A szabadságot soha nem adják ingyen

A megemlékezés előtt Szávay István, a Jobbik alelnöke, valamint a lengyel Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) két politikusa tartott közös sajtótájékoztatót a Petőfi szobor lábánál. 

Szávay – miután bemutatta a Lengyelországból érkező vendégeket, rögtön leszögezte, a két nemzeti erő közti kapcsolat valódi, őszinte barátság, majd szembeállította ezt a Fidesz és a lengyel PiS (Jog és Igazságosság) közti pusztán belpolitikai indíttatású együttműködéssel.

 

Szávay emlékeztetett, hogy a két országnak számos alkalommal kellett megküzdenie a szabadságáért, és kiemelte azt is, hogy a Ruch Narodowy ugyanúgy elkötelezett a lengyel nemzeti értékek és a függetlenség mellett, mint ahogy teszi azt hazánkban a Jobbik. A jobbikos honatya fontosnak tartotta kiemelni: hogy a Nemzeti Mozgalom már felkerült a lengyel politika térképére, most már igazi politikai erőnek minősül, majd sok sikert kívánt az államfő-választáshoz.

 

Robert Winnicki a Nemzeti Mozgalom elnöke, megköszönte a meghívást, egyszersmind alá is húzta, hogy ilyen népes még nem volt a lengyel kontingens. Elmondta, hogy azért érkeztek hazánkba több mint százan, hogy ezzel is erősítsék a lengyel-magyar barátságot.

 

Winnicki arra figyelmeztetett, hogy Európa gyökeres változás előtt áll, és ezért sokaknak áll az érdekében szétválasztani a két nép baráti kapcsolatát. Ezt akarjuk megakadályozni – szögezte le a párt elnöke.

 

Marian Kowalski, a  Ruch Narodowy államfő-jelöltje szintén kiemelte, hogy a lengyelek mindig pozitív érzelmeket táplálnak a magyarok iránt, majd az idei lengyel elnökválasztáson elinduló politikus hozzátette: ez a jó kapcsolat soha nem érhet véget belpolitikai indokok miatt. Véleménye szerint egyetlen közép-európai érdek mentén lehet csak cselekedni, össze kell fognia a lengyeleknek és a magyaroknak.

 

A sajtórendezvény után a műsor érdemi része is elkezdődött. 

 

Az ünnepi nagygyűlés műsorvezetői teendőit ezúttal is Pörzse Sándor vállalta el, miközben az ősziesre forduló időjárás ellenére, a szimpatizánsok, a lengyel vendégek, valamint az Új Magyar Gárda tagjai megtöltötték a belvárosi Március 15. teret.

Pörzse megnyító beszédében korábbi március 15-ei ünnepségek tanulságaira hívta fel a figyelmet. Ilyen emlékezetes volt, amikor ezen a napon a Magyar Gárda tagjait avatták fel, és hiába dőltek ki néhányan a melegben, fel senki sem adta. Pörzse szerint ez a kitartás eredményezi azt, hogy most alig néhány százalék a különbség a Jobbik és a Fidesz támogatottsága között.

 

 

Ugyanakkor megemlékezett a pártállami idők márciusi ünnepségeiről is, amikor pofon és igazoltatás járt a kokárda viseléséért, itt azonban megjegyezte, hogy idén nagyon kevés emberen látta ezt a nemzeti jelképet, sőt a Keleti-pályaudvaron gyülekező tömeg EU-s zászlókat emelt a magasba.

 

Mi azonban örömtüzeket gyújtunk a szívekben a nemzeti ünnepeinken, de ez a kötelességünk is – foglalta össze a nagygyűlés célját Pörzse Sándor.

Apáti István, a Jobbik alelnöke felszólalása elején szintén kiemelte, hogy hajdan magyarnak és lengyelnek egy volt a küzdelme és a halála.

 

Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy mindkét nemzet megtanulta, hogy a szabadságot soha nem adják ingyen, a békéért, a nyugalomért meg kell küzdeni. Az országgyűlési képviselő arra is felhívta a figyelmet, hogy amíg 167 évvel ezelőtt az államférfiak gondolkodás nélkül az életüket áldozták volna a hazáért, Orbán Viktor 2006 októberében a páncélozott autójával menekült a könnygáz és a gumilövedékek elöl, ez volt a nyulak bátorsága – húzta alá Apáti.

