Ilyen világosan még nem mutatták ki, hogyan építenek Orbánék Latin-Amerikát a hazánk helyére

A G7 gazdasági portálon megjelent az elmúlt hetek legfontosabb cikke. Komoly összegben mernék fogadni, hogy sem a kormánypárti, sem az ellenzéki média nem fog ráugrani erre az írásra. Előbbi azért, mert tűpontos cáfolata a "magyar gazdasági csodának", utóbbiban pedig nem veheti el a helyet az olyan megkerülhetetlen sorskérdésekről, mint, hogy hisz-e az Ősrobbanásban az új emberminiszter, vagy, hogy mennyire ciki a "cirkuszi bűvész" kulturális államtitkár. Pedig lenne azért ezeknél pár fontosabb kérdés is. Például az, hogyan kövezik ki számunkra évtizedekre előre a szegénység és kiszolgáltatottság útját. 

Orbán Viktor tegnap miniszterelnöki székfoglaló beszédében csak örökkévalóságig és még egy napig tartó Fidesz-kormányzást vizionált, de azt is megígérte, hogy 2030-ra Európa öt legélhetőbb országa közé fogunk tartozni.

Holott valójában kitartó és makacs munkával pontosan ennek az ellenkezőjét építik.

Hogy pontosan hogyan, arról igen éles képes ad a Corvinus Egyetem hallgatóinak kutatása. A projekt keretében Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdászának módszerével vizsgálták meg a hazai viszonyokat. A professzor szerint minden egyes ország más, és más úton képes fejlődni, ezért a szolgaian másolt szisztémák helyett elsősorban arra kell törekedni, hogy

mindenhol feltérképezzék a gazdasági növekedés és a jólét terjedésének akadályait.

Rodrik metódusa alapján összehasonlították a közép-európai országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Ausztria) néhány fontos mutatóját. A kép hazánkra nézve különösen lesújtó és félelmetes.

Kiderült például, hogy a termelékenységi hatékonyság, vagyis az egy munkaóra alatt előállított érték tekintetében az utolsó előtti helyen állunk. Ennél is nagyobb baj, hogy a az összes többi vizsgált ország (beleértve a jelenleg még mögöttünk álló lengyeleket is )

2010 óta lényegesen többet javítottak ezen a téren, mint mi. 

Vagyis, ha így megy tovább, hamarosan a térség sereghajítói lehetünk. 

Szintén aggasztó megállapítás, hogy az elmúlt 28 évben a hazai cégek képtelenek voltak felvenni a versenyt az országba beáramló multinacionális nagytőkével. Ez önmagában még nem lenne meglepő. Kimutatták viszont azt is, hogy 

2008 és 2015 között ez a különbség még nőtt is. 

A hazai vállalkozások tehát a "gazdasági szabadságharcot" hirdető Orbán-kormány idején is egyre inkább hátrányba kerültek a külföldi cégekkel szemben. 

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) a héten állapította meg, hogy a magyar gazdasági növekedés egyik legfontosabb gátja ma már az egyre kínzóbb munkaerőhiány. Ennek alapvető oka a tömeges kivándorlás - ám néhány egyén tényező is súlyosbítja a problémát. Mindenekelőtt a hazai munkavállalók képzetlensége. A 24-35 év közötti korosztályban a felsőfokú képzésben részesültek arányának tekintetében Magyarország 

2000 és 2016 között a V4-ek éllovasából a sereghajtójává vált. 

Persze most elő lehet hozni azt sokszor hallott közhelyet, hogy nem kell annyi diplomás, inkább jó szakmunkásokat kellene képezni. Nos, a helyzet az, hogy e tekintetben is csehül állunk - illetve bár állnánk úgy. A 21. században ugyanis csak a legritkább esetben elegendő az, ha valaki 18 éves koráig megtanul egy szakmát. A világ és a technológiai környezet nagyon gyorsan változik, ezért folyamatos továbbképzésekre volna szükség, hogy egy ember ugyanolyan értékes munkaerő legyen 50 éves korában, mint 25 évesen. És éppen ez az, amit a hazai cégek nem adnak meg, 

Magyarországon a régiós átlagnál 22 százalékponttal (!) volt alacsonyabb a dolgozóiknak továbbképzést biztosító vállalatok aránya.

