A hadsereg kezében a venezuelai hatalom sorsa

Mi történt?

Ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetet megértsük, érdemes áttekinteni a venezuelai demokratikus parlamentarizmus jelenlegi állapotát, amit röviden úgy is összefoglalhatnánk, hogy tulajdonképpen nem létezik. Nicolás Maduro a megválasztott és ellenzéki többségű parlamentet gyakorlatilag megfosztotta jogaitól, a legfelső bíróság szerint minden döntésük semmis, helyette alkotmányozó nemzetgyűlést hozott létre az elnök. Maduro második ciklusa idén januárban indult, a voksok 68 százalékát szerezte meg, az ellenzék viszont nem hajlandó elfogadni az eredményt, szerintük csalás történt.

Venezuela a térség egyik leggazdagabb állama lehetne az olajnak köszönhetően. Az olajárak csökkenése, az unortodox gazdaságpolitika és a korrupció mégis odáig süllyesztette az országot, hogy három venezuelai egyetem adatai szerint a hallgatók 90 százaléka arról számolt be, családjának összjövedelme az alapvető élelmiszerek beszerzésére sem elegendő, a venezuelaiak 86 százaléka legalább 10 kilogrammot fogyott 2018-ban. Tavaly 1,7 millió százalékos volt az infláció, Maduro kriptovalutával próbált javítani a helyzeten, sikertelenül. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) november eleji jelentése szerint hárommillió ember menekült el Venezuelából 2015 óta. Az IMF szerint öt év alatt 50 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye.

Már tavaly augusztusban arról írtunk, hogy a havi minimálbér 250 forintnak felel meg, érzékletes képekkel mutattuk be, hogy alapvető élelmiszerekért mekkora bolivar-halmokkal kell fizetni.

Az alapfelállás tehát röviden így néz ki, az emberek éheznek, Maduro pedig, miközben megfosztja az ellenzéket a jogaiktól és csúcsra járatja az autoriter rezsimet, mérhetetlen szociális érzékenységről tanúbizonyságot téve Nusret Gökçe (ismertebb nevén Salt Bae) luxuséttermében steaket falatozik, Isztambulban.

Az ellenzék és a nép lépése

Így érkeztünk meg 2019-be. Néhány nappal ezelőtt azonban olyan történt, amire eddig nem volt példa. Juan Guaidó, a jogfosztott ellenzéki parlament házelnöke, a több százezres venezuelai tüntetések közepette kinevezte magát ideiglenes elnökké. Nemzetközileg nem is találta magát egyedül, például az Egyesült Államok és az EU is támogatásáról biztosította Guaidót, míg Maduro mellé jellemzően az autoriter kormányok sorakoztak fel, például: Oroszország, Irán, Törökország, Kuba, Bolívia, de Mexikó is a hivatalban lévő elnök mögött áll.

Maduro szerint államcsínyről van szó, a tüntetések az ENSZ adatai szerint már 43 halálos áldozatot követeltek, több mint 850 embert őrizetbe vettek, a nemzetközi helyzet pedig annyira fokozódik, hogy Madurót állítólag orosz zsoldosok védik, míg az amerikaiakban felmerülhetett, hogy a szomszédos Kolumbiába küldjenek ötezer katonát.

Nagy Sándor Gyulával, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatójával kerestük a válaszokat kérdéseinkre.

Kicsoda Juan Guaidó?

A 35 éves Juan Guaidó néhány hét alatt a latin-amerikai ország megosztott és meggyengült ellenzékének vezető arca lett.

Nemrég Guaidó szinte teljesen ismeretlennek számított Venezuelában. Január elején azonban a jobboldali Népakarat (Voluntad Popular) ellenzéki párt magas növésű képviselőjét házelnökké választotta a caracasi törvényhozás. Szinte egy éjszaka alatt a szocialista elnök addig legnépszerűbb bírálóinak, Leopoldo Lópeznek, és Freddy Guevarának az örökébe lépett. López házi őrizetben raboskodik, Guevara pedig Chile caracasi nagykövetségén keresett menedéket.

