Megdöbbenve olvastam, a magyar sajtó és közélet jelentős része milyen áhítattal fogadta Igor Matovič szlovák kormányfő szavait Trianon előestéjén. Nyilván a magyarországi közvélemény nem ismeri még őt elég jól, ezért érthető ez a reakció, de ha egy kicsit megkaparjuk a hátteret és végiggondoljuk a politikai célokat és a következményeket, máris nem a magyarbarát, hanem a magyarokat bedaráló Matovič képe bontakozik ki.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
A gesztusok fontosak és megértem a normális, európai gondolatkora kiéhezett magyar ellenzéket, amikor elolvad a szlovák miniszterelnök közös múltról és közös sorsról szóló beszédétől. Ez a beszéd azonban arra volt jó, hogy Matovič bejelentkezzen a szlovákiai magyarok képviseletére, taccsra téve az etnikai alapú politizálás lehetőségét is.
Matovič kevésbé magyarbarát lépései korábban
Igor Matovič 2010-ben egy liberális párt listájáról került be a parlamentbe, majd a Híddal közös kormányba. Azzal véste be magát a szlovákiai magyarok emlékezetébe, hogy 2011-ben miatta csökkent 10% helyett csak 15%-ra a nyelvhasználati küszöb, miatta lehet bevezetni időszakos magyar nyelvű ügyintézést az általános magyar nyelvű kommunikáció helyett, miatta került ki egy csomó közfeladatot ellátó intézmény a kisebbségi nyelvtörvény hatálya alól stb. Kiherélte a Híd törvényjavaslatát, de ezt a hozzáállást tanúsította minden magyarokat érintő kérdésben.
Egy másik vitában a kettős állampolgárság kapcsán 2011-ben Igor Matovič a következőket mondta: „Kicsit sajnálom, az SNS-hez fordulok, sajnálom, hogy ma nincs jelen Ján Slota. Nem hagyhattam ki ezt a megjegyzést. Azt gondolom, hogy ez a kérdés van annyira fontos, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke jelen legyen. Tényleg sajnálom, ha lehetséges, akkor próbálják őt felhívni, nem gondolom, hogy ez az a törvény, amely esetében hiányozhat a nemzeti párt elnöke. Félő, hogy ha ennek a kulcsfontosságú képviselőnek a hiányában átmenne ez a koalíciós javaslat, akkor azt nagyon nehezen magyaráznák meg a választóiknak.”
Aztán megbuktatta az utóbbi évtized legígéretesebbnek tűnő, saját(!) kormányát, amelyet Radičová vezetett.
Nem sokkal a 2012-es választások után a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága a Selye János Egyetemen tartotta ülését. Ekkoriban zajlott a vita az egyetem főiskolává való lefokozásáról. Ennek kapcsán Matovič úgy gondolta, hogy sajtótájékoztatót kell tartania az azóta megyeelnökké avanzsáló Viskupičcsal (ő lett Berényi József, az MKP korábbi elnökének főnöke Nagyszombat megyében). Úgy értékelték, hogy ezzel a lépéssel Magyarország megsértette Szlovákia szuverenitását.
Személy szerint elutasítom, hogy adót fizessek az államnak, amiből egy olyan egyetemet fognak finanszírozni, amely a mi területünkön más, idegen állam érdekeit képviseli.
Az előző ciklusban ellenzéki képviselőként nem szavazta meg a magyar kisebbség szempontjából kiemelkedően fontos Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvényt.
A „magyarbarát“ kormányfő
Matovič „magyar kérdés”-hez való hozzáállásának az volt az origója, hogy leszámoljon egyik legfőbb politikai ellenfelével és kritikusával, a Hidat vezető Bugárral, a politika törvényszerűségei így az MKP-hoz vezették. 2020-ban aztán túlnyerte magát, ami kihatott a magyarokhoz való viszonyára is. A Hidat sikerült parlamenten kívül tudnia (igaz, az MKP-t is) és jelenleg csak az ő pártjában ülnek magyar nemzetiségű képviselők, szám szerint három. Azt valószínűleg gyorsan belátta, hogy az utóbbiakra nem tud alapozni, hiszen gyakorlatilag semmilyen elképzelésük nincs arról, mihez kellene kezdeni Dél-Szlovákiában.
Matovič márciusban hirtelen azon kapta magát, hogy megürült a tér a nemzetiségi oldalon, ahová be lehet nyomulni, így jutottunk el a trianoni megemlékezésen Berényivel közösen tartott beszédéhez és bocsánatkéréséhez. Matovič populista politikusként kihasználja az adódó lehetőséget, de ezért nem szabad hibáztatni. A kérdés az, hogy ki segít be neki magyar ügyekben és ennek mi lesz a következménye.
