Nézzük egy kicsit másképp Macront

Napi jegyzet - „Értelmiségeikkel és egyetemi tanárokkal, valamennyi vallás képviselőjével találkozom, mert úgy vélem, hogy a történelmünkből kell alapvetően merítenünk, a katolikusok és a protestánsok történetéből.”

Ki mondta ezt? Emmanuel Macron jelentette ki egy január elején franciaországi vallási vezetők előtt tartott beszédében. A francia államfő nem rejtette véka alá, a célja az, hogy szeretne az iszlám franciaországi integrálásásról közös gondolkodást kezdeményezni. Mindezt azért, hogy Franciaország „ne essen bele abba a válságba, ami nemzetközi szinten tapasztalható”. Macron azt is felvetette, hogy nemzeti konzultációra lenne szükség „az alapok letétele az iszlám franciaországi megszervezésére” elnevezéssel.

Ugye általában a hazai kormánypárti sajtóban a francia államfőt úgy jellemzik, mint a keresztény értékeket harsogó Orbán Viktor ellenlábasát, vagyis a bevándorlást támogató globalista balliberális politikai pártok és elitek egyik legfőbb európai képviselőjét láttatják benne.

A Macronról mesterségesen alkotott magyarországi képet azonban alaposan árnyalja, hogy az iszlámot ellenőrzött keretek közé szorítaná Franciaországban. A Magyar Távirati Iroda (MTI) is beszámolt arról, hogy az iszlám finanszírozásának átláthatósága érdekében a francia kormány az állam és az egyházak szétválasztását szabályozó 1905-ös törvény módosítását tervezi. Macron törekvéseivel összhangban a kérdésről jövő héten kezdődnek egyeztetések a különböző franciaországi vallások képviselőivel.

A törvény módosítása nem nyúlna hozzá a szabad vallásgyakorláshoz és elvileg az állam vallási semlegességének alapelveit sem sértené, de az iszlám franciaországi finanszírozásának „jobb szabályozását” célozná. Mit jelent ez?

Az MTI által idézett francia L'Opinion című liberális napilap birtokába jutott törekvénytervezet szerint – amit 2019 elején terjesztenének a parlament elé - azok a kulturális egyesületek, amelyek alávetik magukat egy állami átvilágításnak, öt évre hivatalos „kulturális minősítést” kapnak, cserébe ugyanakkor megkaphatnák az1905-ös törvényhez kapcsolódó adókedvezményeket. Ezek visszavonhatóak lennének, ha az állami átvilágítás hiányosságokat tapasztalna.

Az intézkedés egyértelműen arra irányul, hogy az iszlám vallást bevonja az 1905-ös törvény hatálya alá, a muszlim egyesületeket, imahelyeket ugyanis többnyire külföldről, észak-afrikai arab országokból, Törökországból vagy az Öböl-országokból támogatják. A törvénymódosítás értelmében a 10 ezer euró feletti külföldi adományokat ezentúl be kellene jelenteni. Amelyik szervezet ezt elmulasztaná, azt pénzbüntetéssel sújtanák, illetve az adomány megvonásával. A szigorítás nem teljes ellehetetlenítést jelent, az állam új pénzforrásokat is teremtene a vallások számára. A törvénymódosítás lehetővé tenné, hogy az egyesületek, imahelyek a tulajdonukban lévő épületek kiadásából finanszírozzák tevékenységeiket. A könyvelésük átláthatóvá tétele után a vallási épületeik energetikai felújításaira és javításokra állami támogatást is igényelhetnének. Politikai rendezvényeket ezentúl viszont tilos lenne vallási épületekben tartani. Ezzel gátat szabnának Franciaországban annak, ami több nyugati országban is már megfigyelhető, hogy az imaházakban szerveznek radikális politikai mozgalmat a nyugati társadalmi berendezkedést jelölve ki ellenségképnek.

Szintén beszámolt arról az MTI, hogy Orbán Viktor 2016-os javaslatához hasonlóan (bár a magyar miniszterelnök gyakran szokott száznyolcvan fokos fordulatokat venni, ilyen volt az uniós határvédelem kérdése is) egy európai hadsereg létrehozását javasolta Emmanuel Macron. Azért, hogy ne legyen egyedül kiszolgáltatva az Egyesült Államoknak, miközben Európa határán tekintélyelvű hatalmak emelkednek és fegyverkeznek. Azt is hozzátette: Európának képesnek kell lennie megvédenie magát, „legyen szó Kínáról, Oroszországról vagy akár az Egyesült Államokról”. Nem éppen balliberális gondolatok és törekvések ezek, még csak globalisták sem, inkább Európa helyének meghatározását szolgálják az alakuló globális rendben.

A politika a könnyebb megérthetőség érdekében szereti leegyszerűsíteni a szereplők meghatározását, „jobboldali” és „baloldali”, „bevándorláspárti” és „bevándorlásellenes”, „nacionalista” és „globalista, liberális”. De sosem árt ezeket fenntartásokkal kezelni, mert a teljes kép sosem csak két színből, feketéből és fehérből áll.

(A szerző további cikkei nyomon követhetőek a Facebook-oldalán is. Kövesd Te is!)

sss
2019. szeptember 16. | 07:05
.
sss
2019. szeptember 16. | 07:05
.
Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Nagy Béla Ádám

Friss