Időről-időre felmerül az a remek ötlet Brüsszelben, miszerint a migránskérdésben külön utat képviselő Lengyelországtól és Magyarországtól meg kellene vonni a kohéziós pénzeket, magyarán el kellene zárni az uniós pénzcsapokat. Ezt elsősorban Olaszország korábbi miniszterelnöke, Matteo Renzi szorgalmazta. Tavaly novemberben például azt nyilatkozta:
Ha az Európai Unió egyes tagállamai falakat építenek, és csak akkor szolidárisak, amikor pénzt kapnak, akkor készen állunk megvétózni az unió költségvetését
Ötlete azonban süket fülekre talált még a bevándorláspárti berlini vezetés köreiben is. Hogy miért történt ez így, azt tökéletesen összefoglalta Günther Oettinger, német európai uniós biztos.
Nem szabad arra használni a költségvetést, hogy azon keresztül szabjunk ki politikai büntetéseket. A strukturális alapok azért vannak, hogy versenyképesebbé tegyék a gyengébb régiókat. És minden eurónak, amit az EU Lengyelországnak ad, nagy része Németországba jön vissza. A lengyelek arra használják ezt a pénzt, hogy a német építőiparnak adnak belőle megrendeléséket, német gépeket és német teherautókat vásárolnak. Tehát a nettó befizetőknek, mint Németország, az az érdeke, hogy fenntartsák a strukturális alapokat.
Gazdasági szempontból Németország nem nettó befizető, hanem nettó kedvezményezett
- idézi az Eurologus a német politikus szavait.
Eddig sem volt titok, hogy az EU régi tagországai nem felebaráti szeretetből vették fel 2004-ben kilenc másik országgal együtt Magyarországot is az Európai Unióba. A nyugati országoknak, élükön Németországgal piacokra volt szükségük, és ezt meg is szerezték.
Hogy nekünk mennyire érte ez meg, arról manapság is komoly viták folynak. Egy azonban biztos, az uniós csatlakozással a térségben mi jártunk a legrosszabbul. Olyan országok köröztek le minket az utóbbi bő egy évtizedben mint például Szlovákia. Északi szomszédunk úgy húzott el mellettünk, hogy a rendszerváltáskor még messze mögöttünk járt, ugyanez igaz egyébként Lengyelországra is. Az ország elszegényedéséért tehát elsősorban nem Brüsszel, hanem az egymást váltogató korruptabbnál korruptabb kormányok a felelősek. Nincs még egy olyan ország az EU-ban, ahol annyi közpénz vándorolna offshore-cégeken keresztül külföldre, mint nálunk. Ez pedig tökéletesen látszik a gazdaság állapotán.
Csak mellékesen jegyzem meg: 2016 utolsó negyedévében a román GDP-növekedés háromszorosa volt a magyarnak. Még pár év tehát, és Románia is leköröz minket...
Egyelőre megnyugodhatnak a narancsbárók
Lázár János alig több, mint egy hetet tárgyalt Günther Oettingerrel az uniós költségvetésről és a következő többéves EU-büdzsé irányairól. A Miniszterelnökségen korábban azzal is számoltak, hogy a következő költségvetésben már nem lesznek vissza nem térítendő támogatások, azonban úgy tűnik, hogy ettől nem kell majd tartani. Tehát megnyugodhatnak a Fideszben, így ugyanis a jövőben is lehet majd építeni EU-s forrásokból saját használatra vadászházakat.