Egyre inkább elkülönül a gazdagok és a szegények ellátása Magyarországon, a százezer lakosra jutó kórházi ágyak aránya itt a legnagyobb, miközben itt halnak meg a legtöbben úgy, hogy az megelőzhető lenne. A többi közt ezek a sokkoló megállapítások szerepeltek a GKI Gazdaságkutató tanulmányában, ami Ausztria és a visegrádi országok ellátásával hasonlította össze a magyar egészségügy teljesítményét. A 168 óra által szemlézett dokumentum tanulságai azonban csak elsőre tűnnek sokkolónak, hiszen a főbb megállapítások már eddig is ismertek voltak.
A GKI Gazdaságkutató tanulmányában szereplő megállapítások egy része csak azokat érheti meglepetésként, aki egyáltalán nem követte nyomon az egészségügy helyzetéről szóló híreket. Az megdöbbentő lehet, hogy a többi országhoz képest mennyire rosszul áll az ágazat. Az már év elején kiderült, hogy Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere is tisztában van a súlyos problémákkal. Február végén állt elő a tárcavezető azzal az egészségügyi csomaggal, amely 1500 milliárd forintból tette volna hatékonyabbá az ellátórendszert, de ez már a nyilvános bejelentésig sem nem jutott el: már a kormánynál elakadt. A Népszava birtokába jutott dokumentumból már akkor kiderült, hogy 2017-ben "a legjobb időben történő beavatkozással" 24 ezer haláleset megelőzhető lett volna.
A frissen közölt tanulmány főbb megállapításai a következők:
- a magyar állam reálértéken 13%-kal csökkentette az egészségügyi kiadásokat 13 év alatt, eközben a magánegészségügy finanszírozása közel kétszer annyival nőtt arányaiban, mint az állami.
- a magyar állam mintha szándékosan terelne egyre több beteget a magánellátókhoz, azonban ezt egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, jelenleg a társadalom 40-50%-a. Egy átlagos magyar 55 ezret hagyott ott magánellátónál, a szlovákok, a csehek és a lengyelek ennek kétharmadát.
- hiába itt a legmagasabb az egy főre jutó kórházi ágyak száma, a politika által halogatott struktúraátalakítás hiánya miatt azonban Magyarország áll a legrosszabbul a megelőzhető halálozások terén.
Annak ellenére, hogy ezek az adatok sokkolóan hatnak elsőre, legfeljebb az okozhat igazi meglepetést, hogy mennyire rosszul állunk nemzetközi összehasonlításban. Jól mutatja, hogy ezekkel a problémákkal nemcsak az újdonsült humánminiszter volt tisztában, de azok is, akik ugyan a szakmán belül vannak, de jóval kevesebb rálátásuk van az egészségügyre, mint a kormány tagjainak.
Az Alfahír májusban közölt interjút Kincses Gyula egészségügyi szakpolitikussal. Az Újratervezés orvoscsoport szóvivője már akkor arról beszélt, hogy az egészségügy jelenlegi struktúrája nem hatékony. Ahhoz, hogy fenntartható legyen, legalább olyan egyszeri nagy beruházásra van szükség, mint azt az illetékes miniszter is tervezte. Igaz, nem feltétlenül olyan formában.
"Ahány főorvosi pozíció, kétszer annyi köpenyzseb" - interjú Kincses Gyulával, az Újratervezés szóvivőjével | Alfahír
Hálapénz, reformok nélkül újratermelődő kórházi adóssághegyek, betegközpontú egészségügy - ezek azok a területek, ahol azonnali szemléletváltásra van szükség az Újratervezés orvoscsoport egyik szóvivője szerint. Kincses Gyula úgy látja: a megújításra szoruló Magyar Orvosi Kamara jelenleg semmit nem nyújt az éves tagdíjért cserébe és a tagság érdekeiért sem áll ki úgy, ahogy kellene.
Kincses Gyula azokat az anomáliákat is említette, amelyek most a tanulmányban fekete pontként szerepelnek Magyarország neve mellett. Ráadásul az interjúból az is kiderül, hogy az egészségügy hatékonyabbá tételét nem most, hanem már két éve tető alá lehetett volna hozni, ha a Fidesz nem a politikai érdekeit nézi az úgynevezett egészségügyi minimummal kapcsolatban, amit a kormánypártok kivételével minden ellenzéki csoportosulás támogatott.
Ugyanezeket a problémákat számos szakember elmondta az elmúlt pár évben, de a kormányzati válasz ezekre a komoly szakmai felvetésekre, ha úgy tetszik, kritikákra vagy "Soros" vagy "migránsok", esetleg "Brüsszel" volt. Ahogy olyan pletykákat is lehetett hallani, hogy a Fidesz is tisztában van az átalakítások halaszthatatlanságával, de a szakmai alapokat mindig felülírta az épp aktuális választás, azaz a politikai érdek.
Nemcsak a szakma, hanem a páciensek is látták, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy egy európai országban kellene. A Závecz Research – reprezentatív, ezer ember megkérdezésével, márciusban készült – kutatásában rettenetes értékelést kapott az állami ellátás. A felmérés arra is rámutatott: sokan nem csak saját maguk, hanem az egészségügy állapotáért is erősen aggódnak.
Lesújtó a véleményünk az egészségügyről | Alfahír
A többségnek lesújtó véleménye van az orvosi ellátásról, tart a betegségtől, de azért nem szívesen adna pénzt magánbiztosításra - derül ki a Závecz kutatóintézet felmérésből, amit a Népszava szemlézett. A Závecz Research - reprezentatív, ezer ember megkérdezésével, márciusban készült - kutatása arra is rámutatott: sokan nem csak saját maguk, hanem az egészségügy állapotáért is erősen aggódnak.
A hatékonysággal kapcsolatban amúgy nem a 168 óra által ismertetett tanulmány az első, amely nemzetközi összevetésben megmutatja, hogy mennyire rossz a magyar egészségügy hatékonysága. A Bloomberg tavaly ősszel az 56 vizsgált ország közül a 42. helyre került úgy, hogy egy év alatt 9 helyezést rontott.
A Jobbik egészségügyi szakpolitikusa szerint a GKI tanulmányában bemutatott problémák nagy része már eddig is sejthető vagy ismert volt. Lukács László György az Alfahírnek arról beszélt, hogy az adatok alapján egyre valószínűbb, hogy az állam tudatosan vérezteti ki a közegészségügyet.
"Rendkívül igazságtalan, hogy a magyar adófizetők hozzájárulnak az egészségügy fenntartásához, de az a pénz nem arra megy és még emellett is mélyen a zsebükbe kell nyúlni, ha minőségi ellátást akarnak."
Lukács László György szerint a hatékonyság növeléséhez az elsők között a kórházi ellátás súlyát kellene csökkenteni az egészségügyi rendszeren belül, mert ez viszi a legtöbb pénzt. A szakpolitikus ezt a háziorvosi és a népegészségügyi rendszer erősítésével és az otthoni szakápolás megszervezésével kezdené az átalakítást, amellyel az állami rendszer költségeinek jelentős részét meg lehetne takarítani. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a GKI tanulmányában még benne sincs a hálapénz intézménye, ami az állami szektort sújtja a leginkább.