Korábbi írásunkban arról számoltunk be, hogy a koronavírus-járvány elleni védekezés kapcsán meghozott szigorításokról szóló tájékoztatón Orbán Viktor nem tért ki az egyik leginkább veszélyeztetett ágazatban, az oktatásban résztvevők tevékenységére. A PDSZ, a PSZ, a szülők és nem utolsó sorban a diákok is úgy érezték a kormány magára hagyta a pedagógusokat éppen akkor, amikor naponta emelkednek a halálozási és a megbetegedési számok, az elhunytak között pedig jelenleg 10 pedagógusról állítható, hogy a Covid-19 következtében halt meg. A szakszervezetek nyílt levélben jelezték elégedetlenségüket miután szinte nincs olyan iskola, ahol ne jelent volna meg a koronavírus. Most a 2014-ben létrejött szakmai érdekképviselet, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét kérdeztük arról, hogy miként lehetne gyorsítani a járványügyi intézkedéseken. Horváth Péter, a győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégium igazgatója olyan elképzelésekről beszélt, amelyek valóban nagyobb védelmet eredményezhetnek az iskolákban, de a gyors döntések érdekében nagyobb önállóságot javasol az EMMI-nek.
Igazgató úr! Ebben a rendkívüli helyzetben milyenek most a mindennapok a győri Révai Miklós gimnáziumban?
Nagyon változatos, nagyon vegyes. Sok olyan jelzést kaptam, más iskolákból, hogy a kollégák veszélyeztetve érzik magukat. Vannak akik betegek, és vannak krónikus betegek, akik tartva a vírustól kiíratják magukat. Jelenleg egy kollégán igazoltak pozitív covidos, aki az őszi szünetben kapta el a vírust, de korábban többen is voltak karanténban. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak iskolák, ahol súlyosabb a helyzet és éppen ezért jobban tartanak a kollégák attól, hogy megfertőződhetnek. Ezekben az intézményekben nagyobb a hajlandóság, hogy áttérjenek a vegyesoktatásra, vagy egy digitális tanrendre. Ilyen esetekben érzem úgy, hogy kicsit nagyobb döntési lehetőségeket kellene hagyni a helyi intézményi szintnek, mert ha a tanárok egy állandósuló félelemben mennek be tanítani, akkor az a munkahelyi légkörre, ebből következően az oktatás hatékonyságára nyomja rá a bélyegét.
Hogyan látja most a járványügyi döntések oktatásra vonatkozó intézkedéseit? Több iskolaigazgató, tanárok, valamint szülők is arról beszéltek, hogy nehézkes a kommunikáció a KLIKK, illetve az EMMI között éppen akkor amikor gyors döntéseket kellene hozni.
Amikor kiderült, hogy valamelyik tanárunk, vagy diákunk koronavírussal fertőzött, akkor viszonylag rugalmasan és gyorsan történt a tankerület felé az ügyintézés és az engedély kérése a digitális oktatásra. Ugyanakkor amikor több osztályunk is karanténban volt, akkor a Népegészségügyi Központ túlterheltsége miatt kicsit nehezebben jöttek az információk. Ezek miatt is azt javasolnám államtitkár úrnak, hogy a tanintézmények ilyenkor a fenntartóval történt egyeztetés után nagyobb önállóságot kapjanak.
Mit eredményezne egy ilyen jellegű önállóság?
Így gyorsabban elrendelhető egy adott osztálynál nemcsak a fertőzés miatt, de a megelőzés érdekében is a digitális tanítás, illetve olyan kollégák, akik életkorukból adódóan, vagy mert krónikus betegségekkel küzdenek az igazgató belegyezésével kérhetnék a távoktatást lehetőségét.
Ez tehát hatékonyabban védené a tanárokat és a diákokat?
Szerintem igen. Ezt a két kérést én mindenképpen jogosnak tartom annál is inkább mert alapvetően csak akkor lehet kérni a digitális tanrendre való átállást, ha fertőzést regisztrálnak az intézményben. Másfelől egyre több a családon belüli megbetegedés és azt tapasztaljuk, hogy ilyenkor nem minden esetben marad otthon a diák, akinek elvben ezt jelentenie sem kötelező, viszont mi helyben ezt tudnánk kezelni.
