Végre egy nemzetközi rangsor, ami tényleg megmutatja, mi a baj Orbán Viktor rendszerével

A világ országainak jogállami helyzetéről adott ki jelentést a World Justice Project (WJP) nevű szervezet. Magyarország elég gyászos helyezést ért el az összeállításban – és ez annál is jóval nagyobb baj, mint a különböző demokrácia-és szabadságjogi listákon elért szintén egyre rosszabb eredmények. 

A demokráciát, a szabadságot és a jogállamiságot általában együtt emlegetjük, így sokan szinonimaként is használják e fogalmakat. Pedig nem teljesen ugyanazt fedik. Az utóbbit szerencsésebb volna az angol rule of law szó szerinti fordításával joguralomnak nevezni, hiszen nem azt mutatja, hogy a politikai elit mennyire leváltható, vagy, hogy különböző kisebbségi csoportoknak mennyi szabadságot biztosít.

Hanem azt, hogy mennyire van alávetve a törvényeknek. Mennyire uralkodik a jog betűje, és mennyire a vezetők akarata? Mennyire veszi komolyan a törvényhozást és az igazságszolgáltatást a politika?

Ezek pedig számos tekintetben fontosabb kérdések, mint, hogy mennyire demokratikus egy  rendszer, vagy mennyire tiszteli a kisebbségek jogait. A hatalomból örökre száműzött ellenzék, vagy a kollektív jogaiktól megfosztott kisebbségek hányattatásai ugyanis - legyenek bármennyire is felháborítóak - alapvetően az adott csoport számára jelentenek problémát.

Ha viszont egy országban a hatalom szeszélye hoz törvényeket, és a hatalom kegyétől függ azok betartása, az mindenkinek rossz. Többségieknek és kormánypártiaknak is. A WJP jelentése szerint Magyarország pont ilyen országgá kezd válni. 

Hogy mennyire nem a szokványos értelemben vett demokráciaindexről van szó, azt jól mutatja, hogy az évtizedek óta leválthatatlan elit által kormányzott, ám a jogszabályokat rajtuk is kíméletlenül bevasaló, szinte teljesen korrupciómentes Szingapúr 126 ország közül a 13-ik helyre futott be, a demokráciának erős jóindulattal sem nevezhető Egyesült Arab Emírségek pedig a 32-ikre. 

Magyarországnak az 57-ik helyet sikerült megcsípnie, lemaradva olyan országok mögött, mint Ruanda, Botswana, Jordánia, vagy Szenegál. 

Tehát még egyszer: ez nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban demokratikusabb rendszer működik, mint nálunk, hanem azt, hogy a jog uralma erősebben érvényesül, mint a hatalmi elité.

Hogy miről is van szó, azt aligha lehetne jobb példával illusztrálni, mint  a rabszolgatörvény országgyűlési szavazásával, amelyről a Fidesz is pontosan tudta, hogy teljesen törvénytelenül zajlott le, mégis simán átléptek életbe léptették a jogszabályt. De számos egyéb ügy mellett ide sorolható az is, ahogyan 2016 februárjában Kubatov Gábor fideszes pártigazgató bérkopaszai akadályozták meg egy népszavazási kezdeményezés leadását. 

Szintén fontos tényező a trend, vagyis, hogy a helyzet milyen irányba változik. Nos, ez, ha lehet még ijesztőbb. Magyarország egyetlen év alatt négy helyet csúszott le a ranglistán.  

Még gyászosabb a kép, ha hazánkat a velünk nagyjából egy kategóriába sorolt államokkal vetjük össze. A fejlettnek tekintett országok között utolsó előtti, 

az EU, az EFTA és Észak-Amerika országai közül pedig a legutolsó helyen állunk.

 

Jogállami sorrend

A legsúlyosabb látlelet abban a fejezetben bontakozik ki, amelyben azt vizsgálják, hogy konkrétan a kormányzat kezét mennyire kötik meg – az akár saját maguk által hozott -  jogszabályok. Mennyire hajlamos a hatalom átlépni a törvényes kereteket, hogy fellépjen gazdasági, vagy politikai ellenfeleivel, esetleg a tőle független médiával szemben?

E tekintetben Orbánék a 103-ik (százharmadik) helyen állnak. 126 (százhuszonhat) kormányból.

 Itt már inkább azt egyszerűbb számba venni, kik vannak még nálunk is mélyebben, de azért mégis lássunk néhány olyan szegletét a világnak, ahol a kormány jobban tiszteletben tartja a törvények betűjét, mint a NER hatalmasságai. 

  • Malawi
  • Burkina Faso
  • Libéria
  • Mozambik
  • Mianmar
  • Afganisztán
  • Kazahsztán
  •  
Jogállami sorrend

 

És mielőtt felcsattannánk, hogy mi a bánatos francért  jobb hely Magyarországnál a polgárháborús Libéria, a mianmari katonai diktatúra, vagy a fővárosát a leköszönő elnökről elnevező Kazahsztán, gyorsan tisztázzuk itt is: ez a felmérés nem erről szól. Hanem arról, hogy, ha egy hatalom törvénybe iktat valamit – legyen az a legordítóbb igazságtalanság, vagy a legnagyobb baromság – később mennyire veszi ezt komolyan. És, hát az a helyzet, hogy ezek szerint a libériai hadurak, a mianmari tábornokok, meg a kazah rezsimklán e tekintetben fegyelmezettebbek, és következetesebbek, mint Orbánék. 

És ezzel el is jutottunk az elmúlt évek egyik legizgalmasabb vitájáig, amely arról szól, hogy, hát hogyan is kellene neveznünk a NER-t. Mert az kétségtelen, hogy (csak ez előbbi három példából kiindulva) nálunk nem lehet gyerekeket háborúba hurcolni, nincsenek faji törvények, és egyelőre Orbán neve sincs beleírva az alkotmányunkba. 

Magyarországon a világ számos helyéhez képest egész elviselhető törvények vannak – csak a hatalom nagy ívben szarik rájuk. 

És elsősorban ez teszi ezt a helyet legkésőbb 2006 óta évről évre elviselhetetlenebbé, s, ami még fontosabb: ezért toporgunk egy helyben, lassan, de biztosan elmaradva a saját régiós versenytársainktól is. Egy olyan országban ugyanis, ahol a törvénykönyveket WC-papírnak használja az elit, nem csak a levegő egyre fojtogatóbb, de a szegénység és elmaradottság is bebetonozódik. 

A WJP felmérése nem azért fontos, mert megfellebbezhetetlen igazságokat nyilatkoztat ki – hanem azért, mert pengéles képet nyújt arról, mi lett itt elcseszve az elmúlt másfél évtizedben. 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Tari Tamás

Friss

Olyan súlyos az utasok helyzete, hogy azonnal ki kellene kötniük.