Nem állíthatnánk, hogy az Orbán-korszak 2010 óta íródó történelmében rendkívül fontos szerepet játszana a hazai oktatás fejlesztése. Tény, hogy az utóbbi időben több változást is eszközölt a köznevelést illetően a kormányzat, azonban ezek a törekvések többségében a központosítást szolgálták.
1: Önálló oktatási minisztérium
A kormány továbbra sem hajlandó a növekvő problémák ellenére sem, külön oktatási tárcát felállítani. Ráadásul az utóbbi hónapokban még ketté is szakították az oktatást. A közoktatás továbbra is az Emberi Erőforrások Minisztériumához tartozik, míg a felsőoktatás szeptember óta az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatásköre alá került. A szakszervezetek szerint a sokasodó problémákat kizárólag egy erre a feladatra kijelölt tárca tudná jobb eséllyel megoldani, másrészt a szakma felé is egy pozitív visszajelzés lenne.
2: Elmaradt pedagógus bérrendezés
Mint ismert, a legfőbb gond az, hogy a bérek számítási képletéből 2015-től kivették a minimálbér emelkedésének hatását, helyette továbbra is a 2014. évi 101.500 forintos minimálbér szerepel szorzóként "vetítési alap" néven. Így például ebben az évben kizárólag azon tanárok fizetése emelkedik, akik a szakmában töltött idejüknek köszönhetően magasabb pedagógus bérkategóriába lépnek át. A minimálbér 2014 óta közel 50 százalékkal nőtt, és mára a szakmunkás minimálbér is elérte a kezdő diplomás pedagógusfizetést.
A kormány korábban maga is elismerte, hogy komoly probléma a pedagógusok alacsony bére, de legkorábban 2021-re ígérték meg, hogy rendezik a helyzetet. A szakszervezetek viszont aggódnak, álláspontjuk szerint az alacsony fizetések nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy óriási a pályaelhagyás a szakmában.
3. Tanárhiány
2017-ben 41% volt az 50 év feletti tanárok aránya, míg a 30 év alattiaké csak 6%. A hiány jelenleg a szegényebb, hátrányos helyzetű térségekben, a természettudományos tárgyakban és az idegen nyelvek területén, valamint a szakképzésben a legégetőbb. A következő tizenöt évben legalább 70 ezer pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt.
Magyarországon jelenleg 4-5 ezer fős pedagógushiányról lehet beszélni, miközben a pályaelhagyás több mint 30 százalékos a tanári képzésben tanulóknál. Ha éveken belül nem képes valamilyen módon rendezni a kormányzat a problémát, akkor egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy össze fog omlani a hazai közoktatás.
4. Pedagógusok túlterheltsége
A legfrissebb felmérések szerint a pedagógusok többsége túlterheltnek érzi magát. Az adatokból kiderül, hogy egy magyar pedagógus átlagban heti 56 órát dolgozik.
Ráadásul a szakmában dolgozók 90 százaléka többet dolgozik az elvárt 40 óránál. A felmérés rávilágít arra, hogy akik régebben dolgoznak a pályán, nagyobb arányban végeznek többletmunkát, mint fiatalabb kollégáik. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) által készített felmérés szerint a pedagógusok több mint 60 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a munkahelyi túlterheltség miatt kellett orvoshoz fordulnia az elmúlt egy évben.
5. Nincs semmilyen szakmai egyeztetés
A szakképzési törvény átalakításakor a kormányzat mindenféle szakmai egyeztetés nélkül elvette a szakképzésben dolgozó oktatók közalkalmazotti jogviszonyát. A kormány szerint erre azért volt szükség, mert a pedagógus életpályamodell bértáblája nem teszi lehetővé a béremelést, azonban a szakszervezetek szerint nincs összefüggés a két dolog között. Azzal, hogy a szakképzésben dolgozók átkerültek a Munka Törvénykönyve alá, több olyan kiváltság is megszűnt, ami a közalkalmazotti jogviszonnyal járt.
A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Gosztonyi Gábor lapunknak korábban úgy fogalmazott, hogy
„a biztos kétharmad tudatában már nem fontos a kormány számára a szociális párbeszéd."
Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy semmilyen szakmai egyeztetés nem előzött meg egy törvénymódosítást. A nyári köznevelési törvény módosításai vonatkozásában sem kérdezte meg a kormányzat a szakmai szervezeteket, hogy mi a véleménye például a rugalmas iskolakezdés eltörléséről, vagy a magántanulói rendszer helyett felállítandó egyéni munkarendről.
6. „Sorosozás”
Április végén a Független Diákparlament demonstrációt tartott, ahol a kötelező nyelvvizsga miatt szerveztek tiltakozást. A kormány ahelyett, hogy érdemben válaszolt volna korábban a független diákszervezet kérdéseire, a tüntetés után csupán egy közleményt adtak ki, amelyben az szerepelt:
"A soros-hálózat és az ellenzék kampányakciója a mai demonstráció."
A Magyar Közoktatás napján sajtótájékoztatót tartottak a pedagógus szakszervezetek. November 22-én tartott sajtónyilvános eseményig adtak időt arra, hogy a kormány teljesítse a pedagógusok követeléseit, mivel ez nem történt meg, így november 30-án tüntetést szerveztek. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma akkor sem erőltette meg magát:
„a pedagógusok demonstrációja az ellenzék és a Soros-hálózat politikai céljait szolgálja.”
Úgy tűnik ennyire becsüli a szakmát a kormányzat.
7. Rugalmas iskolakezdés eltörlése
Mint ismert, a kormány júliusban jelentős változtatásokat eszközölt a köznevelési törvényben. Ezek közül bevezették az ún. óvodaszigort is, amely arról szól, hogy minden gyereknek kötelező szeptemberben iskolába mennie, aki augusztus 31-ig betölti hatodik életévét. Ez alól kizárólag azok vonhatják ki magukat, akik erre engedélyt kapnak egy központi szervtől, de csak november végén derült ki, hogy a szülőknek az Oktatási Hivataltól kell kérvényezniük január 15-ig, ha nem akarják szeptemberben iskolába küldeni a gyereküket.
Korábban a gyermekek iskolaérettségéről az óvodapedagógusok döntöttek. Azonban innentől fogva a gyerek számára idegenek fognak dönteni arról, hogy maradhat-e még egy évet az óvodában, vagy mennie kell az iskolába.
A törvény miatt az alapvető jogok biztosa is kifogást emelt, azonban az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint az új szabályozás megalkotását számtalan egyeztetés előzte meg, és állítása szerint már amúgy sincs idő halasztani.
8. Növekszik a korai iskolaelhagyók aránya
2006 óta nem volt ilyen nagy a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon. Hazánkban jelenleg a diákok 12,5 százaléka hagyja abba előbb a tanulmányait. Az Európai Bizottság 2020-as célkitűzése az volt, hogy 10% alá kell csökkenteni a lemorzsolódás arányát. Ezzel szemben Magyarországon 2010 óta emelkedik az arány, jelenleg 12,5 százalékon állunk.
A lemorzsolódás elsősorban az alacsony társadalmi-gazdasági státusú csoportokat érinti, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az oktatás minősége is befolyásoló tényező lehet. Másrészről nagy szerepe volt az arány növekedésében annak is, hogy a kormány 2012 őszétől 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettség korhatárát, így sokkal könnyebbé vált a lemorzsolódás.
Az adatok szerint a romák körében még rosszabb helyzetről beszélhetünk, ugyanis 3 év alatt 57-ről 63 százalékra növekedett a lemorzsolódás aránya.
9. Kötelező nyelvvizsga bevezetése majd eltörlése
Mint ismert, 2020-tól a felsőoktatásba való jelentkezéshez kötelezővé tette volna a nyelvvizsgát a kormányzat. Azonban a kormányon kívül szinte mindenki tiltakozott a tervezet ellen, ugyanis a jelenlegi közoktatás egyáltalán nem volt felkészülve erre a helyzetre. Ennek ékes bizonyítéka, hogy ebben az évben a felsőoktatásba jelentkezők 31 százaléka nem rendelkezett nyelvvizsgával, vagyis ezen tanulók 2020-tól be sem kerülhettek volna. Másik probléma, hogy a kötelező nyelvvizsga főleg azon szakmákat érintette volna súlyosan, ahol jelenleg is súlyos munkaerőhiány van.
Miután a kormány is belátta, hogy katasztrofális következményekkel járhat a kötelezővé tétel, végül meghátrált, így egyelőre elhalasztják a bevezetését. Ugyanakkor arra továbbra sincs semmilyen javaslat, hogy a nyelvoktatást miként erősítené a kormányzat a Nemzeti Alaptantervben.
10. Uniformizálás
A kormány egyáltalán nem titkolt szándéka, hogy egységesíteni kell a feltételeket az oktatásban. Ennek ékes bizonyítéka volt az iskolák államosítása, a tankönyvpiac bekebelezése, a korábbi rugalmasságok eltörlése. Azonban ezzel csupán az a gond, hogy nem lehet egységesen kezelni az oktatást, és nem lehet elvárni, hogy ugyanolyan körülmények legyenek egy budapesti iskolában, mint egy szabolcsi községben, persze csak ha nem az alacsony követelmények tartoznak a célok közé. Másrészről ugyanígy nem lehet elvárni a gyerekektől sem, hogy egységesen fejlődjenek. A 21. századi modern oktatási szemlélet erőssége éppen az, hogy személyre szabottan próbálja a gyermek képességeit fejleszteni, az uniformizálás ennek viszont csúnyán keresztbe tehet.