A Jobbik megkezdte egészségügyi programjának bemutatását is, ennek keretében pedig elsőként az derült ki, hogy mit kezdenének a forrás- és humánerő-hiányban szenvedő, az összeomlás szélére sodródott alapellátással.
A 28 éve alulfinanszírozott, és magára hagyott magyar egészségügy minden szegmensében tapasztalható a krízisállapot,
ám az alapellátás, a háziorvosi praktizálás, a kapuőri szerep van talán a legnagyobb válságban.
Olyannyira, hogy még Vona Gábor, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje is külön részt szentelt ennek a januári évadnyitóján.
Így mentené meg Vona Gábor a nyugdíjrendszert és az egészségügyi alapellátást
A nyugdíjrendszer és az egészségügyi alapellátás reformjának szükségességéről beszélt mai budapesti ásatótájékoztatóján Vona Gábor, a Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje. Az elenzéki vezető szerint kiemelten fontos, hogy az idősek állami támogatása, illetve a háziorvosi praxisok helyzete ne csupán tüneti kezelésen, hanem rendszerszintű reformon essen át. A pártelnök 18 egyéni vállalása közül a mai kettő volt az utolsó.
Csütörtökön viszont a Jobbik szakpolitikusain volt a sor, Varga-Damm Andrea, Lukács László György, Menyhárt Miklós és Gyenes Géza egy sajtórendezvényen már részletesebben beszélt a kormányváltásra készülő párt azonnali és hosszútávú terveiről.
Ugyanakkor egy 28 éve forráskivonástól szenvedő területen nem lehet 1-2 éven belül csodát tenni
- figyelmeztetett Varga-Damm Andrea felvezetőjében, majd hozzátette: a rendszeren belül is vannak olyan erők, érdekek, amelyek miatt az aktuális szakmapolitika nem lépett érdemben.
Menyhárt Miklós, aki volt már Magyarországon kórházigazgató, Franciaországban Alzheimer-specialista szakértő, az utóbbi időben pedig a háziorvosi praxisa mellett részt vett a Jobbik programjának megírásában, az alapellátás alulfinanszírozottságára hívta fel a figyelmet.
Felidézte Rétvári Bence, a humántárca parlamenti államtitkárának kijelentését is, miszerint a kormány 50 százalékkal emelte (amely reálértéken amúgy is csak 17 százaléknak felel meg) a háziorvosok bérét, miközben a háziorvosoknak nincsen fizetése, amit bérnek gondolnak, az a praxisfinanszírozásból megmaradt összeg.
A praxisfinanszírozás problémája rávetül az egész rendszerre, miközben a háziorvosi ellátás továbbra is törvényileg szabályozatlan, vagy rosszul szabályozott. Menyhárt Miklós közölte, a háziorvosok álláspontját is:
rendszerváltozásra, rendszerszintű változtatásra van szükség.
Mitől nagybeteg a magyar egészségügy? Ha tudni szeretné, mindenképp olvassa el ezt a cikket!
Nemrég látott napvilágot az Európai Egészségügyi Fogyasztói Index (EHCI) 2017-es felmérése, ami megmutatta: teljes csőd a Fidesz-kormány egészségügyi politikája, az alapellátás színvonalát tekintve pedig, hazánk a sereghajtók között kullog. Miért teljesítünk ennyire rosszul európai szinten és milyen problémákat kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy újra minden magyar állampolgár számára elérhető és színvonalas egészségügyünk legyen?
Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara Országos Felügyelő Bizottságának elnöke szintén szerepet vállalt a Jobbik egészségügy programjának megírásában, most pedig a praxisjoggal kapcsolatos anomáliákról beszélt. A praxisjogot még az első Orbán-kormány hozta létre (2000. II. tv.), hogy egy személyhez kapcsolódó, elidegeníthető, folytatható vagyon értékű joggal ismerjék el a háziorvosok munkáját (emlékezetes, a vállalkozói házi orvoslás 1992/1993-ra datálható).
Azonban a praxisfinanszírozás reálértéke folyamatosan csökkent, és a jogszabálybéli pontatlanságokat miatt a praxisok értékesítése is egyre inkább ellehetetlenült. Emiatt, illetve a borzasztóan alacsony háziorvosi nyugdíjak következtében a háziorvosok nem vonultak nyugdíjba, és mivel utánpótlás nincs, az alapellátásban dolgozó orvosok átlagéletkora már bőven 55 év fölött jár.
Jelenleg több mint 300 olyan praxis van, amely tartósan betöltetlen, ez pedig 400 ezer honfitársunk ellátást befolyásolja. A jelenlegi feltételek mellett ez a szám csak növekedni fog.
Milyen lesz egy házi gyermekorvos nélküli Magyarország?
