Milyen az élet budapesti színpad nélkül? Mit csinálsz most?
Tanulok, a Független Diákparlamentél vagyok kommunikációs koordinátor, valamint a budapesti tüntetések után megalapítottuk a Szegedi Civil Hálót. Egyetem, civil aktivizmus, nem unatkozom.
Milyen ügyekkel foglalkozik a Civil Háló?
Rájöttünk, hogy a tüntetéseket egy ideig lehet csinálni, de utána egyszerűen alábbhagy a megmozdulások lendülete. Azt gondoltuk, ha két alkalommal összejön óriási tömeg, akkor őket ne engedjük haza, ne eresszük szélnek, hanem próbáljuk valahova becsatornázni. A második tüntetésen bejelentettük, hogy közösségszervezésbe kezdünk, amely helyi ügyeket tud felkarolni. Sokan jelentkeztek már a Civil Hálóba, vegyes társaság, idősebbek és fiatalabbak is vannak. Több mindenen is dolgozunk, elkezdtük a Nyomtass Te is! kampányt, amivel a független híreket próbáljuk nyomtatott formában eljuttatni az agglomerációba. Szeretnénk Hadházy Ákos korrupcióellenes ügyészséggel kapcsolatos aláírásgyűjtésébe is beszállni. Nyár végén, szeptemberbe átnyúlóan Gondolj másképp a jövőre címmel lesz szemléletformáló rendezvénysorozatunk, később még környezetvédelemmel és fenntarthatósággal is szeretnénk foglalkozni. Azon múlnak az ilyen sztorik, hogy van-e helyben látható aktivizmus.
Szegeden van még civil kurázsi?
Azt gondolom, hogy van. Talán azért is, mert Szeged egyetemi város. Budapest után Szegeden is voltak tüntetések. A választási eredmény után teljesen önszerveződő módon, Facebookon összegyűlt pár tucat ember, hogy kéne valamit csinálni. Aminek különösen örültem, hogy nagyon sokféle korcsoportból jöttek: egyetemisták, családok, nyugdíjasok. Ez nagyon pozitív élmény.
Hogyan lettél diáktüntetések egyik arca? Gyakorlatilag te voltál a műsorvezető a színpadon.
Kezdetektől fogva benne voltam a szervezésben, utána jelentkeztünk, hogy kik szeretnének a színpadon megjelenni. Mindig van pár ember, aki szeretné és tudja is csinálni, a többiekre meg úgy kell vadászni. Nagyon sokat dolgoztunk azon is, hogy a férfi-női arány fele-felére kijöjjön. Eredetileg úgy volt, hogy felszólaló leszek, aztán mondták, hogy szerintük én jól csinálom ezt a műsorvezetés-féle dolgot. Elvállaltam, bevallom, hogy élveztem nagyon. Szerintem ez látszott is. Az Index elnevezett ceremóniamesternek.
Mennyire demoralizálta a közeged az újabb kétharmad?
Saját magamon, és a környezetemen is azt éreztem, hogy először lefagytunk. Közösen néztük Szegeden, órákig nem jöttek az eredmények, aztán hirtelen ránk zúdították az egészet. Percekre lefagytunk, csak néztünk, hogy ez most komoly? Utána meg már élőben kapcsolták, hogy Orbánék énekelnek, az még ütött egyet. Az első gondolat az abszolút megdöbbenés, a második a letargia. Utána legtöbbünknél ez átcsapott tettvágyba, szerintem nagyon sokan kezdtek gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni. Én is ezen a vonalon indultam el a Civil Háló megszervezésével. Az a szlogen, hogy A NER helyben korlátozható!
Korlátozható?
Azt látjuk, hogy a Soros-migráns propagandával szemben a megmaradt független sajtó hiába mondogatja azt, hogy korrupció és Mészáros Lőrinc. Sorost nem üti a korrupció. Talán a helyi ügyek igen. Ha a helyi óvodának a padlója tönkre van menve, az jobban ütheti a Sorost. A Momentum is sikerre vitt egy ügyet, a Nolimpiát, amivel korlátozta a Fidesz teljhatalmát. Tematizálni tudták vele a közbeszédet, ez a legfontosabb. Hosszú ideig egy olyan dolog volt a téma, amit nem a kormány uralt. A propaganda arról beszélt, hogy a Nolimpia hazaárulás, de itt az volt a lényeg, hogy még ők is erről beszéltek. Ez fordítva is igaz: ha arról beszélünk, hogy a sorosozás mennyire alja, akkor én a kormány tematikájáról beszélek. Ügyekkel viszont korlátok közé lehet szorítani a hatalmat.
