A Fidesz által a szavazók aktív figyelmének fenntartásáért szervezett nemzeti konzultációk ívei ehhez kísértetiesen hasonló elven működnek. Hiszen évek óta olyan kérdéseket tesznek fel az állampolgároknak, melyekre a legtöbb ember azonnal rávágja a „jó” választ, hiszen egyértelmű, hogy nem szeretnénk sem veszélyben, sem szegényebben élni, és a függetlenségünket sem adnánk oda senkinek, ha megkérdezik, mit tennénk.
Éppen ezért nem több a nemzeti konzultáció egy olcsó, és a társadalmat totálisan lenéző propagandánál, aminek a valóságban semmilyen haszna nincs: döntéshez nem vezet, politikai kommunikációs alapnak pedig a külföld felé sem hasznos azóta, hogy egyszeri fegyver helyett rutinműveletté alacsonyították, és rendre ismételgetik.
Arra, hogy mennyire irányítottak, és ezáltal mennyire feleslegesek a konzultációs ívek kérdései, maga Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára adta meg a választ keddi budapesti sajtótájékoztatóján, amikor közölte, hogy
az ún. "Soros-terv" minden egyes pontjára több mint 2 millióan mondanak nemet.
Ebből az államtitkár munkaköri kötelességének eleget téve természetesen aszerint örült, mintha az emberek valójában egyetértenének velük valamilyen aggasztó kérdésben, pedig itt nyilván csak műkérdésekre adott racionális válaszokról beszélhetünk, melyek egyöntetű válaszai előre borítékolhatók voltak.
Azzal pedig, hogy Dömötör Csaba elárulta, hogy a sorosozós kérdésekre a kitöltők jelentős többsége 100 százalékban megegyező választ adott, pontosan azt bizonyította be, hogy valójában ezek a válaszok semmit nem érnek, hiszen a kérdések haszontalanok, irányítottak voltak.
Persze ettől még igaz marad, hogy a válaszolók többsége elutasít mindennemű bevándorlást. Nem is ez a lényeg. A lényeg az értelmetlenség, az erőltetett kérdésekre kért nyilvánvaló válaszok. Ennek pedig egyetlen haszna van: a Fidesz-kormány, ami bevándorláspolitikáját csecsen lógó gyermekként tanulta el a Jobbiktól (lásd: még a kerítést is a Jobbik harcolta ki a bevándorlást sokáig csak tagadó Fidesztől), mára egyértelműen kampánycélra használja a kérdést függetlenül attól, hogy van-e még értelme, vagy sincs. Ez pedig adóforintok milliárdjait emészti fel.