"A Közép-Európai-Egyetem Budapesten fog maradni. Nem végez graduális, csak posztgraduális képzést, itt van Budapest belvárosában, nem tennék nagy összeget arra, hogy elmegy," mondta a CEU-ról Kósa Lajos a Népszavának. Szerinte blöff, hogy "Bécsben akkreditálnak olyan szakokat, amiknek a tanszékei, az oktatói, a hallgatói is Budapesten vannak." Ez még semmi, Kósa ezután kezd el igazán felpörögni:
"Én Torontóba költözök attól, hogy vettem egy torontói képeslapot és hazaküldöm? Nem fognak elköltözni. Nem is akarnak elköltözni, mert jól látják: Budapest jobb hely, mint Bécs."
Most hogy ezt tudjuk, tovább is léphetünk: Kósa Lajosnak természetesen a rabszolgatörvénynek is hívott túlórakeretet növelő törvényjavaslatról is volt pár jó szava. Mint mondta: ő inkább a versenyképesség, a hatékonyság, a célszerűség oldaláról közelítené meg a kérdést.
Ebben történetesen igaza is van, hiszen nehéz is lehetne a Családok évében a családok oldaláról megközelítenie a kérdést:
Túlóraország: Így tesznek önmagunk ellenségeivé minket
A magyar ember szeret dolgozni. A gép mellett, a soron, az íróasztal előtt, a volán mögött. Dolgozik hajnalban, nappal, késő éjjel, két vagy három műszakban. Bejelentés nélkül, vagy négy órában, feketén és hétvégén is. A magyar ember észre sem veszi, hogy rámegy az élete, az egészsége, hogy elvesztegeti az idejét, a lehetőségét, hogy rabságba ejti magát.
Az is kiderült, hogy Kósa (vagyis a Fidesz) nem tartotta fontosnak egyeztetni a szakszervezetekkel erről az apróságról. Kósa egyébként az éjszakába nyúló vitában is nagyot ment, erről itt olvashat bővebben.
Németország = Magyarország
"A német cégek vélhetően azért örülnek, mert a német szabályozás, a német munkaidőkeret-számítás hasonló. Megjegyzem, hogy ha az ellenzék most bérrabszolgaságot, súlyos kizsákmányolást, hatékonyságvesztést vizionál, akkor Németországban is bérrabszolgaság, rettenet, súlyos kizsákmányolás van."
Jaja. Meg ugyanakkora bérek. Oder?
(Népszava)