Guaidó házas, egy lánygyermekük van, életét döntően meghatározza az 1999. decemberi természeti katasztrófa, mely pont szülőhelyét, az északi Vargas államot sújtotta, több ezer emberéletet követelve. Guaidóék családját sem kerülte el az árvíz. A politikus ennek kapcsán szokta hangsúlyozni, hogy „túlélő vagyok, nem áldozat”, valamint „tudom mit jelent éhesnek lenni” – ahogy azt ma Venezuela népének jelentős része is tapasztalhatja.

A gazdasági mérnök Guaidó a néhai Hugo Chávez elleni 2007-es diáktüntetések idején lépett be a politikába. 2015-ben választották be a parlamentbe.

Hogyan lett belőle az ellenzék vezető arca? Nagy Sándor Gyula szerint

„ő volt az egyetlen ember, akiben az ellenzék meg tudott egyezni, és aki vállalta a veszélyt, hogy esetleg „kiesik” a venezuelai titkosszolgálat épületének tizedik emeletéről, mint ahogy más ellenzéki képviselő korábban.”

A legitimációs kérdések viszont nem egyértelműek. Guaidó a venezuelai alkotmány 233. cikkelyére hivatkozva nyilvánította magát ideiglenes elnökké. Ennek lényege, hogy a parlament elnöke veszi át ideiglenesen az államfői tisztséget, ha nincs törvényes elnök. Feltétele, hogy a törvényhozás üresnek nyilvánítsa a tisztséget, ezt meg is tette, azzal indokolva, hogy Maduro 2018. májusi újraválasztása nem volt demokratikus.

Nagy Sándor Gyula szerint a legitimációt a nemzetközi elismertség adja:

„A legitimációt a nemzetközi elismertség és támogatás adja, a belső jogi helyzet természetesen nem tiszta. Annyi jogsértés és csalás volt, hogy a “hivatalos” választási eredmények figyelmen kívül hagyását az emberek többsége támogatja. Szűken jogilag nézve és de facto is természetesen Maduro az elnök.”

Maduro egyébként „Wikipedia Köztársaság elnöke” néven gúnyolta Guaidót, míg Iris Varela büntetés-végrehajtásért felelős miniszter arról beszélt, hogy „már előkészítettük a celláját”.

Az egyelőre kérdés, hogy Guaidó mit kezdene az országgal, bár még nem is tartunk itt. A KKI kutatója szerint hitel- és segélycsomag biztos, hogy szükséges lesz:

„A rezsim leváltása egyelőre elég cél, tovább egyelőre senki se nagyon gondolkozik. Az biztos, hogy a talpra álláshoz jelentős nemzetközi hitel- és segélycsomagra, valamint befektetésekre lesz szükség éveken keresztül koordinált formában.”

Az amerikaiak szerepe

Az események beindulása után szinte azonnal megjelentek olyan hírek, melyek szerint az amerikaiak már rég ezen a lépésen törték a fejüket, csak nem akarták ők elindítani a folyamatot, ezért várták meg, hogy Guaidó „nevezze ki magát”.

Ezt hivatott alátámasztani a Wall Street Journal információja is, mely szerint Guaidó, mielőtt kikiáltotta magát ideiglenes elnöknek, telefonon egyeztetett Mike Pence amerikai alelnökkel, aki Washington támogatásáról biztosította őt. A lap forrásai állítják, Pence a telefonbeszélgetés során ígéretet tett, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja Guaidót, ha a venezuelai alkotmány egyik rendelkezésére hivatkozva átveszi az ország irányítását a hivatalban lévő Nicolás Maduro elnöktől.

Sőt, arról is írtak, hogy már korábban tárgyalások folytak amerikai vezetők, tanácsadók, törvényhozók, valamint a venezuelai ellenzék vezetői között. A tervet Maduro választási győzelme után kezdhették el kidolgozni. A WSJ cikke szerint a republikánusok és a demokraták egyaránt támogatták ezt, Mike Pompeo a szövetséges államokkal is megvitathatta a venezuelai helyzetet, január 10-én Guaidóval is tárgyalt.

Nagy Sándor Gyula biztos benne, hogy „Guaidónak előre szóltak, hogy jó néhány ország támogatni fogja őt.”

„Az viszont (nekem legalábbis) teljesen meglepetés, hogy a szokásos Maduro-tamogatókon kívül szinte mindenki kiállt mellette. Mexikó és Uruguay semlegessége nem lep meg, de ez még változhat. Ez a támogatás és elismerés viszont Madurónak anyagilag komoly gond lehet.”

