Sokszor hallani a kormányfőnek imádóitól, hogy „Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz”. A miniszterelnököt bálványozók most valahogy nem nagyon hallatják a hangjukat. A Központi Statisztikai Hivatal ugyanis közzétette, 2025. IV. negyedévben éves alapon 0,7 százalékkal, míg a tavalyi év egészét tekintve mindössze 0,3 százalékkal bővült a magyar gazdaság.
„Ahelyett, hogy siránkozunk a szankciók, meg az ellenzék szokásos károgása logikájában, ezt tegyük félre, nézzük a realitást, nézzük a számokat, lássuk a lehetőséget. Nézem a várható, 2025-ben esedékes gazdasági növekedési adatokat, azoknak a belső bontását, ugye, megindultunk, repülőrajt, utazósebesség, aztán sprint. Az év végén, a harmadik-negyedik negyedévben 3,6-3,9, majdnem 4 százalék körüli növekedés lesz már, és megyünk fölfele 2026-ra. Tehát jó a perspektíva, dolgoznia kell a kormánynak, nem külföldre mutogatni, nem az ukránokról beszélni, nem a szankciókról, azzal majd együtt élünk, ha elég erősek leszünk hozzá, akkor meg is akasztjuk, és kitöröljük a szankciós rendszert az európai gazdaságpolitikából, majd meglátjuk, mit hoznak a következő napok és hetek. A lényeg, hogy így, ilyen körülmények között is megvan az energia a magyar gazdaságban, hogy egy fantasztikus évet csináljunk 2025-ben”
– mondta Orbán Viktor alig több mint egy éve, konkrétan 2025. január 24-én a Kossuth rádióban.
Lássuk, mi lett a fenti mondatokból: megindulás, repülőrajt, utazósebesség, sprint biztos nem. Negyedéves bontásban tavaly rendre 0 százalék, 0,1 százalék, 0,6 százalék, 0,7 százalék volt a bővülés. Tehát a harmadik-negyedik negyedévre megígért „majdnem 4 százalék körüli növekedéstől” is rettenetesen messze voltunk. Az sem jött össze, hogy ne a külföldet, ukránokat, szankciókat hibáztassák. Olyannyira, hogy még egy kamu népszavazást is ráhúztak Voks 2025 néven – majdnem 15 milliárd forintért.
Az tény, hogy a gazdaságunk óriási mértékben függ a német gazdaságtól. Ha Berlinben nem mennek jól a dolgok, akkor azt Budapesten is megérezzük. És a német gazdaság köhög, a 2023-as és 2024-es recesszió után tavaly is csak egy stagnálásnak megfelelő, 0,2 százalékos bővülést tudtak felmutatni.
Csakhogy a magyar gazdaságot, az adóforintjainkat nem szabad feltenni a ruletten a pirosra vagy a feketére. Márpedig Orbán Viktor és gazdasági tótumfaktuma, Nagy Márton ezt tette. A tavalyi évet úgy tervezték meg, hogy január 20-án hivatalba lép Donald Trump, január 21-én meg kitör a világbéke, ami miatt kilő a német gazdaság és vele a magyar is. Valójában ez nem így van, a magyar gazdaság jó fél-háromnegyed éves késéssel tudja követni a német hatásokat.
A világbékét nemhogy egy random szépségkirálynő, de az amerikai elnök sem tudta elhozni egy év alatt sem. Így ez a geopolitikai kockázat továbbra is ott van minden üzleti döntésben.
De vajon lehet így tervezni? Olvasóink között is vannak családfők, akik megtervezik családi büdzséjüket. Melyikük írja be hó elején a bevételi oldalra a lottóötösből származó nyereményt, majd a kiadási oldalra annak elköltését? Márpedig Orbán Viktor és Nagy Márton ezt tette. A gond ott van, hogy
a lottóötös (világbéke) nem jött el, a kiadásokat pedig teljesíteni kellett.
Így azután nemhogy a tervezett 2,9 százalékos hiánycél nem teljesült, de mind 2025-re, mind 2026-ra 5 százalékra kellett növelni. Ez pedig több mint 5000 milliárd forintot jelent, amit hitelből kellett kipótolnunk. Nekünk, adófizetőknek!
Az államháztartási hiány több, mint amennyit egészségügyre összesen költöttünk a tavalyi évben.
Emellett kifizettünk majdnem 4200 milliárd forintot kamatokra is, ez is majdnem tizedével több, mint a tervezett. A többletként kifizetett kamat majdnem egyhavi nyugdíj, tehát
helyes tervezéssel, annak betartásával teljes egészében kifizető lett volna a 14. havi nyugdíj.
Az Orbán Viktor és Nagy Márton alkotta tandem tehát nemcsak tévedett egy picit, hanem szó szerint pofán vágta őket a valóság.
A baj az, hogy 2025 véget ért, ám az elmaradt „repülőrajt”, a befuccsolt „fantasztikus év” terheit, a költségvetési lyukak betömködésére felvett hiteleket fizetni kell. És nemcsak nekünk, hanem majd gyermekeinknek, unokáinknak is. Ilyet utoljára Kádár János csinált.
Ja, még mindig semmi hír Nagy Márton lemondásáról vagy leváltásáról…