Szavazatokra is lehet váltani ezeket az ügyeket, vagy csak a rendszeren belül lehet működni?
Nagyon nehéz kérdés, 2022 túl messze van. Ha most történne valami katartikus hangulatfordító esemény, nem hiszem, hogy kitartana ’22-ig. Most nem is a szavazatokkal való foglalkozás a feladat szerintem. Olyan helyi közösségeket kell szervezni, amik utána valamilyen formában együtt tudnak működni. Tematizálni kell a helyi közéletet, ehhez el kell menni a lehető legtöbb településre. Az egyik legnagyobb problémám az, hogy az ellenzéki politikusok nem elmennek vidékre, hanem lemennek vidékre. Szegedről sokkal autentikusabb Mórahalomra menni, mint Budapestről. Ha megyünk, visszük magunkkal a Nyomtass te is kiadványt, amiben benne vannak azok a hírek, amik nem biztos, hogy eljutnak az emberekhez.
Online továbbra is hiteles hírforrások vannak, tud tájékozódni, aki akar.
A média 65-70 százalékát uralják, de az igaz, hogy interneten ez nem jelentős. Tudunk független híreket olvasni, a televízióban is tudunk olyan híradót nézni, amiből nem a propaganda folyik, bár egyre kevesebbet. A helyi lapok és a közmédia uralmuk alá vonásával viszont a legkiszolgáltatottabb emberek, a kistelepüléseken élők, vagy az idősebbek könnyen kerülhetnek hírbuborékba. Nekik szeretnénk segíteni, ez helyi civilekkel a leghitelesebb. Mindenkit arra kérek, ha egy városban szerveződik valamilyen civil kezdeményezés, tessék felülni a buszra, elmenni az agglomerációba, és beszélgetni az emberekkel.
Lehet tudatos médiafogyasztásra nevelni az embereket?
Lehet, kell is. Tudatosítani kell azt, hogy többféle nézőpontból tájékozódjanak. Néha megrökönyödnek az ismerőseim, hogy én a Magyar Időket is átfutom, pedig jó képben lenni és különböző oldalak ingereit megismerni. További problémát okoznak az álhírek, különösen az egyedül élő, idős generációknál. Ha analóg korszakba születek és közben iszonyú gyorsan fejlődik a világ, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetek. Küzdeni kell az álhírek ellen, ez oktatási feladat.
Voltak diáktüntetések április 8. előtt, de az igazán nagy demonstrációk a választás után jöttek, amik idővel elsikkadtak. Mi történt?
Fontos az, hogy voltak tüntetések a fővárosban és vidéken is, de már a kezdetektől abban gondolkodtunk, hogy ezt az erőt valahova át kellene vezetni. Az ilyen tüntetéshullámok szükségszerűen csak egy ideig tartanak ki. A demonstráció egy reakciószerű esemény, ami valamilyen inger következtében kap szikrát, és ebből kialakul egy flow-szerű valami, ami ideig-óráig tart. Főleg olyan esetben, mint ahogy itt zajlott. Nem egy közösség állt mögötte, hanem önszerveződő volt, a szélsőjobboldaliaktól a liberálisokig mindenki ott volt, ami nekem óriási élményt jelentett. Olyan emberekkel, akikkel ha leülnénk egy asztalhoz vitázni, valószínűleg kevés politikai kérdésben értenénk egyet, de a közös ügy mellett ki tudtunk együtt állni. Ha valami, akkor ez előre viszi a vitakultúrát és a demokrácia állapotát Magyarországon. Ha mást nem is sikerült elérni a tüntetésekkel, ennyit biztosan.
Sikerült becsatornázni a tömeg erejét?
Szegeden valamennyire sikerült. Nyilván tudtuk, hogy nem mindenki fog eljönni, hogy hosszabb távon is tagja legyen egy ilyen közösségnek. Egy aktív mag viszont kialakult, amit el lehet könyvelni sikerként. Budapesten ezt kevésbé látom, ez nem a szervezők hibája, ők minden tőlük telhetőt megtettek, de inkább csak sodródtak az eseményekkel, annyira gyorsan történt minden. Annyira spontán jöttek az emberek a választás után, hogy nem lehetett rá felkészülni.
