Csalódott vagy?
Van bennem egy kis csalódottság, hogy rontottam, de inkább a boldogság, hogy ennyi ember kijött, megnézte, drukkolt, remélem, hogy élvezték is. Boldogsággal tölt el, hogy ennyi emberrel megismertethettem ezt a sportot.
Mi történt a kézenállásnál? Kicsit bizonytalan voltál.
Az az igazság, hogy tartottam ettől az ugrástól, mert még 2012-ben ezzel versenyeztem és emiatt csúsztam le az olimpiáról, mert felálltam kézenállásba, de lejöttem és újrakezdtem, ez minden bírónál 2 pont levonás. Volt bennem egy rossz érzés, de nagyon sokat erősödtem az elmúlt időben, edzésen nagyon sokszor jó volt. Úgy voltam vele, hogy biztosan össze fog jönni. Ennek ellenére bennem volt a félelem, hogy át fogok dőlni, úgyhogy emiatt nem értem el teljesen a függőlegest. Verseny végén csináltam belőle még egyet, az nagyon jó lett. Ha versenyen is azt csinálom, benne lettem volna a középdöntőben.
Hogyan készültök egy ilyen versenyre?
Van hat ugráscsoport, ezekből ötöt kell választani. Azt már mi döntjük el, hogy hány szaltót csinálunk. Sok mindenkitől láttunk 3,5 szaltót, én 2,5-eket csináltam. Egyéni döntés, hogy ki mit csinál.
A döntés után arról szólnak az edzések, hogy minél többször gyakoroljátok ugyanazt az ugrást?
Nagyon sokat gyakorlunk azokból az ugrásokból, amiket a versenyen csinálunk, de vannak technikai edzések is, például kijavítjuk az elejét, vagy a végét. Vannak rávezető gyakorlatok is, nem csak abból áll az egész, hogy az ugrásokat gyakoroljuk éjjel-nappal. Vannak kiegészítő, szárazföldi edzések és erősítés is.
Mitől függ, hogy milyen magas a torony?
Van a műugrás és a toronyugrás. A műnél mozog a deszka alattunk, 1 vagy 3 méterről van ugrás, a toronyugrás 10 m.
Hogy tetszik a Duna Aréna?
Nagyon nagy, olimpiai uszodáknál látni ilyet. Amikor először beléptem, teljesen meg voltam illetődve, hogy mekkora. Nekünk elsősorban azért nagyon jó, mert ez az első fedett tornyunk, ahol lehet normális körülmények között készülni, nagy segítség a sportágnak.
Mikor lesz a következő versenyed?
Most kapok egy pihenőt, lezárult ez a szezon. Decemberben lesz az országos bajnokság. Valószínűleg az a következő.
Amit már több mint harminc alkalommal sikerült megnyerned. Van még motiváció ilyenkor?
Igen, mindig felállítunk valami célt, például ugorj meg ennyi vagy annyi pontot, vagy minden ugrásomra kapjak minimum 7 pontot, ilyesmik. Mindig kitalálunk valami olyan célt, ami független attól, hogy kevesen indulunk egy országos bajnokságon vagy az ellenfeleim ifik. Mindig találunk olyan célt, amitől nekem izgalmas a verseny.
Tokióra gondolsz már?
Az még nagyon messze van, én meg már benne vagyok a korban, úgyhogy majd meglátjuk. Sok mindentől függ, van egy elképzelésem, hogy mi felé tartok, de még azért sok olyan tényező van, ami befolyásolhatja a döntésemet.
Van terved már a visszavonulás utáni életre is?
Van két diplomám plusz két szakmám, az egyik edzői egyébként. A diplomáim teljesen más jellegűek, inkább szeretnék azokkal foglalkozni, amiket tanultam az egyetemen.
Mik azok?
Az alapdiplomám formatervező mérnök, a mesterdiplomám műszaki menedzser. Leginkább a tervezés érdekel.
Hogy váltál sportolóvá?
Nem is nagyon emlékszem rá, olyan pici voltam, amikor elkezdtem. Sok mindent csináltam, például az iskolával volt kötelező néptánc óránk, de volt belőle szakkör is, oda jelentkeztem és néptáncoltam 6 évig. Kipróbáltam az aikidót, öttusázni is el akartam menni, csak mondták, hogy 2 évig úszni kell, úgyhogy feladtam az öttusás álmaimat. (nevet) A műugrást a tévében láttam és megtetszett, de mindig csináltam valamit életem során.
(fotó: Villo Kormos / Facebook)