Lázár János: A hatékony állam erős, de kicsi

Lázár János: A hatékony állam erős, de kicsi

A hatékony államról és az e-közigazgatásról mint a versenyképesség egyik tényezőjéről rendezett konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság. Mi is ott jártunk.

A hatékony államról és az e-közigazgatásról mint a versenyképesség egyik tényezőjéről rendezett konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság. A panelbeszélgetés résztvevői Csath Magdolna közgazdász, a Versenyképességi Tanács tagja, Lázár János Miniszterelnökséget vezető korábbi miniszter, Banai Péter Benő, a Pénzügyminisztérium (PM) államháztartásért felelős államtitkár és Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke voltak, akiknek vitáját Csiki Gergely, a Portfolio.hu lapigazgatója moderálta.

A beszélgetés témájának apropóját a Magyar Nemzeti Bank 330 pontos versenyképességi programjának vonatkozó részei adták, melyekből Csiki Gergely rövid összefoglalót is tartott. Így megtudhattuk, hogy a bürokráciacsökkentés révén az állam működésére fordított kiadások a GDP 4 százalékát teszik ki, azonban a közigazgatásban foglalkoztatottak aránya még mindig 7 százalék, ami az EU-ban a harmadik legmagasabb érték. Emellett a digitális közigazgatásban is el vagyunk maradva, mindössze Görögországot előzzük meg e téren. Csiki megjegyezte, az ügyfélbarát adóhivatal megteremtése viszont nagy előrelépés volt, az adóelkerülés mértéke szignifikánsan csökkent.

Mi is a „hatékony állam”?

Ezek után tette fel a kérdést a szakportál vezetője: mit is értünk hatékony állam alatt?

Csath Magdolna úgy vélte, három rétegben határozta meg:

  • egyrészt: az üzleti környezetet könnyíti vagy nehezíti,
  • másrészt: a pénzeket hogyan és mire költi,
  • harmadrészt: a pénzeket milyen megtérüléssel költi el.

A közgazdász asszony szerint a digitalizáció olyan veszélyt rejt magában, hogy ha azt a régi rendszerre eresztjük rá, az csak olyan, mintha a romlott húst átcsomagolnánk, a mögöttes rendszert is át kell szervezni. Fontos kérdésnek nevezte az állami feladatmeghatározás kérdését, a folyamatmenedzsmentet, szerinte ez alapján kell a közigazgatásban dolgozók létszámát meghatározni. Csath azt mondta, a hatékonyságot megfelelő mérőszámokkal lenne szükséges mérni, és a feladatok felelősét is meg kell határozni.

Lázár János bevezetőjében úgy fogalmazott,

a jó politikus megnyeri a választást, a jó kormányzással pedig meg lehet nyerni a jövőt,

és mind a kettő egyformán fontos. A kérdésre röviden válaszolva azt mondta,

a hatékony állam erős, de kicsi.

Kifejtve úgy fogalmazott, az volna a közös érdek, hogy az állampolgárok képesek legyenek önmagukról gondoskodni, lehetőségük van a középosztályba bekerülni, onnan nehéz legyen kiesni, és azt érezzék, hogy az állam békén hagyja őket. Vagyis a hatékony állammal a polgárnak minimális legyen a kapcsolata, ne szoruljon rá a segítségre, boldoguljon maga, de ha kapcsolatba kell kerülnie vele, akkor

nagyon rövid idő alatt, nagyon gyorsan és nagyon olcsón szabaduljon meg tőle.

Nekem ez a hatékony állam, nem sikerült megvalósítanom – fogalmazott önkritikusan a korábbi kancelláriaminiszter.

Domokos László a hatékony államról azt mondta, az Alaptörvény közpénzügyi céljai segítenek ennek megfogalmazásában. Vagyis a közpénzek felhasználása legyen

célszerű, eredményes és etikus, melyhez felelős vezetői gazdálkodás is kell, hogy kapcsolódjon.

Az ÁSZ elnöke hozzátette, az is fontos, hogy az állampolgárok mit gondolnak hatékonynak.

Banai Péter Benő úgy határozta meg a hatékony állam fogalmát, hogy az mennyire tudja segíteni a gazdasági növekedést. Megismételte a PM sokat hangoztatott hosszú távú célját: az uniós átlagot két százalékponttal meghaladó GDP-növekedést. Ehhez a hatékony államnak valóban kicsinek kellene lennie, de az államtitkár is elismerte, hogy ez ma Magyarországon nincs így: nagy számú foglalkoztatottat alkalmaz, és sokat is költ rá.

Kiemelte, viszont, hogy módszertani kérdések is felmerülnek: mit is kell beleszámítani az állam működésébe. Így például azt, hogy az állam által (is) tulajdonolt gazdasági társaságok tőkeemelése beleszámít-e. Létszám ügyében is számos kérdésre kellene választ kapni: eltérő számok szerepelnek az ILO (International Labour Organization, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet), az Eurostat és a KSH statisztikáiban. Úgy vélte,

meg kell vizsgálni, mennyien dolgoznak, ez mennyi költségvetési kiadással párosul, és milyen színvonalú szolgáltatást kapunk cserébe.

Egy hasonlattal élve felidézte annak a cipésznek az anekdotáját, akinek az ajtajára ki van írva: „Gyorsan, olcsón, precízen!” Belépve pedig a vendég ebből kettőt választhat.

Sok vagy kevés a közszolga?

A panelbeszélgetés következő témája már kimondatottan a közszférában foglalkoztatottak létszámára tért ki. Vajon van-e konszenzus arra vonatkozóan, hogy túl sokan dolgoznak a közszférában, kell-e áramvonalasítani a feladatokat, csökkenteni a létszámot? – tette fel a kérdést Csiki Gergely.

Csath Magdolna szerint

abból kellene kiindulni, hogy mi a feladat, de amíg az nincs meghatározva, addig nem tudjuk, hogy hány ember kell annak ellátásához.

Felidézte, a jelenlegi kormányban van tizenhárom miniszter, ebből két tárca nélküli, egy pedig miniszterelnök-helyettes minisztérium nélkül. Mellettük van 63 államtitkár és 105 államtitkár-helyettes. Szerinte ez alapján azt kell megvizsgálni, nem túlhierarchizált-e az egész rendszer, mely versenyképességi és bürokráciakérdés is.

Lázár János humorosan úgy reagált, hogy ő csak egy vidéki országgyűlési képviselő, a parlamenti és az önkormányzati képviselők számát pedig radikálisan csökkentették, így már jóval kevesebb azok száma, akik a politikából élnek. Komolyra fordítva a szót, megjegyezte, a világ mindössze két közép-európai országot lát, melyben felmerülhet a nyugati átlag elérése: Csehország és Lengyelország. Tízmillió ember csak úgy tud felzárkózni, ha profi módon szervezi az országot, stabil gazdasági növekedésre van szükség ahhoz, hogy majd egyszer az osztrákok hátát meglássuk – tette hozzá.

A 44 ezer euró per fős GDP-hez képest, ami Ausztriában van, a magyar 12-13 ezer eurós GDP, akkor felteszem a kérdést: miről is beszélünk?

– húzta alá az egykori miniszter. Megjegyezte, egyszerre látott napvilágot az MNB versenyképességi csomagja, az Ipari és Technológiai Minisztérium és a Pénzügyminisztérium munkaanyagai, melyeket Lázár „kiváló javaslatoknak” nevezett, csak

lesz-e hozzá politikai bátorság, erő és képesség, hogy ezeket részben vagy egészben megvalósítsák?

– tette fel a kérdést.

„Megvétózhatatlan problémaként” aposztrofálta, hogy a Magyarországon dolgozó 4,5 millió főből akár csak 900 ezer is állami alkalmazott. Lázár úgy látja, az, hogy 3,5 milliónak kell kitermelnie ennek a csaknem 1 milliónak a bérét,

elképesztő mértékben nyomja a gazdaságot.

Pedagógusként dolgozó feleségére utalva felhívta a figyelmet, az estéket „mindenféle bürokratikus jelentések teljesítésével tölti teljesen elmebeteg módon”, emellett miközben csökken az iskolás korú gyermeke száma, nő az oktatásban foglalkoztatottak aránya, és az oktatás teljesítménye „diplomatikusan fogalmazva legjobb esetben is stagnál”. Előbb-utóbb ezekkel a kérdésekkel szembesülnünk kell, mert

hol vannak azok az erőtartalékok, akik az 5 százalékos gazdasági növekedést fogják pörgetni?

– kérdezte.

Szintén a versenyképességet gátló tényezőnek nevezte az uniós forrásokhoz történő hozzáférés bürokratizáltságát, mely viszont uniós előírás, ezzel a tendenciával nehéz szembe menni. De összegzésként az egykori kancelláriaminiszter is úgy vélte, sokan kapják az államkincstártól a fizetésüket, mely

a privát gazdasághoz képest nem kóser

– hangsúlyozta.

Domokos László Csath Magdolna felvetésére válaszolva azt mondta, harminc éve próbálják listába szedni az állami feladatokat, de operatíve nem sikerült ezzel semmit sem kezdeni. Példaként a francia feladatalapú tervezést hozta fel, ami többe került, mint korábban. Abban viszont egyetértett Csathtal, hogy a digitalizáció szükséges, és hogy a technológiai váltás miatt a feladatok is megváltoznak. Ez ráadásul új költségeket is jelent, a géppark ugyanis 3-4 év alatt elavul, a szoftverekre pedig licencdíjakat kell fizetni. Lázár János osztrák példájára reagálva úgy vélte,

nem Ausztriát kell megelőzni, hanem Ausztria 20 év múlva fennálló állapotát kell megelőzni.

Vagyis „ki kell kerülni azokat a tanulópénzeket”, amiket ők már megfizettek, így lehet rövidíteni az utat.

