Hogyan lesz egészséges és szuverén a hazai polgárság?

.
Fotó: Wikipédia

A 2020-as év mindenki számára egy fizikálisan és érzelmileg is megterhelő év volt. Ellenben volt egy komoly pozitívuma is az elmúlt esztendőnek: megmutatta melyek a valóban fontos értékek az emberiség egésze és a magyarság számára is. Ezen értékek az én olvasatomban a megbízható, szeretetteljes emberi kapcsolatok és az egészséges élethez való anyagi feltételek megléte. Ezen két érték ápolását és újrateremtését kellene célként kitűznünk az elkövetkező esztendőre!

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

A bezártság és az élet váratlan fordulatai miatt megtapasztaltuk mennyire fontos a család, a barátok és a helyi lakóközösség, mint az a társadalmi háló, amely képes segítséget nyújtani számunkra baj esetén. Bár a kommunizmus és a rendszerváltozás utáni privatizáció tapasztalatai kiemelkedően megemelték a magyarok közt a szükséges önzés és az egyénben való gondolkodás attitűdjét.

2020 rákényszerített minket az együttműködésre, a kölcsönös segítségnyújtásra. Ha beteg vagyok megkérhetem a szomszédomat, hogy intézze el a bevásárlást nekem? Ha otthon tanul a gyermekem és nem tudok segíteni neki, tudok a családomtól segítséget kérni? Ha érzelmi válságon megyek keresztül, egyedül vagyok, netán igazságtalanság ér a munkahelyemen, tudok szakmai segítséget kérni civil egyesületektől, alapítványoktól? Ezen nehéz időket csak akkor tudjuk átvészelni, ha képesek vagyunk bízni egymásban és önzetlenül segíteni, amikor tudunk! “Ha én segítek, engem is megsegítenek majd!” Ezen elv mentén kell megszerveznünk társadalmunkat!

Szintén megtapasztaltuk, hogy a természet vagy Isten (kinek mi a szimpatikusabb) egy szempillantás alatt képes elvenni tőlünk szeretteinket, a megélhetésünket és átalakítani életünk alapvető körülményeit. A világ 2020-ban görbe tükröt mutatott és leleplezte előttünk, hogy az egészséges élethez való képességünk megléte nálunk hatalmasabb tényezőkön múlik.

Ezért tiszteletben kell tartanunk a természet/Isten alkotta egyensúlyt az élőlények között, nem tiporhatjuk el következmények nélkül a körülöttünk és velünk szimbiózisban élő természetet!

Most, hogy be vagyunk zárkózva a saját lakásainkba és még az emberiség által létrehozott betondzsungel vívmányait, a plázákat, mozikat, színházakat sem használhatjuk, egyre fontosabbá válik a természetes környezetünkkel való újrakapcsolódás, a megnyugvás, a mozgás, a friss levegő, a tér, amit az erdőben, a patakparton, a mezőn vagy a domboldalon találunk meg. Az embernek szüksége van az élet különböző formáival való minőségi kapcsolat ápolására! Így aztán 2020 megmutatta, hogy tisztelnünk kell a természet / Isten által létrehozott élőlények együttélését, a kölcsönös függés állapotát!

Amikor a természetet pusztítjuk, magunkat pusztítjuk, hiszen mi is a természet vagyunk!

Amennyiben többé-kevésbé a tisztelt olvasó is elfogadja a két említett cél legitimációját, el kell gondolkoznunk azon, hogy mégis kik és milyen módszerrel lehetnek képesek közelebb juttatni társadalmunkat az elérésükhöz? Mégis kinek kellene ezen célokat maga elé felállítania? Talán az ENSZ-nek, az EU-nak, vagy a NATO-nak? Esetleg a Fidesznek vagy az ellenzéknek? Természetesen semmi sem gátol meg minket abban, hogy várjunk amíg ezen intézmények cselekszenek, netán megkísérelhetjük aktívan befolyásolni is a működésüket, azt remélve, hogy előmozdítjuk a kívánt eredményeket.