 

 

A Jobbik alelnöke a földtörvény kapcsán is szembeállította a jelenlegi kormányzatot az 1848-as elődök tetteivel, ugyanakkor kijelentette: ha a Jobbik a hatalomra jut, akkor törvényi erővel védik majd meg az anyaföldet, és ezzel együtt a gazdálkodókat.

 

Apáti a Tizenkét pont tizedik követelésére utalva kiemelte, hogy még mindig nem tudni, hogy a 2006 őszén elkövetett rendőri brutalitásban vajon vettek-e részt külföldiek. Majd hozzátette, hogy bár azt követeltük 1848-ban, hogy magyar katonákat ne vigyenek el külföldre, most a kárpátaljai nemzettestvéreinket a kelet-ukrajnai frontra vezénylik, idegen érdekből. Az Iszlám Állam elleni misszióról kijelentette, hogy ehhez a világon semmi közünk sincs, és bár a Jobbik elítéli a keresztények elleni támadásokat, ugyanakkor a magyar szerepvállalást elutasítja a nemzeti párt.

 

Vajon mit fog mondani majd akkor Orbán Viktor, miután egy bomba robbant a fővárosi metróban? - tette fel a kérdést Apáti, majd hozzátette: hogy ha a kormány tagjai annyira harcolni akarnak, menjenek ők el Kurdisztánba.

Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere egy személyes jellegű gondolattal indította beszédét; mivel édesapja lengyel, azért a Nemzeti Mozgalom több mint száz megjelent képviselőjét anyanyelvükön üdvözölte.

 

 

Janiczak a megemlékezés fennkölt voltára kívánta felhívni a figyelmet azzal, hogy kijelentette: mi azért vagyunk itt, hogy szívünkben újra megszülessen a forradalom lángja. Szerinte nincs ésszerű magyarázat arra, hogy egyszerű pesti és budai polgárok fiatalok kivívták a függetlenséget az elnyomó rezsimmel szemben, azonban tanulsággal mégis szolgált Ózd fiatal polgármestere: nem arctalan tömeg vonult az utcákon 1848-ban, hanem tettrekész emberek összefogásán múlt a siker. 

 

Minden zsarnokság megroppantható, legyőzhető – bátorította a hallgatóságot Janiczak. Bármennyire is szilárd egy kormány, a kocka bármikor fordulhat.

 

Polgármesteri munkája során tapasztalta, hogy a mindennapi nincstelenség, pénztelenség mekkora problémát ró a közösségekre, azonban hozzátette azt is, hogy ha polgár és vezető együtt, közösen jelölik ki az utat, akkor sikerülhet orvosolni a bajokat. Mert a statisztikai számok mögött emberi sorsok húzódnak meg – húzta alá az ózdi városvezető.

 

Reményét fejezte ki, mert amíg a fiatalok kimondják az igazságot, nem kell félnünk, mert az igazság szabaddá tesz; mi írjuk a történelmet az utcákon, az irodákban és a városházán is, és nem hajthatunk fejet az elnyomók előtt – tette hozzá.

 

Ezért pedig mi vagyunk a felelősek – tolmácsolta 1848 tanulságát Janiczak Dávid.

A felvidéki történész-professzor, Popély Gyula szerint az a feladatunk, hogy soha ne engedjük elhalványulni ezt a márciusi napot, ugyanis 1848. március 15. véste a magyarság tudatába a legfontosabb megválaszolandó kérdést: rabok legyünk, vagy szabadok?

 

 

A történész hangsúlyozta, hogy nemzetünk véráldozatát végül csak azért nem koronázta siker, mert az oroszok beavatkoztak az osztrákok oldalán, így viszont nincs miért szégyenkeznünk a katonai vereség miatt. 