E tekintetben eleve pocsék helyzetből indultunk, ám 

2005 és 2015 között sikerült még rontanunk is a helyzeten, miközben minden más térségbeli állam fejlődött. 

Jelenleg mi állunk a legrosszabbul 44%-al, míg ugyanebben a tíz esztendőben a csehek 91 százalékra (!) tornázták fel az arányt, lekörözve az osztrákokat is. 

A Fidesz 2010 óta unásig ismételt szlogenje a "munkaalapú társadalom" megteremtése, amelyről azóta kiderült, hogy javarészt multicégek alacsony képzettséget igénylő összeszerelő üzemeinek sok milliárdos "munkahely teremtési támogatással" megtámasztott építését jelenti. Persze, ki a bánatot érdekelne, milyen sulit végzett a futószalag mellett álló munkás, ha jól keresne? De nem keres jól. 

A középfokú és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jövedelme között a régióban nálunk messze a legnagyobb a különbség.

A kutatás szerint a most leköszönt Balog Zoltán ex-emberminiszter szerint "világszínvonalú" magyar egészségügy valójában sokszor közép-afrikai viszonyokat idéző állapota nem csak azért aggasztó, mert a betegeknek rossz - hanem a gazdasági növekedést is komolyan hátráltatja. Hiszen az ötvenes évei felett egyre több betegséggel küzdő munkaerő értelemszerűen kevésbé hatékony, mint az egészséges. Nos, miért éppen ebben ne állnánk pocsékul?

A születéskor vérható egészséges évek száma Magyarországon a legalacsonyabb régióban.

Szintén fontos mutató, hogy átlagosan mennyi a valószínűsége annak, hogy egy ember 30 és 70 éves kora között krónikus betegségben hal meg. Nos, a helyzet az, hogy 

a V4-es nemzetek közül a magyaroknak toronymagasan a legnagyobb az esélyük erre. 

Közhelyszerű megállapítás, hogy a korrupció és a jogbiztonság szintén a gazdasági fejlődés komoly gátját jelenti. Ezt két mutatóval lehet a legjobban mérni: az egyik, hogy mennyire észlelik az emberek saját hazájukban a korrupció jelenlétét, a másik, hogy mennyire érzik biztonságban saját vagyonukat. Mindél magasabb pontszámot jön ki egy országban, annál jobb a helyzet. 

Naná, hogy mindkettőben a legutolsó helyen állunk a régióban.

Orbán Viktor ma a kolumbiai elnökkel folytatott megbeszélése után azt mondta:

"Kolumbia számos olyan dolgot csinál, amit mi, magyarok is megtanulhatunk, lemásolhatunk, átalakítva, de felhasználhatunk."

Alighanem a miniszterelnök egyik legőszintébb pillanata volt ez az elmúlt években. 

Az az út ugyanis, amelyet szorgos, kitartó munkával építenek számunkra, egyenesen Latin-Amerikába vezet. 

Mert hiába emelkednek a jelenben a nemzetközi fellendülésnek, az uniós forrásoknak, és mindenekelőtt a félmillió kitántorgó hűlt helyén keletkező munkaerő hiánynak köszönhetően a bérek - ha közben vidáman, fütyörészve, öles léptekkel haladunk ezen az ösvényen. Mert a fenti adatok ma még csak színtelen-szagtalan holt számok.

De egy-két évtized alatt összeállnak majd nagyon is színes, szagos, eleven nyomorrá, kiszolgáltatottsággá, kizsákmányolássá és reménytelenséggé. 

Ha valamit ez a hatalom máris kiválóan "megtanult, lemásolt és felhasznált" az a kolumbiai, brazíliai, paraguayi, mexikói, perui és más, nagyszerű sikertörténetek receptje. 

Orbán Viktor tegnap azt ígérte, 2030-ra Magyarország Európa egyik legélhetőbb országává válik. Lehet, hogy így lesz. De akkor jaj ennek a kontinensnek.