Banai Péter Benő államtitkárként egész pontos számokkal készült: a költségvetési körben foglalkoztatottak száma (a közfoglalkoztatottak nélkül) 2019. március végén 697 654 fő volt. Ehhez hozzá lehet adni a korábban körülbelül 200 ezerről alig több mint 100 ezerre csökkent közfoglalkoztatotti létszámot, és vita kérdése, hogy az állami vállalatoknál foglalkoztatottakat hova is kell sorolni. Példaként hozta fel a Magyar Villamos Műveket, mely tisztán piaci alapon működik, és nincs benne költségvetési forrás, valamint az Államadósság-kezelő Központot, mely kizárólag költségvetési forrásból látja el feladatát. Egyetértett Lázárral abban, hogy az adócsökkentés forrása lehet, ha ez a foglalkoztatotti kör szűkül. Viszont véleménye szerint

a közszférában dolgozók számát nem csak a foglalkoztatottak számához, hanem a teljes népességszámhoz is kellene viszonyítani, hiszen egészségügyi ellátást, oktatást mindenki számára biztosítani kell.

Megjegyezte, az OECD-országok közül Magyarországon az egyik legalacsonyabb az egy tanárra jutó diákok száma, vagyis egy pedagógus fajlagosan többet tud foglalkozni egy diákkal. Mégis gond van az oktatással, tehát létszámkérdésnél fel kell vetni az oktatás minőségének, színvonalának kérdését is.

Banai azt is hangsúlyozta, sokszor a központi igazgatást (minisztériumok, hivatalok) összemossák az egyéb állami tevékenységgel, például a tanárokkal, orvosokkal, rendőrökkel stb. Úgy véli, a karcsúsítás legegyszerűbben a központi igazgatásban valósítható meg, amire volt is példa az utóbbi időben több alkalommal is.

Lázár János erre úgy reagált, hogy ha a NAV-nál sikerrel végre lehetett hajtani a létszámcsökkentést és digitalizációt, akkor ezt más szektorokban is meg kell próbálni. A volt miniszter úgy vélte,

megfelelő motiváció esetén meg is születik az eredmény,

a földalapú támogatások érdekében a magyarországi földművesek is megoldották, hogy digitálisan nyújtsák be a kérelmeket.

Az egykori kancelláriaminiszter gazdasági hátrányt okozó problémaként jelölte meg, hogy Magyarországon egy útépítés egy üzemhez, az „öt évnél hamarabb – ha a föld az éggel egybeszakad – akkor sem lesz kész”. Lázár szerint ugyancsak a versenyképességet csökkenti, hogy ha egy hazai kkv-szektorhoz tartozó cég termelésének növelése érdekében további áramot szeretne vásárolni a százszázalékos állami tulajdonban levő, vitriolosan „már nem az ördög-multi kezében lévő, hazaárulók által bitorolt multinacionális vállalkozásnál lévőnek” nevezett áramszolgáltatótól, az két évbe telik. Ugyancsak több mint egy év, míg az áramszolgáltató egy napelem műszaki és jogi feltételeinek biztosítását vállalni tudja – tette hozzá. Szerinte

ez effektív gazdasági károkat okoz Magyarországon.

Mérni kell a közszféra hatékonyságát

A konferencia harmadik témája arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy a közszféra hatékonysága mérhető-e, ha igen, akkor hogyan.

Csath Magdolna úgy vélte, egyelőre csak „emlegetik a témát”, de még nincsenek ilyen indikátorok. Kiemelte, az általános hatékonysági kultúra is alacsony az országban, példaként azt hozta fel, hogy egy útátadáson mindig azzal dicsekednek, hogy milyen sokat költöttek egy útra

ahelyett, hogy azt emlegetnék, milyen gyorsan és olcsón

lehetett azt az utat megépíteni. A közgazdász professzor asszony szerint ez azt jelenti, hogy nem is érzékeljük a hatékonyságnak a fontosságát.

Domokos László ÁSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, az állami szektorban nem a profitorientált cégekhez hasonló hatékonyságmérésre van szükség. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy a hatékonyság növelése fenntartható legyen, konszenzusra van szükség a társadalom szereplői között. A mérésre vonatkozó kérdésre válaszolva azt emelte ki, ők az ÁSZ-nál azt nézik meg először, hogy az adott szervezet kialakított-e mérési feltételeket, ők próbálnak mérési szempontokat adni a mérési indikátorokhoz már a tervezési adatok esetében is. Kihívásnak nevezte, hogy a közszférában nem mércéje a vezetőnek, hogy költséghatékonyan tervezze meg az általa vezetett intézmény működését.

Banai Péter Benő úgy vélte, az elmúlt évek bürokráciacsökkentésének köszönhetően az üzleti környezet javult, a vállalkozások élete könnyebb lett. Az üzleti szféra esetén például az állammal végzett kommunikáció több mint 80 százaléka elektronikusan történt.

Probléma az, hogy az EU átlag 88 százalék

– tette hozzá az államtitkár. Ismertette, lakosság esetén az internetes ügyintézés is duplájára nőtt, de itt is bőven lehet még fejlődni. Összegzésként úgy vélte, hogy a hatékony állam irányába mutató munka sosem lehet egy lezárt kérdés, mert a jó javaslatokat meghallják, a kritikákat pedig elfogadják.