Kiléptek, de még mindig itt vannak

Brexit
Boris Johnson aláírja a Brexit-megállapodást

Január 31-én kilépett Nagy-Britannia az Európai Unióból, de ez pontosan mit is jelent? Változott valami? Mi lesz ezután? Kikkel fognak kereskedni a britek? Mi lesz az északírekkel? Tényleg függetlenednek a skótok? Jó vagy rossz ez az egész az EU-nak? Szabó Barnabás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója válaszol.

Hivatalosan január 31-én megtörtént a Brexit, az uniós jogszabályok viszont továbbra is érvényesek a britekre az átmeneti időszak végéig. Mi változott mégis?

Eddig beleszólhattak abba, hogy milyen jogszabályok születnek az Európai Unióban, ezt most már nem tehetik meg, de ugyanúgy alkalmazniuk kell őket.

Ami előre mutatóbb változás, hogy miközben az EU-val tető alá kell hozni az átmeneti időszak utánra vonatkozó megállapodást, Nagy-Britannia elkezdett tapogatózni más országok irányába, elsősorban a kereskedelmi vonalon. Már van egy látható dátum, ami után nem lesznek érvényesek az uniós megkötések Londonra, láthatjuk is Boris Johnson kormányától, hogy milyen irányba kezdett nyitni, a fontosabb remélt partnereik között van például az Egyesült Államok, Ausztrália és Japán.

Észrevehető, hogy Nagy-Britannia készül kereskedelmi kapcsolatai újragondolására, ezért is érdekes kérdés, hogy végül mennyire maradnak közel az uniós szabályozási környezethez. Ha például a norvég modellt nézzük, az ilyen szoros kereskedelmi kapcsolatok, amelyekben gyakorlatilag akadálytalanul férnének hozzá a közös piachoz, megnehezíthetik, hogy teljesen autonóm módon kössenek megállapodásokat más országokkal.

Videón a történelmi pillanat, ahogy az EU intézményeiből eltávolítják a brit lobogót

Kilépett az Európai Unióból az Egyesült Királyság. A brit EU-tagság az előzetesen kijelölt időpontban, közép-európai idő szerint éjfélkor szűnt meg. Az Európai Unió és elődszervezeteinek történetében a brit kilépésig nem volt példa teljes jogú tagország távozására. Az Egyesült Királyság 47 évet és egy hónapot töltött el az Európai Közösségek, majd utódja, az Európai Unió tagországaként, ugyanis 1973.

Michel Barnier szerint az EU vámok és kvóták nélküli kereskedelmet ajánlhat, míg Johnson úgy látja, a szabadkereskedelmi megállapodásnak nem feltétele a közösségi szabályozások elfogadása. Ezek lesznek a tárgyalások sarokpontjai?

Igen, egyelőre úgy néz ki, hogy ebből fognak kiindulni. Johnsonnak abban igaza van, hogy a szabadkereskedelmi megállapodáshoz nem kell az, hogy Nagy-Britannia vállalja a közösségi szabályokat is. Hasonló egyezség van az Európai Unió és Kanada között. Ahhoz viszont, amit Barnier mondott, kicsit több kell, mint egyszerű szabadkereskedelmi megállapodás. Ebből kiolvashatjuk azt is, hogy feltételekért cserébe az EU szinte a mostanival megegyező, könnyű hozzáférést biztosítana a briteknek a közös piachoz, ez az árukra, a szolgáltatásokra, de akár a személyekre is vonatkozhat. Ebben az esetben viszont az EU ragaszkodna ahhoz, hogy Nagy-Britannia igenis kövessen bizonyos közös szabályokat, hogy ne tudjon a piacon versenyelőnybe kerülni az uniós tagállamokkal szemben.

Ez azt is feltételezi, hogy a briteknek dönteniük kell: vagy feladják a majdhogynem akadálymentes kereskedelmet, befektetéseket és utazást, és akkor rájuk van bízva, hogy milyen kedvező versenyfeltételeket teremtenek harmadik országoknak, vagy felismerve a fontos tényt, hogy az Egyesült Királyság kereskedelmének több mint felét az EU-val bonyolítja, néhány helyen mégis elfogadja a kompromisszumokat.

Johnsonnak van egy olyan megközelítése, hogy a kettő egyidőben is lehetséges, de ez erősen kétséges.

A Brexit történeti okairól vendégszerzőnk írt összefoglalót:

Birodalmi nosztalgia az „európai birodalom" árnyékában - A britek távozásáról

Az Európai Unió történetében először fordult elő, hogy egy szuverén állam hátat fordított a Közösségnek, noha az „egyre szorosabb unióra" már hosszú évekkel ezelőtt nemet mondtak a britek. Az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének magyarázata rendkívül egysíkú a főáramú médiában, és legtöbbször ki is merül abban, hogy a populisták félrevezették a brit közvéleményt.

