Az orbáni rendszer a politikai marketingesek kezében van. Erről a jelenségéről írt cikket Puzsér Róbert kritikus a Magyar Hangban. Erős állításainak ellenőrzéséhez keresgélni kell adatokban, korábbi cikkekben. A XXI. Század intézet igazgatója, a 888.hu egykori főszerkesztője, G. Fodor Gábor megtakarítja ezt a munkát. Az orbánizmus politikai marketingeseként a hatalom oldaláról mond indokolt érveket a közélet jelenlegi alakulásához a Szabad Európának adott interjújában. A két cikk, Puzsér publicisztikája és a G. Fodorral készült interjú egymástól függetlenül született, más-más időben és lapban látott napvilágot. Puzsér állításai alatt taláhatók G. Fodor ide vonatkozó mondatai.
Puzsér Róbert a Magyar Hangban:
„Trollpolitikusok szólalnak meg az identitását féltő, lecsúszó, fehér középosztály védelmében, a liberálisoknak pedig meghagyják az etnikai és szexuális kisebbségek védelmét meg a demokráciaféltés dagályos frázisait – egyúttal ravaszul kiutalják nekik az ideológiák képviseletének lehetőségét is: forgassák csak kedvükre a múlt század elnyűtt játékszereit, és vonuljanak ki velük a közéletből a történelem szemétdombjára.”
G. Fodor Gábor a Szabad Európának:
„A 2022-es választás korszakhatárt jelent. Megszűnt a belpolitika, a baloldal szétesett. Maradt néhány őskövület, akik úgy tesznek, mintha a nagy, széles gesztusoknak még lenne jelentősége.”
„(Hadházy) nem is szabadságharcos, legyen inkább Don Quijote. Úgy is néz ki, mint aki a szélmalmokkal hadakozik. Az emberek látják a búsképű lovagot, de meg se érinti őket. Mert még egyszer mondom: szabadság van. A baloldal meg lélektani csapdába került: hisztérikusan közelít minden ügyhöz, ami nem emel, hanem még lök is rajtuk – lefelé.”
„A háború kapcsán a baloldal azt hangoztatja, amit az amerikai mainstream: a történelem jó oldalára kell állni. A választópolgár erre meg azt mondja: Anyád! Én aztán nem szeretnék háborúba keveredni, állj te a jó oldalra, a saját biztonságom sokkal fontosabb.”
Puzsér Róbert:
„A posztdemokratikus törekvések újszerűsége a megmért ösztönkésztetésekre építő, ideológiamentes politikában mutatkozik meg – ez a politika enyhülést ugyan nem ad, megoldást még kevésbé, törzsi identitást viszont annál inkább.”
G. Fodor Gábor:
„Brüsszelnek legalább annyira szüksége van Budapestre, mint Budapestnek Brüsszelre. Még egy ilyen bürokratikus, lassú, nehézkesen működő szervezetnek is kell ellenfél, amihez mérten el tudja mondani, ő mit képvisel.”
„A baloldal állítása – hogy ez egy putyinista rendszer – józan ésszel belátható, hogy orbitális hülyeség. Ha ebből indulnak ki, megint nem segítik magukat. A másik, hogy Magyarország Oroszország szekerét tolja, szintén a hisztéria terméke. Annyi történt, hogy a háború miatt Oroszországot áttették a sötét oldalra.”
„Általában az a kritika, hogy a Fidesz mindent leural, erőforrásokat, médiát, mindent. Csakhogy ez önfelmentés a baloldal részéről. Azt állítani, hogy Kukutyinba csak az M1 híradója jut el, egész egyszerűen nem igaz. Mert ezzel azt is állítják, hogy a vidékiek suttyók, akik képtelenek tájékozódni. Itt van a kezemben a telefon, minden rajta van, a világ kinyitható vele, még Kukutyinban is. Ugyanakkor a technológia önmagában nem nyeri meg a választást. A személyiség a döntő.”
Puzsér Róbert:
„A posztdemokratikus korban (…) semmi szükség ideológiákra, azok versenyére meg végképp nincs. A demokratikus viszonyok működtetéséhez kellő szellemi konstrukciókat meg az azokkal való viaskodás nyűgjét a posztdemokraták meghagyják az egykori konzervatívoknak, szabadelvűeknek és szocialistáknak, mai gyűjtőnevükön a liberálisoknak, a velük szemben megfogalmazott illiberális válaszokat pedig a naponta mért tömegigényekhez igazítják, és a siker garantált.”
G. Fodor Gábor:
„Onnan és úgy nézek rá a politika eseményeire, ahogy és ahonnan azt a hétköznapok emberei teszik.”
„Azt ugyan nem gondolnám, hogy a jövő júniusi EP-választás elhozza a jobboldali reneszánszot, de az könnyen megeshet, hogy a tanácsban lesz erő néhány fontos ügy blokkolásához. Belülről is meg lehet lékelni Brüsszelt, és akkor működésképtelen lesz. És miközben kint folytatódik az iszapbirkózás, addig mi nekimegyünk a hatalmasoknak, akik rendre visszaélnek az erejükkel. Ez pedig itthon nem tud mást hozni, csak szavazatot.”
„Az EU-ban nem létezhet más álláspont, mint az Ukrajna-pártiság. Pedig a magyarok szerint az egyik kutya, másik eb. Azt gondolják, megint jönnek a nagyhatalmak, szórakoznak itt velünk, pedig számunkra csak egy a fontos: nem akarunk belekeveredni ebbe az egészbe. Ha viszont ki akarsz maradni, az nem oroszpártiság.”