 

Azonban az ezt követő megalázás is elkíséri a magyarság útját, a kivégzések, az elhurcolások - melynek következtében a magyarság lánglelkű költője, Petőfi Sándor is szibériai fogságban fejezte be életét -,  a mai napig fájó emlékek – jelentette ki Popély Gyula.

 

Ezzel együtt az értékek is tudatunk részeivé váltak – magyarázta a történész, majd hozzátette: hogy ezeket felhasználva készüljünk a nemzetünkre váró nagy feladatokra.

Marian Kowalski, a lengyel Ruch Narodowy államfő-jelöltje beszéde elején igyekezett leszögezni: még akkor is, amikor a két ország más szövetségest is választott magának, a két nemzet soha nem volt ellensége egymásnak.

 

A lengyel politikus elmondta, tisztában van azzal, hogy különleges a helyzete mindkét országnak, hiszen barátra sem nyugaton, sem keleten nem támaszkodhat. Egy utat lát ezért: országaink, együttműködve a Közép-Európa vezető államai legyenek, egyben építsék újjá a közép-európai civilizációt.

 

 

Kijelentette: a Jobbik vezetői példát mutattak a Nemzeti Mozgalom számára, és biztos abban, hogy a magyar nemzeti erő nemsokára kormányra kerül. 

 

Megígérte: hogy a jövőben továbbra is egyirányba tart majd a két párt, majd utalt Orbán Viktor és a PiS közti ellentétre: a Ruch Narodowy nem fordít hátat a magyaroknak a tengerentúli érdekek kedvéért.

Szávay István, a Jobbik alelnöke leszögezte, a 1989-es generáció nem tudott felnőni az 1848-as ifjakhoz, az elmúlt 25 év vezetői ezért bukásra vannak ítélve – tette hozzá.

 

De ezt tudják ők is, ezért marakodik egymással oligarcha és politikus, miközben csak annyit kellett volna az egyik félnek mondania, hogy nem én voltam, de ez a mondat nem hangzott el – utalt a jobbikos honatya a Simicska Lajos Orbán Viktort ért ügynökvádjára.

 

Az elmúlt negyedévszázad kudarcának rótta fel, hogy még mindig viselheti egy kommunista gyilkos, Ságvári Endre nevét egy iskola, és a szembenézés az ügynökmúlt feltárásával együtt elmaradt

 

Szávay számvetésre szólított fel.

 

 

Felelős kormányunk van, ami a fővárosban működik, mégis az Egyesült Államok és Izrael világuralmi érdekei miatt katonákat küldünk az Iszlám Állam elleni hadjáratba, kockáztatva országunk biztonságát.

 

Létezik Nemzeti Bankunk is, mégis bármikor kijátszhatják a pénzügyi szabályozást – utalt a napokban kitört két brókerbotrányra is az ellenzéki képviselő.

 

Az egyenlőség is csak szavakban létezik, hiszen amíg a kommunista vezetők a luxusnyugdíjból büntetlenül pöffeszkedhetnek a villájukban, a magyar nyugdíjasok nyomorognak. 

 

Erdély kapcsán pedig hangsúlyozta, nemhogy az Unió, de még az autonómia is csak álom a székelyek számára.

 

Szávay elismerte: nem ilyen országról álmodtunk. Nem olyanról, amelyik képtelen megvédeni a kárpátaljai nemzettestvéreinket a háborútól, és amelyik örül annak, hogy hazánk külföldi cégek összeszerelő üzemcsarnokává válik – fűzte hozzá.

 

A Jobbik el fog jutni minden magyarhoz, és minden magyart meg fog védeni, éljen a gúnyhatáron belül, az elszakított országrészekben, vagy éppen gazdasági menekültként egy másik országban. 

 

Szávay István végül kiemelte, hogy Janiczak Dávid Ózdon beverte a Fidesz-hatalom koporsójába az első szöget, Rig Lajos Tapolcán pedig a másodikkal teszi majd ugyanezt, ezután kijelentette, hogy 2018-ban, vagy még előbb a Jobbik átveszi a kormányzást.

 

A nemzeti párt szabad, erős, önálló és független országot akar – zárta szavait a nemzeti párt alelnöke.

 

(Fotó: Béli Balázs)