Emellett a határidő is szorít, London törvényben rögzítette, hogy december 31-én lezárul az átmeneti időszak. Ha addig nem születik megállapodás, akár még a no-deal Brexit is bekövetkezhet?

Elméleti esély van rá, de két dolog miatt nem tartom valószínűnek: hivatalosan ugyan a nulláról kezdik a tárgyalásokat, de már a kilépési megállapodásra vonatkozó egyeztetéseknél informálisan felmerülhetett a későbbi viszony is, tehát létezhet egy kiindulási alap. A másik érvem cinikusabb, de Johnson nem feltétlenül arról híres, hogy mindig, minden ígéretét betartja. Ha úgy látja, hogy megfelelő kommunikációval komolyabb károk nélkül kijöhet az átmeneti időszak meghosszabbításából, akkor átírhatják még azt a törvényt.

Végső soron egyik félnek sem érdeke, hogy ne szülessen egyezség, de ezt megelőzheti némi erőfitogtatás.

Az már más kérdés, hogy London párhuzamosan fog tárgyalni az EU-val és mellette több EU-n kívüli országgal is kereskedelmi megállapodásokról, vajon mennyire tudnak a leendő uniós egyezséggel kompatibilis ígéreteket tenni?

Egyesült marad-e a királyság?

A skót kormány függetlenségi népszavazást szeretne, a legfrissebb felmérésekben pedig már az látszik, hogy enyhe többség billen a független Skócia irányába. A problémát az jelenti, hogy alkotmányjogilag nem az ő hatáskörük dönteni a népszavazás kiírásáról, Johnsonék pedig elzárkóznak az engedély megadásától. Ez azért is okozhat nehézségeket a Skót Nemzeti Pártnak, mert, ahogy megy az idő, úgy veszíthet a függetlenség a népszerűségéből. Azt nem tartom valószínűnek, hogy egyoldalúan megpróbálnának kiszakadni, a katalóniai példa óta világos, hogy jobb ezt jogi keretek között intézni.

Észak-Írország kérdése sem egyszerűbb. A február 8-i írországi parlamenti választások alapján úgy tűnik, hogy a Sinn Féint az Ír Köztársaságban sem lehet kihagyni a kormányzásból, ők pedig határozottan népszavazást szeretnének Észak- és “Dél”-Írország egyesítéséről. Sok függ majd attól, hogy ha véget ért a Brexit átmeneti időszaka, milyen akadályok jelennek meg a kereskedelemben és a határforgalomban. Az írek részéről a potenciális egyesülés biztonsági kérdéseket is felvet, ha esetleg egy népszavazáson az északírek szűk többséggel az egyesülés mellett döntenek, attól még ott lesz például 40 százaléknyi északír protestáns lojalista, akik nem fogadják el ezt.

Tehát nagyon sok és komplex folyamatnak kell egy irányba tartania ahhoz, hogy széthulljon a királyság, emellett a brit kormány erős pozícióban van és mindent megtesz azért, hogy ez ne történjen meg.

Sinn Féin
Mary Lou McDonald a Sinn Féin vezetője

Mindig arról beszélünk, hogy mi lesz a britekkel az EU nélkül, de mi lesz az EU-val a britek nélkül?

Még nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket, de szerintem az EU-nak nem tesz jót egy tagállam elvesztése, ilyenre még soha nem került sor. Nagy-Britannia gazdaságilag és katonailag is fajsúlyos tagállam volt, még ha nem is akkora, amekkorát a brit közvélemény hajlamos önmagáról gondolni. Ezzel szemben látható egy olyan tendencia is, ami a fájó seb előnyeit próbálja nézni. Az integrációt pártoló tagállamok megszabadultak egy komoly vétóerőtől, ezzel például a visegrádi országok szövetségest vesztettek. Összességében tehát érzékenyen érinti az EU-t a britek kiválása, de új lehetőségeket hordoz magában a mélyebb integráció irányába, viszont földcsuszamlásszerű változásokra nem számítok.

A Nagy-Britanniában élő magyarok helyzetéről beszélt Iain Lindsay brit nagykövet a BGE-n, ott voltunk:

Brit nagykövet: a Nagy-Britanniában élő magyaroknak nem kell félniük

A Nagy-Britanniában élő magyaroknak üzenem, hogy nem kell félniük, a kilépésünk után nem kell elhagyniuk az országot - hangsúlyozta magyar nyelven Iain Lindsay brit nagykövet hétfőn este a Budapesti Gazdasági Egyetemen. A Brexit helyzetéről, fontosabb összefüggéseiről és lehetséges kihatásairól szerveztek előadást az intézményben a brit EU-kilépés első munkanapján.

 

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss