(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Másfél éve van alapvető befolyással az életünkre a koronavírus-járvány, amelynek megítélése nagyon széles skálán mozog. Miért pont ez, az egész emberiségre hatással lévő kérdés ne lenne az, amelyik nagyon sok összetevős abban a tekintetben, hogy egyénenként ki és hogyan viszonyul a vírushoz, a korlátozásokhoz, oltásokhoz stb.? Valaki még a rendkívül kedvező járványadatok mellett is FFP2 maszkot hord az utcán, kesztyűt visel, összerezzen egy tüsszentéstől, mások pedig a harmincezer magyarországi halálos áldozatot is teljes mértékben figyelmen kívül hagyva meg vannak győződve róla, hogy az új típusú koronavírus egészen egyszerűen nem létezik.
A Telex utóbbiakat kereste és szólította meg egy budapesti videóriportjában, mégpedig azzal a kis plusszal, hogy ott volt mellettük Kemenesi Gábor biológus, víruskutató, aki a járvány kezdete óta nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a vírussal, járvánnyal, vakcinákkal kapcsolatban közérthető módon megosszon minél több információt a közvéleménnyel. Amolyan vírusszkeptikus keresztmetszetként működött a riport, a megkérdezettek szépen felmondták a legnépszerűbb, tévhiteken alapuló konteóelemeket, amiket a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, a Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai laboratóriumának munkatársa cáfolt meg a helyszínen. Volt, akiben mutatkozott némi érdeklődés a szakember érveire, más inkább maradt a biztosnak hitt saját világában.
Ugyancsak a Telex közölt egy cikket – és abszolút passzol a pesti riporthoz – arról, hogy az Egyesült Államokban az utóbbi időben kik voltak azok az ismert médiaszereplők, akik kőkemény vírus-, járványtagadó propagandával traktálták a közvéleményt, majd belehaltak a koronavírus által okozott szövődményekbe. Egészen pontosan az utóbbi másfél hónapban hat ilyen ember halt meg egymás után Amerikában. Egy példa: Farrel Austin Levitt, a Newsmax egyik beugrós műsorvezetője júliusban még olyanokat írt ki a Facebook-oldalán a Washington Post szerint, hogy miért kellene olyanoktól elfogadni a vakcinát, akik hazudtak arról, honnan jött a vírus, és hazudtak arról is, mennyien haltak meg a fertőzésben. A férfi korábban a vírust kamunak, Anthony Faucit, az amerikai elnök egészségügyi főtanácsadóját pedig egy hatalomtól kába, hazug szörnynek nevezte. Élettársa szerint miután Farrelt diagnosztizálták a vírussal, hazaküldték, hogy pihenjen, tíz nappal később már beszélni sem tudott, nehezére esett a légzés, és már be is feküdt az intenzívre. Augusztus 4-én halt meg. A halála pedig azért is kapott nagyobb sajtófigyelmet, mert a barátai állítása szerint két héttel korábban már azt mondta mindenkinek, hogy oltassák be magukat. Egy régi barátja szerint ezt az üzenetet küldte neki telefonon: bárcsak én is beoltattam volna magam!
A közvetlen környezetemben is volt olyan, aki elutasította az oltást, aztán a harmadik hullámban ő is megfertőződött a vírussal, majd többhetes küzdelem, a végén szenvedés után meghalt. Különösebben sem idős, sem beteg nem volt, s talán neki is eszébe jutott, ami Farrel Austinnak: bárcsak én is beoltattam volna magam!
Elhiszem, hogy nehéz feldolgozni a valóságot. Azt, hogy függetlenül annak eredetétől, a vírus létezik, járvány van, ahogyan halálos áldozatok milliói is. A gond az, hogy sokan, mondhatjuk, tömegek nem úgy reagálnak erre, hogy a lehető legjobban próbálnak alkalmazkodni a helyzethez, hanem inkább tagadják a valóság minden egyes részletét, egyúttal követelik, hogy az élet a normális mederben folydogáljon tovább. A kettő együtt egyszerűen nem megy, ez pontosan látszik. Meggyőződésem szerint a relatív normális élethez feltétlenül szükséges a valóság elfogadása, mert alkalmazkodni csak a valósághoz lehet, nem pedig az emberi fantáziához, az abból sarjadó őrült összeesküvés-elméletekhez.
A közelmúltban elhunyt vírustagadó Farrel szerint hazudtak arról, hogy honnan jött a vírus. Ez egyébként könnyen lehet, az amerikaiak folyamatosan fenntartják az erős gyanút, hogy egy kínai laborból származik, amit a kínaiak persze tagadnak. De a fent említett alkalmazkodás szempontjából ez gyakorlatilag lényegtelen, ahogyan például 1945-ben sem azon agyaltak az emberek, hogy ki és miért robbantotta ki a II. világháborút, hanem ha megszólaltak a légoltalmi szirénák, akkor levonultak az óvóhelyekre, hogy túléljék a bajt.