Bombázzátok még a kormányt oktatási javaslatokkal a Diákparlamentnél?
Abszolút! Augusztus elsején jött ki az új javaslatcsomagunk. Először elküldtük digitális formában, utána pedig átadtuk személyesen, papíralapon az Emberi Erőforrások Minisztériumának. Várjuk a választ, de addig sem vagyunk passzívak. Országjáró turnét kezdünk, augusztus 21-én indul Szegeden, az ország nagyobb településeit bejárjuk. A cél, hogy minél több diáktársunkat elérjük és megismertessük velük a Független Diákparlament működését. Próbálunk új diákokat bevonzani. Október magasságában jön az idei képviselő-választás.
Nagyvonalakban mit tartalmaz a javaslatcsomag?
Száz pontja van, nehéz röviden összefoglalni. Vannak kiemeltebb területek, amikkel sokszor találkozunk problémaként. Az egyik a túlterheltség. A tananyag egyrészt túlterheli a gyereket, másrészt nem modern. Még mindig a lexikális tudás áll a központjában, olyan skilleket ad az embernek, ami elismerem, hogy 50-100 éve nagyon fontos volt, de ma már, amikor okostelefonnal kel-fekszik az ember, erre kevésbé van szükség. A diákokat iszonyatosan túlterhelik a nagy mennyiségű lexikális tananyaggal, amit gyakorlatilag memóriateszt formájában kérnek számon.
A fejlettebb országokban, ahol többet költenek az oktatásra, és a szemlélet is más, arra készítik fel a gyereket, hogy tudjon új információkat befogadni, azokat tudja szelektálni és rendszerezni, ahogy a volt középiskolai irodalomtanárom szokta mondani: az információból tudás lesz. Az iskolának igazából ez a feladata.
Szintén fontos, hogy az oktatásban a demokratikus működésre neveljék a diákokat. Ma a diákok meghallgatása semmilyen formában nincs jelen. Nem csak arról van szó, hogy a mi javaslatcsomagunkat félresöprik. A diákönkormányzatok sok esetben nem működnek jól, ami minimum két tényezőn áll vagy bukik: kell hozzá egy aktív diákréteg, de kell hozzá egy olyan iskolavezetés is, ami nem próbálja elnyomni őket, azért, mert neki kényelmesebb úgy, hogy a diákoknak kuss a neve. Rosszabb esetben megfenyegetik azokat, akik például részt vesznek egy diáktüntetésen, sok ilyen van. A megfelelő érdekképviselet hiányának orvoslása minden évben megtalálható a reformterveink között.
Azt mondják, hogy csak kevesebbet akarnak tanulni a diákok, mert lusták.
Ja, és lógatni akarjuk a lábunkat. Ez nem igaz. Nem klasszikus értelemben véve lenne szükség a tananyag csökkentésére, hanem a túlterheltséggel kell valamit kezdeni. Ez arról szól, hogy egyrészt a tananyag modernizálva legyen, másrészt szabják az illető igényeire. Az óriási mennyiségű lexikális tudásanyag miatt középiskola végére például matematikából, vagy természettudományos tantárgyakból nagyon magas szintű részleteket kell bemagolni. Amit csak az a szűk réteg fog használni, amelyik abba az irányba tanul tovább. Fontos, hogy a diákokat a saját specifikációjuk alapján oktassák. A tananyag modernizálására azért van szükség, hogy végre a XXI. századra készítsék fel az iskolásokat, követendő példák lehetnek a skandináv országok.
Egyre több iskola kap laptopokat, tableteket, de ugyanazt az elavult tananyagot oktatják rajta.
Így van. A legtöbb tananyag sok évvel ezelőtti törzsanyagnak a néha megváltoztatott kiadása. Az, hogy papírról vagy tabletről tanuljuk meg ugyanazt, szinte lényegtelen. Szintén nagyon fontos probléma, hogy Magyarországon sok tankönyvkiadónak vannak kiváló minőségű digitális tananyagai. Ezeket viszont itthon nem lehet használni, mert nem akkreditáltak, mivel nincs tankönyvszabadság. Van olyan kiadó, amelyiknek a digitális tananyagait Erdélytől Kínáig használják, de itt nem lehet. Ez a teljes abszurd.
Az oktatás, de az egészségügy fejlesztéséből is tudna politikai tőkét kovácsolni a Fidesz. Miért nem teszik?
