észak-koreai szénimport és az olajszállítás leállítása, illetve drasztikus mérséklése, ám úgy tűnik Phenjanra már ilyen meggyőző érvekkel is képtelenség hatni, hiába a tény, hogy az ázsiai országnak Kína szinte az egyetlen külkereskedelmi partnere.
Az orosz szál
A hol csendben, hol hangosabban morajló konfliktus Oroszországot sem hagyta érintetlenül.
Trump a dél-koreai elnökkel történt múlt heti találkozója után kijelentette, hogy "minden opció" - tehát a katonai beavatkozás is - megfontolásra kerül Észak-Koreával szemben. Hétfőn pedig a kínai elnökkel és a japán miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetést, melynek konklúziója az lett, hogy Washington a japánokkal közösen növeli majd az Észak-Koreával kapcsolatos politikai feszültséget.
Ennek hatására Moszkva is a cselekvés mezejére lépett: Oroszország most komoly diplomáciai tervet dolgoz ki, amely többek között felszólítja a feleket a provokációk beszüntetésére. Ez minden bizonnyal szintén szóba kerül majd a hamburgi G20-csúcson, Vlagyimir Putyin orosz elnök és amerikai kollégája július 7-re tervezett találkozóján, ám az eurázsiai szuperhatalom vezetője előbb Pekinggel egyeztetett a következő lépésekről.
Egy a tábor?
Putyin ugyanis épp ma adományozta a legmagasabb kormánykitüntetést, a Szent András-rendet, a Moszkvába látogató Hszi Csin-pingnek, akivel idén már harmadjára találkozott.
Hszi üdvözölte a "különleges" kétoldalú kapcsolatokat, mint mondta, Oroszország és Kína "jó szomszédok, hű barátok és megbízható partnerek". Putyin pedig a kétoldalú kereskedelemben megfigyelhető óriási növekedést dicsérte: míg tavaly egész évben a növekedés még csak 3,9 százalékos volt, az idei év első négy hónapjában már 37 százalékos.
A kínai elnök látogatásán számos gazdasági megállapodást írnak alá, összesen mintegy 10 milliárd dollár értékben.
Alekszej Miller, a Gazprom orosz energetikai óriáscég vezetője bejelentette, hogy Kínának először 2019. december 20-án szállítanak gázt a 3000 kilométer hosszú, Szibéria Ereje nevű óriásvezetéken.
Oroszország és Kína a vezeték megépítéséről és a 30 éven át történő gázszállításról - évente 38 milliárd köbmétert szállítanak - 2014-ben állapodott meg, és az építkezést 2015 szeptemberében kezdték el. Szakértők az üzlet értékét 400 milliárd dollárra becsülik, de azt nem lehet tudni, hogy Kína milyen áron veszi a gázt Oroszországtól.
A hülye hajú diktátor csak nem marad nyugton
Az eseményre figyelmeztető árnyékként vetült Észak-Korea mai akciója: az ázsiai ország újabb rakétát lőtt ki a Japán-tenger irányába, és Phenjan bejelentette, hogy - most első ízben - sikeres kísérletet hajtott végre nagy hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus rakétával.
Kína és Oroszország egyhangúlag ítélte el a provokációt, utóbbi pedig cáfolta a kommunista diktatúra hencegését, az orosz hírszerzés szerint ugyanis a rakéta csupán közepes hatótávolságú volt.
A kínai elnök a Hszinhua hivatalos hírügynöksége jelentése szerint megvitatta Putyinnal, hogy "párbeszéd útján és tárgyalásokon" hogyan lehetne megoldani az észak-koreai nukleáris válságot, ám az események eddigi folyásából az látható, ebből sehogy sem, vagy csak nagyon nehezen fogják tudni kihagyni az Egyesült Államokat és Japánt.
Már amennyiben Kim Dzsongun még képes bármiféle belátásra, és nem feszíti túl a húrt az irányába meglehetősen nagy türelmet tanúsító nagyhatalmaknál.
Az észak-koreai diktátor egyébként sajátos helyzetben van, hiszen viselkedésével akár zsarolni is próbálhatja Pekinget, hiszen az általa teremtett szituáció lehet egy esetleges amerikai beavatkozás casus belli-je, a térség pedig a jelen viszonyok közepette nagy valószínűséggel nem bírna el egy újabb koreai háborút. Pláne egy olyat, aminek valódi célja Kína gyengítése lenne. A kommunista vezető ennek tudatában akár komoly árat is kérhet Kínától, hogy cserébe visszafogja magát, ám ez is csupán egy lehetőség a sok közül.
Egy biztos: régen rossz, ha a távol-kelet, és tágabb értelemben a világ békéje Kim Dzsongun reálpolitikai érzékén, vagy diplomáciai "zsenién" múlik...
Szorongatják Phenjant
Az amerikai diplomácia irányítója az ASEAN-tagországok külügyminisztereivel tartott egynapos washingtoni tanácskozáson azt is kérte ázsiai kollégáitól, hogy segítsenek elzárni az észak-koreai nukleáris és rakétaprogramot támogató pénzügyi csapokat. Megismételte: az ASEAN-országoknak is teljes mértékben be kell tartaniuk a Phenjanra kirótt amerikai szankciókat. (Valamennyi ASEAN-ország fenntart diplomáciai kapcsolatokat Észak-Koreával, közülük öt nagykövetséget is működtet Phenjanban.)