Nemzetközösségünk Memoranduma
A Magyar Közösség Pártja küldöttsége a szlovák miniszterelnök által, a trianoni békediktátum 100. évfordulója kapcsán szervezett mai találkozóra ezzel a dokumentummal ment. Igor Matovič kormányfőnek átadják Nemzetközösségünk Memorandumát, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztak meg tíz pontban, amelyek biztosíthatják a felvidéki magyarság megmaradását és gyarapodását saját szülőföldjén.
Nyilván csábító lehet egyes magyaroknak, hogy a szlovák kormánynak köszönhetően kinevezéseket kapnak. Mi több, legitim. De ha elfogadják Matovič ajánlatát, az nem más, mint annak beismerése, hogy nem látják esélyét az önálló magyar képviseletnek. Matovič magyarjaiként képzelik el a jövőt. A jövőjüket, a szlovákiai magyarság jövőjét. Ez a vita sokáig az MKP berkein belül folyt, most azonban a szlovákiai magyarság új törésvonalává vált, felülírva a korábbi Híd–MKP ellentétet.
Trianon és memorandum
A meglévő feszültséget az MKP elnöksége nagy része által aláírt memorandum váltotta ki, amelyet a Matovič és Berényi által levezényelt trianoni megemlékezésen nyújtottak át a szlovák államfőnek. Ez a memorandum olyan pontokat tartalmazott, mint a magyarság, mint államalkotó nemzet elismerése Szlovákián belül, magyar körzet kialakítása, amelyet a magyarok igazgatnának választott képviselőik útján, a hivatalokban és a bíróságokon, mint hivatali nyelv, használható legyen a magyar, egységes, szabad, alkotmányos haza, amelyben érvényesül a szabadság, az egyenlőség és a nemzetek testvérisége.
A fenti pontok érdekessége, hogy a szlovák nemzet memorandumát ismételték meg közel 160 év elteltével.
Erre mondta azt a kormányfő, hogy úgy érezte, mintha leköpték volna. Úgy tűnik, hogy Matovič csak addig volt békülékeny, amíg potenciális partnerei nem fogalmaztak határozottan. Nem ahhoz szokott, hogy egyenrangú felekkel tárgyaljon és lássuk be, a szlovákiai magyarság parlamenti képviselet híján nincs is abban a helyzetben, hogy így tehessen. Arra viszont jó volt ez az akció az MKP részéről, hogy színvallásra kényszerítsen két kapura játszó politikusokat.
Két út áll előttünk
A szlovákiai magyar politikum előtt két út áll: vagy betagozódik a szlovák pártok rendszerébe és minden jelentősebb oldalnak meglesz a maga magyar tagozata vagy pedig önálló magyar érdekképviseletben gondolkodik. A tegnapi, trianoni évforduló kapcsán született írásomban is utaltam már erre a kihívásra és megjegyeztem, nem mindegy, hogy az anyaországtól milyen impulzusok érkeznek.
A Hídra nincs befolyással a magyarországi politika, viszont egyedül már nem fog tudni bejutni a parlamentbe. Az MKP-nál, mint a magyar kormány stratégiai partnerénél azonban komoly súlya van a magyar kormány szavának, ezért azt kell, hogy mondjuk, ezt a dilemmát valószínűleg a magyar kormány fogja feloldani. Nem mindegy azonban az sem, hogy a magyar ellenzék miként látja Matovičot és látja-e egyáltalán az igazi arcát, mert akkor azt sem fogja tudni értelmezni, ha esetleg elkezd közeledni egymáshoz Orbán és Matovič.
Egy diplomáciai baklövés miatt Matovič nagyon berágott az MKP-ra
A felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) rosszul előkészített diplomáciai gesztusa boríthatja azt a közeledést, ami Igor Matovič szlovák miniszterelnök és a felvidéki magyarság között elindult azt követően, hogy a kormányfő Trianon 100. évfordulója kapcsán száz felvidéki magyar politikust, civil vezetőt és értelmiségit hívott meg Pozsonyba.
Mert bizony Matovičtól sem állnak távol a magyar kormány által gyakorolt eszközök. Közpénzből (a mi adónkból, hogy őt idézzük) készült újságokban kívánja népszerűsítani a kormány intézkedéseit, a kormányhivatal megejtően kedves gesztussal köszöntötte születésnapján, amilyen személyi kultuszra a rendszerváltás óta nem volt példa Szlovákiában, és mindig kész bohóckodni az éppen aktuális közönségnek (ha kell, síró bohócot játszik egy-egy emberi sors felett, de két órával később már bent bolondozik az egyik kereskedelmi televízió showjában a celebek legnagyobb megtiszteltetésére). Június 1-jén még gyerekeknek olvasott fel mesét gyermeknap alkalmából, 2-án már mi, szlovákiai magyarok voltunk soron, hogy eszközei legyünk. Mindez azonban előbb-utóbb véget fog érni és one man show helyett eredményeket igényelnek majd az emberek.
(A szerző felvidéki magyar újságíró, a bumm.sk főszerkesztője)