Ennyit jelent a Vadhajtásoknak a magyarság: a Fidesz házitrollja a himnusztörvény elleni tüntetésre is provokálni ment

Eddig még nem foglalkoztam a Vadhajtások nevű középsúlyos értelmi fogyatékosok számára létesített kormányzati foglalkoztató projekttel, és ez minden bizonnyal így lesz a jövőben is. Most azonban muszáj kivételt tennem.

Alapvetően tökéletesen hidegen hagy a munkásságuk, másrészt elég unalmas és kártékony gyakorlatnak tartom a puszta véleményeken való felháborodást. A világon semmi gond nincs azzal, ha valaki hazaárulónak és Soros-bérencnek tartja azokat a jobboldaliakat, akik tíz centinél messzebbre állnak Orbán Viktor végbelétől. Ostoba szolgalelkű kreténség ugyan, de ez is egy vélemény. A világon semmi nem igazolja, de mindenkinek joga van azt is gondolni, hogy a Jobbik az elmúlt időszakban elárulta elveit és a balliberális erők szekértolójává vált. Sőt, még ahhoz is, hogy ezt egy 16 évesen a hatodikot negyedszerre járó általános iskolás stílusával és szellemi szintjén adják elő.

Van néhány dolog azonban, amely ugyan a szólásszabadságba belefér, de aki megteszi, az önmagáról állít ki bizonyítványt, hogy embernek szar, magyarnak hitvány.

Az egyik ilyen aljasság a határon túli magyarság jogfosztottsága elleni küzdelmet ócska pártpolitikai acsarkodással gyengíteni. Elmenni azokhoz, akik a világon senki másra nem számíthatnak, csak ránk – de nem azért, hogy segítsünk, hanem azért, hogy az anyaországi közéleti veszélyes hulladékot az udvarukba öntsük, aztán kitűzzünk rá egy nemzeti zászlót.

Ennek a lélekmérgezésnek az áldozatai voltak azok, akik a Székely Szabadság Napján kifütyülték azt a két pártot, a Jobbikot és az LMP-t, akik elmentek kiállni az autonómia mellett. És ezt folytatta vasárnap a magát turbógigaatommagyarnak hirdető vadhajtásos Bede Zsolt is Pozsonyban. A Himnuszt betiltó jogtipró szlovák törvény elleni tiltakozásul a pocsék idő és a felvidéki magyar pártok árulása és/vagy töketlen gyávasága ellenére is több száz felvidéki magyar gyűlt össze, hogy szót emeljen nemzeti imádságunk üldözése ellen, és elénekelje a Himnuszt a szlovák parlament előtt. Ezt az alkalmat tartották Bedéék alkalmasnak arra, hogy az egyetlen magyar közjogi méltóságként (az Országgyűlés alelnökeként) jelen levő Sneider Tamást betalálják.

Most azt tényleg hagyjuk, hogy vadhajtásék "kérdései" szóról szóra a fideszes propaganda legbüdösebb pöcegödréből lettek kibányászva, alapjáraton is így működnek a srácok. De, hogy ezzel a fekáliával éppen a szlovák sovinizmus célkeresztjébe kerülő, saját politikai elitje által is cserben hagyott felvidéki magyarság demonstrációján kezdtek el dobálózni -

nos, az tökéletesen világossá teszi, hogy Bede Zsoltnak és kormánypárti megrendelőinek egészen pontosan annyit jelent az elszakított magyarság ügye, mint Gyurcsány Ferencnek: elégetni való tüzelőanyagot a gyűlölet kazánjához, benzint ahhoz a pártpolitikai Trabanthoz, amelyen repesztenek.

Lehet bírálni bármelyik politikai szereplőt, még utálni is, ha úgy érezzük, hogy rászolgált.

De, aki jobban gyűlöli a másként gondolkodó magyarokat, mint amennyire szereti hazáját, azt teljesen mindegy, hogy milyen szándékok vezetik, vagy mit gondol önmagáról: ócska nemzetáruló csupán.

Kedves, felvidéki magyarok! Bocsássátok meg nekünk Bede Zsoltot! És bocsássatok meg neki is. Őt ugyan soha, senki nem fogja üldözni a magyar útlevele miatt, vagy a Himnusz miatt – de valójában ő sokkal szerencsétlenebb, mint ti vagytok. Nektek nem kell szégyellnetek, amit veletek tesznek, de ő egyszer majd nagyon szégyellni fogja, amit most tesz.