De a feladat amire vállalkozunk nevezetesen, hogy a társadalom tagjaiba bizalmat, segítőkészséget és felelősségtudatot fecskendezzünk, figyelmünket pedig a politikai pártok és nemzetközi intézmények helyett, elsősorban inkább a családi és baráti kapcsolatok irányába kell, hogy fordítsuk.

Szerintem a megbízható és szeretetteljes emberi kapcsolataink és az egészséges élethez való anyagi feltételeink megteremtését nekünk, magyar, európai, dél-kóreai, chilei vagy ugandai polgároknak, saját magunk között, a hétköznapi ember szintjén a családi, baráti köreinkben kell megalkotunk. Ugyanis az említett célok nem a politika szűk definíciójának potenciális céljai, ezek sokkal inkább a kulturált emberek együttélésének alapjait megteremtő társadalmi értékek, amelyek megléte nélkül nem is érdemes belefolyni a pártpolitika hatalmi harcaiba!

Ezek a családok, a barátok, a lokális lakóközösségek, a civil szervezetek ügyei, ezen a szinten kell tehát keresünk az értékek megteremtésének kulcsát is! A valódi változás csak alulról érkezhet, az itt megszülető célokat, igényeket, értékítéleteket kell majd felerősítenünk a már említett intézmények erőforrásaival és végül befolyásolni a politikai és gazdasági döntéshozók cselekedeteit. A polgárságnak kell a közös célokat megalkotnia, a közös értékeket megtalálnia, és eszközként használni az intézményeket az elérésükre, semmiképp sem fordítva! A polgárság így őrizheti meg (vagy foglalhatja vissza) a szuverenitását. A kérdés tehát a következő: hogyan bírjuk előremutató és közös gondolkozásra a sokszor túlhajszolt, egymás ellen hangolt, egyenlőtlen körülményekből érkező polgárokat?

Az én állításom az, hogy

a társadalom és az egyén egészséges létéhez szükséges bizalmat, szeretetet és más közös értékeket, csak akkor tudunk teremteni, ha őszinte, kulturált és tabumentes vitákat, eszmecseréket folytatunk egymással!

Ebben a kölcsönös tisztelet a nulladik lépés, amely megengedi, hogy képesek legyünk megérteni egymást. Tisztelnünk kell, hogy sokaknak nincs ideje tüzetesen végiggondolni a társadalmi dilemmákat, tisztelnünk kell, hogy mindenki más szemszögből, más történelmi tapasztalatok alapján ítéli meg a ma morális kérdéseit. El kell fogadnunk, hogy a tisztelettel adott ellenvélemény legitim, sőt hasznos, ugyanis előre mozdítja a közös gondolkodást arról az ideális jövőről, amiben mindannyian szívesen élnénk! A vita ne egymás elleni párharc legyen, a vita legyen a közösen elfogadható és kívánatos értékeink megteremtésének módja! Ha megértjük a véleménykülönbségeink okait, elfogadjuk ezeket és őszinte párbeszéd útján megtaláljuk a közös céljainkat, közös értékeinket, az erőnk ezek megvalósítására halmozottan nő!

A változást ne a fegyver hatalmával, hanem az érvek súlyával érjük el! A változást ne a kényszer hatása, hanem a józan ész forradalma hozza el! Legyen 2021 a vita forradalmának éve, legyen 2021 az őszinte, kulturált és tabumentes eszmecsere éve!

Három leckét tehát magunkkal kell vinnünk 2021-re, ha javítani szeretnénk az életünkön: segítenünk kell a családunk, a baráti körünk és a lakóközösségünk tagjait, hogy ők is segíthessenek nekünk a bajban! Tisztelnünk és védelmeznünk kell a természetes környezetünk épségét, hogy az is védelmezhessen, megnyugvást és segítséget nyújthasson nekünk, ha baj van! A módszer pedig, amit alkalmaznunk kell a közös értékeink megteremtéséhez, az a tiszteletteljes, őszinte és tabumentes vita lefolytatása embertársaink széles köreivel! A társadalmi és természetes környeztünk egészsége nélkül, mi magunk sem lehetünk egészségesek!

A szerző Juhász Bence, a TMO Egyesület elnöke.

Legolvasottabb híreink