Most, amikor egyre riasztóbb adatok jelennek meg a járvánnyal összefüggésben mi lehetne az optimális megoldás?
A veszélyeztetettebb intézményekben rövidebb időszakokra való leállásokkal, illetve évfolyamok elcsúsztatásával, ami az iskolán belüli jobb elkülönítéssel is járna szerintem kezelhetőbb lehetne a helyzet.
De ha továbbra is így emelkednek a megbetegedések számadatai és emiatt két hét karantént kellene elrendelni az akkor az oktatás megoldható lenne?
A középiskolában szerintem értelmezhető lenne egy ilyen hosszúságú leállás. Azonban az én elképzelésem szerint nem zárna be a gimnázium, hanem megfelezve történne az oktatás. Például két hétig az iskola egyes évfolyamai járnának, majd a következő két hétben a többiek. Közben az otthon maradtak digitális, illetve távoktatás formájában kapnák meg a tananyagot. Tehát ilyen formán folyamatos lenne az oktatás-nevelés. De azt is el tudom képzelni, hogy az érettségire készülő 12. évfolyamosok jöhetnének mindig, vagy a 9. évfolyamosok és a köztes évfolyamoknak lehetne olyan intézkedéseket hozni, ami a zsúfoltságot enyhítheti, betarthatóbbak lennének az eljárásrendben leírtak. Azt viszont erős túlzásnak tartom a magam részéről és a pedagógusok nagyobb részének nevében, hogy az iskolák egy része mostanra gyermekmegőrző lenne. Úgy látom, hogy a nehézségek ellenére mindenki elkötelezetten és elhívatottan segíti a gyerekek fejlődését.
Napról-napra többen betegednek meg és hunynak el köztük sajnos tanárok is. Milyen egyéb intézkedéseket várna a kormányzattól a pedagógusok érdekében?
Államtitkár úrnak is jeleztem, hogy a táppénz esetében csakúgy, mint a munkahelyi baleseteknél, a covid-fertőzött pedagógusok is 100 százalékos táppénzben részesüljenek. Ezen felül, ha megoldódik ennek lehetősége, akkor az intézmények fertőzöttségétől függően lehetővé kellene tenni a tesztelést és a kontaktkutatást.
A tavaszi pandémia idején már tapasztalhatták a digitális vagy távoktatás lehetőségeit. Ha rákényszerülnének ez most már könnyebben menne, vagy még mindig, - maradva a témánál - úgymond alsós szinten van ez a fajta oktatási forma?
Két részre bontanám a választ. Vannak tavaszról szerzett tapasztalataink, tehát ilyen értelemben az átállás könnyebb lenne, különösen akkor, hogy ha nem úgy történne, hogy pénteken még voltunk iskolában hétfőn már nem és még a tanárok és a gyerekek felszerelései is itt maradtak... Tehát egy szigorítás esetén fontos lenne néhány nap felkészülési idő az átállásra. Másfelől a tavaszi három hónap bizonyos értelemben értelmezhetetlen volt a digitális oktatással, a közoktatásban. Nyilván az alsó tagozatosokat érinti ez a legrosszabbul. Az ő esetükben még egy hét távolmaradás is sokat számít, hiszen ők még sokkal jobban rászorulnak a pedagógusok támogatására, ehhez jön még, hogy az alsósok szülei hogyan tudnák megoldani az otthon maradást, vagy rosszabb esetben a munkából való kiesést. De fontos tényező, hogy az iskolának nem pusztán a tanagyag leadása a feladata, hanem ami még fontosabb a nevelés, a gyerekek segítése, a szocializáció, a közösség, az inspiráció erősítése. Tehát vannak tapasztalatok a digitális oktatásban, és a kollégák használják is ezeket, de ez nem helyettesítheti az iskola szerepét.