Példának a Bank of England esetét hozta. Maduro 1,2 milliárd dollárnyi aranyat akart kivenni a bankból, de egyszerűen megtagadták a kérést.

Leváltható Maduro?

A hadsereg átállása nélkül nem. Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a katonaság bizonyos része az ellenzék mellett áll, közben Vladimir Padrino venezuelai védelmi miniszter egy szerdai katonai eseményen kijelentette, készen állnak fegyverrel megvédeni az országot és Madurót. Guaidó amnesztiával próbálja csábítani az egyenruhásokat, kevés sikerrel.

Nagy Sándor Gyula ehhez azt is hozzátette, hogy nehéz megmondani a szereplők tényleges támogatottságát, ha esetleg új, demokratikus választás lenne.

„A katonaság átállása nélkül Madurót nem lehet leváltani. Erre jelenleg kevés az esély, de nem nulla. Voltak elszórt esetek, ahol pár katona fellázadt, de ennek a vége komoly megtorlás volt. Az ellenzék és Guaidó amnesztiát ajánlott a hadseregnek, de ez nem elég egyelőre. A katonaságnak (legalábbis annak vezetésének) komoly anyagi érdeke Maduro hatalomban tartása. A tényleges támogatottságot nehéz megmondani, a felmérések nem mérvadók, főleg a tüntetések méretéből lehet rá következtetni, az biztos, hogy Maduro nem nyerne, ha egy ellenzéki jelölt állna ki ellene.”

Mi fog történni?

A sztoriban az egyik legfrissebb hír, hogy Maduro a RIA orosz hírügynökségnek adott interjújában kijelentette: hajlandó tárgyalni az ellenzékkel. Az egyik ellenzéki képviselő, Carlos Alfredo Vecchio viszont szinte azonnal úgy reagált, hogy maximum akkor ülnek asztalhoz, ha annak a hatalomátadás lesz a témája. Vecchio szerint Maduro ezzel csak időt akar nyerni a céljai megvalósításához.

Az biztos, hogy Maduro nem a hatalomátadás miatt akart asztalhoz ülni, mert ugyanebben az interjúban azt is kijelentette, hogy az „imperialistáknak” 2025-ig kell várniuk az új venezuelai elnökválasztásra. Megismételte álláspontját, hogy legitim módon nyerte meg a tavalyi választást, a szavazatok 68 százalékával. Azt is közölte, hogy támogatná az előre hozott parlamenti választások megtartását.

Maduro állítja, hogy Trump parancsba adta a kolumbiai kormánynak és a maffiának az ő meggyilkolását. Egyúttal fenyegetőzött is: „ha az Egyesült Államok beavatkozást tervez, rosszabb Vietnamban lesz része, mint amit el bír képzelni”. Az elnök Kolumbiába szökött dezertőr katonákról is beszélt, akik meg akarják osztani a hadsereget.

Annyi biztos, hogy az USA venezuelai nagykövetségét a legmagasabb készültségnek megfelelően kiürítették, az alapvető személyzetet leszámítva, míg a venezuelai legfelsőbb bíróság megtiltotta Guaidónak, hogy elhagyja az országot és zárolták a bankszámláit – ezzel szemben Washington hozzáférést biztosított az ellenzéki vezetőnek egyes venezuelai számlákhoz. John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó azt is bejelentette, hogy Washington azonnali szankciókkal sújtotta PDVSA venezuelai állami olajvállalatot.

Négy opció van:

• Maduro marad, a helyzet nem javul
• a katonaság megpuccsolja
• beavatkoznak az amerikaiak
• békés hatalomátadás lesz

Nagy Sándor Gyula azt mondja, hogy ezek közül legnagyobb eséllyel az első fog megvalósulni.

„Legnagyobb valószínűségű forgatókönyv, hogy Maduro hatalomban marad és az emberek helyzete nem fog javulni még évekig. Kis valószínűségű lehetőség, hogy végül a katonaság megpuccsolja Madurót, aki Kubába távozik a szűk körével együtt és varaderói strandon leéli hátralevő éveit az ellopott dollármilliárdokból. Minimális az esélye egy amerikai katonai beavatkozásnak és a rendszer összeomlásának, ahogy a békés hatalomátadásnak is.”