(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Tényleg elegünk van! És tudom, hogy mindegyikünknek. Már egy éve is bezárt ajtók mögött ünnepeltük a húsvétot, és akkor még azt hittük, hamarosan kiszabadulunk. Aztán beütött a második hullám, és csupán karácsonyra kaptunk egy pici esélyt a közös ünneplésre. Most meg itt van az eddigieknél még gyilkosabb harmadik hullám. Voltak napok, mikor tízezernél is több volt az igazolt fertőzöttek száma, és még most is naponta 250-300 honfitársunkkal végez ez a mocsok vírus.
Mi pedig szabadulnánk a kényszerzubbonyként ránk nehezedő bezártságból, a kényszerből bezárt vállalkozó pedig szeretne újranyitni, hogy kenyeret biztosítson alkalmazottjának és saját magának is. A mérleg másik serpenyőjében pedig ott van, hogy elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy felvenni elfelejtett kesztyű, egy véletlen tüsszentés, ami bár a maszk miatt csak a cseppfertőzés apró részét küldheti ki a levegőbe, de mégis emberélet kerülhet veszélybe.
Melyik ujjamat harapjam?
– teszi fel a kérdést tanácstalanul és türelmetlenül.
A mindenkori kormányzat felelőssége, hogy az ilyen anomáliákat kiegyenlítse, mégpedig azonnal. Mert valóban jó poén volt az, amikor Piedone felügyelő nem tudott aprót adni a púpos Peppinónak, és akkor a komikus figura azt válaszolta a nagydarab rendőrnek, „majd eszünk holnap”, de ez most nem egy vígjáték, hanem a valóság, ahol tényleg enni kell.
Ugyanakkor fontos, hogy a társadalom is újra megtanulja a türelmet ebben a felgyorsult világban. Utóbbi kifejezés klisének hangzik, de jelen esetben nem az. A neves francia teoretikus, Paul Virilio már néhány évtizede felhívta a figyelmet az általa dromológiának hívott jelenségre, arra, hogy az győz az evolúciós versenyben, aki gyorsabban fogadja be és közvetíti az információt. Mára ez pedig csúcsra járatódott, gondoljunk arra, hogy a közösségi médiában minden információ (legyen az real vagy fake) egy pillanat alatt megszerezhető. A gyorsulás a társadalom minden szegmensére kihatott, így az utazási idő is lerövidült: míg Willy Foggnak Verne pre-sci-fijében még nyolcvan napba telt megkerülni a Földet, addig ma szuperszonikus repülőgépekkel ugyanez gyakorlatilag bárki számára legfeljebb két-három nap.
Virilio rámutat, emiatt a Föld gyakorlatilag semmivé lesz, ez pedig egy totális baleset.
Földünk túlságosan kicsi és lakhatatlan lesz, éppen mert minden pillanatban körüljárható
– mondta egy 1996-ban megjelent interjújában.
És hát lássuk be, a járvány ennek a gyorsaságnak köszönhetően terjedt el Vuhanból gyakorlatilag villámgyorsan! Míg a korábbi járványokat helyi karanténokkal lokalizálni lehetett, az I. világháború utáni spanyolnátha-, most pedig a koronavírus-járványt képtelenség, mert az emberek egyre nagyobb távolságot egyre gyorsabban tesznek meg.
– szerencsére a virtuális térben még nem…
És akkor ismét példát mutat az Isten!
Kétezer évvel ezelőtt fellépett a világtörténelem legnagyszerűbb alakja, aki tanításával a mai napig érvényes zsinórmértéket állított fel. Ebben türelemre is tanított minket. Amire most nagyon nagy szükségünk van!
Harminchárom hosszú esztendő. Egy évszázad harmada. A betlehemi jászoltól a Golgotáig ennyi időt várt Jézus is arra, hogy hivatása beteljesedjék. És közben tanított.
És bár Jézus életútjának csúcsa kétségkívül megváltó halála, majd feltámadása, épp ez az eseménysorozat helyezi hiteles és koherens narratívába az előtte levő tanítói munkát. Mert mit ért volna a kereszthalál a szeretet mint főparancs nélkül? Semmit… Írástudók és farizeusok, a korabeli zsidóság egyes vallási irányzatának követői folyamatosan kötekedtek Vele, Ő pedig tanítói munkájában türelmesen tette helyre őket, nem eltörölve a mózesi törvényt és a próféciákat, hanem épp beteljesítve azokat. És Jézus türelme kitartott a Getsemáné-kert halálfélelmében, a vérrel verejtékezésben, és kitartott a Golgotán, a „bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” imájában is. Nem kívánt gyorsan „túl lenni” a szenvedésen, hiszen
A Virilio-féle jóslat bevált, láthatjuk, a türelmetlen ember szupersebessége katasztrófához vezetett. Hát próbáljuk meg a jézusi utat, melyről húsvétvasárnap hajnalban már bebizonyosodott, hogy helyes!