Póta György egy szerdai háttérbeszélgetésen közölte azt a Magyar Nemzet tudósítása szerint, hogy két-három éven belül nem lesz annyi praxisba lépő gyermekorvos, amennyire szükség volna. A gond az, hogy jelenleg nincs olyan törvény, ami előírná, hogy kötelezően működjenek házi gyermekorvosi praxisok az országban.
A háziorvosi praxisok nem vonzóak, hiába a kezdeti támogatás, ugyanis nemcsak a vásárláshoz szükséges 4-5-6-10 milliós összeget kell előteremteni, de a későbbi működést is finanszírozni kell.
A Jobbik szerint ebben az érintett önkormányzatoknak is közre kell működnie,
biztosítani például a lakhatását, ami persze nemcsak abban merül ki, hogy kiutalnak egy lakást: annak a feltételeit kell megteremteni, hogy egy fiatal orvos úgy döntsön, családjával együtt letelepszik az adott településen.
Ahogy Gyenes Géza rávilágított, a Jobbik azt akarja, hogy
"ne a rendelőben kelljen meghalnia a háziorvosnak."
Ennek érdekében létrehoznának egy praxisalapnak nevezett pénzalapot,
így ha a nyugdíjba vonuló, illetve a praxist elhagyni kívánó háziorvos nem tudná értékesíteni a praxisjogot, az állam vásárolná azt meg, míg az új jelentkező az államnak fizetne azért.
Lukács László György, a Jobbik országgyűlési képviselőjeként szögezte le: az összes politikai erő egyéni és közös felelőssége, hogy a törvényhozás olyan mechanizmusokat alkosson, amely megakadályozza az alapellátás összeomlását.
Ennek legegyszerűbb formája az lenne, ha egy önálló szakminisztériumban erről rendeleti szinten dönthetne az egészségügyi miniszter.
A Jobbik a Szent-Györgyi Albert ösztöndíjjal csábítaná haza külföldről az orvosokat (a program nemcsak az orvosoknak, hanem az őt foglalkoztató intézménynek is plusz forrást biztosítana), a praxistámogatást tovább emelnék (megdupláznák azt), illetve az egyetemi képzést is újra gondolnák a háziorvosok utánpótlásának biztosítására.
Lukács László György szerint XXI. századi egészségügy megteremtéséhez első lépésként a humánerő-krízist kell megoldani, újra fel kell tölteni dolgozókkal az egészségügyi szektort.
Egyébként lenne erre pénz is, "csak nem kéne lopni". A Jobbik a GDP 1,5-2 százalékát fordítaná pluszban az ágazatra, aminek egyik fedezete lenne a presztízsberuházásokra fordított összegek csökkentése, illetve a rendszeren belüli racionalitás.
"Mire visszajövünk a nyaralásból, már érezhető lesz a változás az alapellátásban"
- foglalta össze lapunknak Lukács László György.
Elmúlt nyolc év: 2010 óta nem tud mit kezdeni az egészségüggyel a Fidesz
Szomorú volt a hagyaték, az kétségtelen, de már a fülkeforradalom előtti napokban világossá vált, nem a Fidesz lesz az, aki megoldja a magyar egészségügy problémáit. Még úgysem, hogy a kedvező nemzetközi gazdasági helyzetnek köszönhetően a költségvetésből nagyobb összeget tudtak a szektorra fordítani az Orbán-kormányok, mint a megelőző kabinetek.
Tehát
- jogszabályi változások,
- a társadalombiztosítási rendszer visszaállítása (az OEP ellátási felelősséggel való felruházása),
- többlet költségvetési forrás,
- praxisalap,
- Szent Györgyi-ösztöndíj,
- és szakminisztérium;
ezek valóban egyik pillanatról a másikra megoldhatóak, és ezekkel elkerülhető lehet az összeomlás, ám mi arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen hosszútávú változások várhatóak „a XXI. századi, erős állami magyar egészségügyben”.
Lesz rendszerváltozás?
A programalkotók azt ígérik, igen. Egy dinamikus alapellátási rendszert hozna létre a Jobbik, korszerű technológiai, digitális fejlesztésekkel megtámogatva.
Menyhárt Miklós elismerte, az egy orvos-egy nővér modell nem működik. Ugyanakkor, ugyanúgy mint a sürgősségi ellátás esetében, itt is szükség lesz a lakosság felvilágosítására, egy szemléletváltoztatásra.
Végső soron csökkenteni kell az orvos-beteg találkozások számát például irányított betegellátással, és már az iskolákban el kellene kezdeni az egészségnevelést.
Ugyanakkor minden beavatkozás célzottan, a területi viszonyokra tekintettel történhet csak meg, hiszen egészen más a helyzet Budapesten, mint mondjuk Dél-Somogyban.