Azt szokták rá mondani, például az Echo TV-ben, hogy ez mantrázás. Az oktatás és az egészségügy emlegetése mantra. Magyarország két legnagyobb problémája ez, de szerintük, ha sokat beszélünk róla, akkor az már mantrázás. Mostanában nulla és három közötti migráns akar az országba jönni, de a migrációról nem tudunk annyit beszélni, hogy az mantrázás legyen. Az oktatási és egészségügyi reformok hosszú távon térülnének meg, de ha a Fidesz 2030-ig tervez, akkor simán megérné nekik, úgyhogy tessék befektetni.
Nincs benne, hogy gondolkodni képtelen embereket akarnak nevelni?
Benne lehet. Két lehetőség van: vagy azért ilyen az oktatási rendszer, mert alkalmatlanok a vezetők, ez a kisebbik probléma. A másik lehetőség, hogy szándékosan és tervezetten csinálják, azzal a céllal, amit említettél. Ha ez így van, az megbocsáthatatlan történelmi bűn.
Ne igyunk a NER-nél?
Ez egy érdekes kérdés, volt erről egy publicisztikám. Az a bajom az egésszel, hogy értem a szándékot, gondolkodtam is rajta, hogy esetleg érdemes lehet csinálni, de. Azt megtehetem, hogy írok egy listát és bojkottálok tíz kocsmát, ami oligarchák kezében van. Ezt egyrészt ők nem fogják megérezni, másrészt akkor vidéken is ezt kellene csinálni, nem csak Budapesten. Harmadrészt akkor a legnagyobb fesztiválokra sem szabad elmenni, mert ott van az MVM, az MTVA, meg sok kormányközeli támogató. Az ember nem tud úgy eljönni otthonról, hogy ne fusson bele valamibe, ami valamelyik oligarcháé. Ez egy nagyon nagy probléma. Aki akarja csinálja, de aki még késő este is azon agyal, hogy melyik hely fideszes, az kikezdheti az embert idegileg.
Mindent uralnak?
Nem, de nem állunk tőle messze. A Balatonon alig találsz olyan nagy hotelt, ami nem Mészáros Lőrincé. Nem arról van szó, hogy minden az övék, hanem arról, hogy körbe vesz az, ami az övék. Sétálsz az utcán, és a melletted lévő épületet éppen most vette meg valamelyikük, de az ellenálláshoz is kell racionalizmus, a Ne igyunk a NER-nél kezdeményezésnek ebben a formában nem látom értelmét.
Vannak ellenzéki pártok, akik szembe szállnak ezzel az uralommal?
Nem látom, hogy megtalálták volna magukat a kétharmad után. Agenda setting-re lenne szükség. Nekiállni tematizálni, akár együtt. Mindent fel lehet hozni: a médiapiac, a pénzügyi helyzet, a belső viszályok, az apátia. Lehetett volna, lehetne cselekedni ebben a helyzetben is. Ott volt például a Stop Soros, teljesen világos volt, hogy abszurd az egész törvény. Tudtuk, hogy a Fidesz megszavazza, ha megnyeri a választást. Az ellenzék is tudta. Fel is készülhettek volna rá. Csináltak valamit? Tiltakoztak ellene közösen? Nem. Értem, hogy vannak ideológiai különbségek, amik miatt nem lehet felpakolni embereket ugyanarra a listára. Amikor viszont személyes ellentétek, vagy én nem tudom mik miatt, nem tudnak kiállni együtt, olyan dolgok mellett sem, amikről ugyanúgy gondolkodnak, külön-külön ugyanazt elmondják, akkor baj van. Aktuális példa: a Hír TV mellett miért nem állt ki együtt az összes ellenzéki párt? Melyikük támogatta azt, hogy újra propagandatévé legyen belőle? Úgy érzem, hogy az ellenzéki pártoknak először saját magukat kell legyőzniük. Ismét a Nolimpiát tudom példaként hozni: akkor is fideszesek voltak a helyi lapok, akkor is fideszes volt a közmédia, mégis lehetett tematizálni. Ezt most is meg lehet csinálni. Mindent a körülményekre fogni önfelmentés. Ha viszont mindenre azt mondjuk, hogy „de a Fidesz uralja”, akkor nincs értelme ezt az egészet csinálni.
(címlapfotó: Béli Balázs / alfahir.hu)