(Orbánt ki befolyásolja?) „A magyar választók. Akkor végzi jól a munkáját, ha megmarad az emberek mellett, és nem velük szembe megy.”
„A baloldal már 2010-re előállt a diagnózissal: diktatúra van, Orbán pedig visszafelé néz, a Kádár-, a Horthy-korszak vagy tudj isten a harmincas évek Németországa felé. Vagyis anakronisztikus. Ez egy hatalmas tévedés, Orbán hipermodern. Közben egy professzionális üzem a politika modern eszköztárát működteti.”
„Bárhol a világon így csinálják a politikát. Működésbe hozzák az alapmotívumokat: félelmet, reményt, büszkeséget, irigységet, haragot.”
„Nyílt ugyanis egy konfliktus a bevándorláspárti európai elittel, amelyben a magyar választók többsége mozgósítható. Orbán pedig győzött.”
„Aki kormányoz, az rendre több erőforrást tud mozgósítani. De ezt a Fidesz nem ajándékba kapta, megküzdött érte a választásokon. A baloldal meg elvesztette az emberek bizalmát. Még a saját választói sem látnak olyan politikai személyiséget a baloldalon, akinek a győzelmében hinni lehetne. Így lesz (Hadházy Ákos) a freedom fighter az igazi szabadságharcos karikatúrája.”
„Amikor egy politikus egy diagramon összeveti a magyar helyzetet a szlovákkal vagy a románnal, nem nagyon marad néző a moziban. A kérdés az, tud-e valami hihetőt mondani az okokról és kilátásokról, vagyis a reményről.”
(A Fidesz) „egy professzionális politikai üzem. (…) Orbán megállás nélkül a magyar emberekről beszél.”
„Kezdjük ott, hogy ezt az ügyet ki sem tudom mondani, olyan, mintha három Jägermeister után bajorul káromkodnék: völnerschadl. Vagyis: az ügy nincs elnevezve. Aztán túl nagy és hosszan tartó figyelmet követel. Sokkal gyorsabban és nagyobb intenzitással fogyasztjuk az eseményeket. És ha mégis megérteném, hogy korrupcióval vádolnak politikusokat, erre a hétköznapi választó azt mondja: persze, a politikusok korruptak. Szóval senki se csodálkozzon, hogy ez az ügy politikai értelemben az égegyadta világon semmin sem változtatott.”
„Az önkormányzati választás esetében (…) van tét. A helyben megszerezhető pozíciókról szól, ezért ez a kampány alapvetően technológiai kérdés.”
(Civilekkel helyettesíteni politikusokat) már igazán a baloldali politika válságtünete. A politikusok elemzővé lépnek elő: kitárgyalják, mi van, ha civilekkel indulnak vagy leszedik a pártlogót, mert szerintük akkor így lesz vagy úgy lesz. Könyörgöm, ez miért tartozik rám? Mi közöm hozzá? A politika sokkal egyszerűbb, mint hogy a koordinált választás problémáival terheljük a választót. Vagy van bizalom, vagy nincs. Ennyi.”
Puzsér Róbert:
„A posztmodern politika a fényes értelem és a kifinomult erkölcsi érzék helyett a sötéten örvénylő ösztönkésztetések szolgálatába áll, az emberiség pedig az elvesztett szabadságáért jobb híján a közgyűlölet mámorával vigasztalódhat.”
G. Fodor Gábor:
(Orbán Hadházy kérdései elől) „akár el is futhatott volna. Vagy agresszív is lehetett volna. Vagy megmaradhatott Orbánnak, mint ahogy végül tette: egy találó képpel juttatta kifejezésre a vele szemben álló politikus igazi helyi értékét. (…) A politika erőforrás-menedzsment is. Nekem ez a rókás kép a fölényről szól. Orbán azt üzente: mi itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, ő meg idejön kekeckedni.”
„Egy amerikai kampánynál durvább ellenségképzés és politikai karaktergyilkosság nem nagyon van. (…) Ha ez a nemzetközi trend, és mindenki használja, akkor vagy mindenki goebbelsi, vagy ha az amerikai politikai kampányok nem náci ihletettségűek, akkor a magyar sem az.”
„A politika olyan, mint a foci. Az a kérdés, képes-e új játéktereket nyitni azért, hogy győzzön. Ez olyan érv, mintha valaki számon kérné a tigrisen, hogy ragadozó. Ha a politikában elrontasz egy mondatot, azt már nem lehet kijavítani.”
„Karácsonynak az lett volna a feladata a baloldalon, hogy Orbán-ellenes politikai platformot szervezzen, helyette állandóan csak nyafog.”
„A frontok (…) bemerevedtek: van egy számottevő szavazói tömb a fővárosban, amelyik utálja Orbánt, és legyen Karácsony bármilyen – hazug, pipogya, maszatolós –, még mindig ő jeleníti meg számukra az esélyt, hogy Budapest ne legyen a Fideszé. Ezért nem erodálódik a főpolgármester.”
„… a magyar belpolitika tele van szerencsétlen mondatokkal. Az a kérdés, mi lesz a sorsuk. Márki-Zay háborús mondatára kampányt építettek, lett is következménye. De ha nem emelik fel, nem teszik témává, a semmibe hull.”
(Címlapkép: Orbán Viktor - Béli Balázs/Alfahír)