A székelykapu elkészítésben résztvevő nagyapa egyik unokája Fazekas Attila az esetről a sajtóból értesült és azonnal tiltakozni kezdett. Egy meglehetősen érzelemdús nyílt levelet írt Simó Dezső Szabolcs polgármesternek.
„Polgármester Úr!
Felháborodva értesültem a sajtóból arról az aljas cselekedetről, hogy néhai nagyapám, Fazakas János és a falubeliek által állított magyarandrásfalvi székelykapun piros-sárga-kék zászló díszeleg. Kérem Önt, amennyiben székelynek tartja magát, azonnal vetesse le. Megfelelési kényszerből Önök lettek az elsők, akik ennyire behódoltak az elnyomó hatalomnak?
A hivatalos magyarázatra nem vagyok kíváncsi (miszerint az iskola felújítása miatt valahova ki kellett tenni azt a rongydarabot, ami ellen nagyapám, az andrásfalviak, a Gagy mentén élők, de úgy gondolom az Ön nagyapja is testével, vérével HARCOLT).
Önnek ehhez képest minimális áldozatot kell tennie, székely településvezetőként, ki kell állnia népéért, el kell távolítania egy zászlót, ez sem vérrel, sem faggyal, sem megaláztatással nem jár.
Szegény hőseink, hallottaink a sírjukban forognak, hogy ez a gyalázat megtörténhetett.
Kérem, a leghamarabb intézkedjen, ne várja meg, hogy a népharag oldja meg a kérdést.
El a kezekkel a nagyapám és sorstársai által állított székelykapuról!
Gondolja végig, milyen érzés lenne, ha egy reggelen arra ébredne, hogy tegyük fel autója, háza trikolórban pompázna.
Üdvözlettel:
Fazakas Attila”
Eközben a román hatóságok a székely zászlót reklámvászonnak nevezik és azokat az önkormányzatokat amelyek kitűzik azt keményen megbüntetik.