Miért nézi tétlenül a kormány, hogy az emberi butaságot szabadságjoggá formálják?

1956, Gődény
Facebook

(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)

Látom, Gődény megint tüntetni akar. Miért ne tenné, hiszen ezek most az ő percei. Tavaly tavasszal még az orvosok és ápolók voltak a sztárok, most meg az, aki temetkezési vállalkozóként ciánkapszulákat oszt a faluban. Ő már csak tudja, hiszen sikeres ember.

Szóval a helyzet az, hogy mindenki unja a lezárásokat, a maszkhordást, a távolságtartást. Én is. Mindenki menne már fesztiválozni, kocsmakertben fröccsözni, edzeni, meg családot látogatni. Én is. Sőt, én még az injekciót is utálom - biztos nem nézek majd oda.

Mégis, most feltenném magamnak, és úgy általában is a kérdést: és akkor mi van?

Egy halálos vírusjárvány alatt közösen, tudatosan, fegyelmezetten védekezni nem ízlés kérdése, hanem közügy. Így a szomorú igazság az, hogy aki ezt képtelen megérteni, az hiába érvel hamis módon lengetve a különböző jogairól szóló elképzeléseit, valójában a közérdeket szándékosan megsértve a társadalom egészét veszélyezteti. Teszi ezt azért, mert tudatlanságából eredő önbizalma feljogosítja a mindent tudás világára. Ilyen az, akit az Élet Iskolája tanított, ahol Isten volt a tanár.

Csakhogy eközben magyar állam, illetve az azt irányító mindenkori magyar kormány feladata pontosan az, hogy a közveszélyt okozó elemeket kiemelje a társadalomból. És nincs az a hangos téveszme, ami ez alól felmentést adhat.

Miről van szó? Nyilvánvaló, hogy a Gődény György-féle akció sem arról szól, hogy őt magát tényleg annyira rettenetesen zavarnák a szigorítások, mint ahogyan előadja. Nála sokkal többet veszítő emberek százai várják türelmesen a lezárások ésszerű feloldását, elég csak azokra a zenészekre gondolni, akik életük munkáját hagyták hátra, bevételük jelentős részét nullázták le egyik napról a másikra. Vagy ott vannak az éttermesek, kocsmárosok, fesztiválszervezők. Ugyan már, nehogy pont egy közpénztolvaj kamupártról ismert netes celebnek legyen a legbosszantóbb, ami zajlik.

Ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk, világos, hogy a súlyos társadalmi frusztrációt jelentő lezárások az indulatok szándékos felkorbácsolásával piaci rést hoztak létre. Olyan politikai-gazdasági piaci rés ez, aminek kihasználásával egy párt joggal számíthat a százmilliós kampánytámogatások felvételére jogosító szavazatmennyiségre, az egyszerűbb modellben pedig kiválóan lehet pólót, bögrét árulni különböző cinikus feliratokkal. Nem ma találták ki ezeket az üzleteket, és nem is holnap fogják elfelejteni őket. Az sem meglepő, hogy már létrehozták az új Gődény-közeli pártot. Végül is azért a kellemes kis 153 millió forintért 2022-ben is érdemes lenne lehajolni.

De a profi bizniszpártépítés mellett érdekes kérdés, hogy a később kézzel fogható pénzösszegekben tárgyiasuló, most még öntudatos és magát szabadnak érző követőtábort hogyan lehet fanatizálni. Gődény például nem csak tüntetéseket szervez, hanem egyenesen forradalmároknak állítja be követőit, hiába a szomorú valóság, amiben mindössze egy közrend- és társadalomellenes álszabadságkampány zajlik, amiből jól fog keresni. Mennyire jó példa erre a mesterséges hergelésre és a fennálló morális szintre, hogy nem csak a politikai celeb ex-Rogánné Cecília tett 1956-os lyukas zászlót március 15-i fotójára, de Gődényék is nemzeti színű szopóálarcot raktak a Time magazin által év embereként címlapra emelt 1956-os pesti srác fotójára. Itt tartunk. Ez a szint.

Ami azonban ennél is fontosabb, egy egyszerű, pragmatikus kérdés: hol van a magyar kormány?

Hol van a magyar kormány, amikor közveszélyes emberek a normalitás ellen lázítanak? Olyan emberek, akik azt sem értik meg, hogy a normalitás egy relatív fogalom, ami mindig az adott szituációhoz igazodik? Miért azt kell látnunk, hogy Jakab Péter Jobbik-elnök otthonának ablaka alatt állnak a köztévések, a parlamentben pedig 4-8 milliós bírságokat osztanak ki ellenzéki képviselőkre?

Hol van ez a lendület és elszántság, amikor túl kellene lépni a kényelmes online sajtótájékoztatók világán, és fel kellene vállalni valódi konfliktusokat?

Nem döbbenetes a tény, hogy az a kormány, ami pénzt, energiát nem sajnálva tud a legmerészebb aprólékossággal célkeresztbe állítani valakit, az most ennyire tétlenül nézi, hogy valaki egymás után szervezi a betiltott tüntetéseket, az online térben pedig tíz- és százezrek frusztrációját használhatja ki a járványügyi védekezésekkel szembeni kampányában?

De függetlenül ettől, rendet először is az emberek fejében kell rakni. Világossá kell tenni, hogy a különböző járványtagadó, maszk- és oltásellenes hangok gyakorlása nem szabadságjog, nem képezhet értékközösséget, mert ez nem ízlés vagy kultúra kérdése. Sem öngyilkosnak lenni, sem mást öngyilkosságra buzdítani nem alapjog. Sőt. Az állam arra való, hogy ezeket a folyamatokat a helyén kezelje. Egyelőre nem teszi.