Beszéde elején egy, a magyar nép történelmi magatartását bíráló verssorral idézte fel a nemzeti önképet, majd az 1956-os eseményeket a szabadság iránti elkötelezettség bizonyítékaként értékelte. „Mindannyian tévedtek” – fogalmazott azokra utalva, akik szerinte alábecsülték a magyarok szabadságvágyát. Hozzátette: „1956-ban ez történt. És mi most ezért vagyunk itt, ezért ünnepeljük ezt a népet.”
Adorján az 1989-es rendszerváltás utáni időszakot is értékelte. Úgy fogalmazott, a többpárti demokrácia reménye rövid életűnek bizonyult, és a későbbi politikai hatalmakat is bírálta. Beszédében a jelenlegi politikai helyzetre utalva az egypárti túlhatalom veszélyéről beszélt, miközben a nemzet megosztottságát a közös cselekvés egyik akadályaként nevezte meg.
A politikus szerint az 1956-os forradalom egyik fontos tanulsága, hogy a nemzeti célok megfogalmazása és a közös fellépés képes egységbe rendezni a társadalmat. A forradalom résztvevőire utalva hangsúlyozta: „Ők még itt éltetik bennünk a hitet.” Hozzátette, hogy a tisztességnek, a becsületnek és az emberi méltóságnak kellene meghatározó értéknek lennie a közéletben.
Beszéde végén Dsida Jenő gondolatára utalva a nemzet szolgálatát állította középpontba: „Szolgáljuk mi a magyar nemzetet” – zárta felszólalását.