Gaudi-Nagy Tamás elmondta: régi adósságot törlesztenek ezzel a kötettel, amellyel tartoztak a 2006-os terror áldozatainak, a rengeteg önzetlen áldozatot hozó jogvédőknek
- de azoknak a tetteseknek is, akik a mai napig tagadják a nyilvánvaló tényeket.
A könyvben a sok száz ügyből ötvenhatot emeltek ki és mutatnak be részletesen. Köszönetet mondott Varga Domokos Györgynek is, aki nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a könyv megszületéséhez.
Hozzátette: 1956 és 2006 között számos párhuzam fedezhető fel, ám több markáns különbség is van. Az egyik, hogy
hatvan esztendővel ezelőtt nem voltak jogvédők,
így a hatalom akadálytalanul „átgázolhatott” az országon. Úgy véli, ugyanez történhetett volna fél évszázaddal később is, ha nincsenek olyan jogászok, akik felvállalják a küzdelmet „az utcákon, a tereken, a fogdákban és a később a parlamentben is.”
A jogvédő hangsúlyozta: a kötet nem csak a múltról szól, de a „masszív jelenről” is, hiszen küzdelmük a mai napig nem ért véget. Leszögezte:
a 2006-ös önkénnyel szembeni harc addig tart, ameddig a felelősök börtönbe nem kerülnek,
és ameddig a jogtiprásokat elkövető rendőri vezetők, ügyészek és bírák a helyükön maradhatnak.
Gaudi-Nagy úgy véli, 2010 után többek között azért maradt el a számonkérés, mert
az akkori jogtiprók a jelenlegi hatalom számára is „jól felhasználható csapatot” jelenthetnek,
ha szükség lesz rájuk. Ugyanakkor hozzátette: nagyot tévednek az elkövetők, ha azt hiszik, hogy pusztán az idő múlásával megúszhatják az elszámoltatást. A 1990-es bukaresti „bányászjárás” felelőseit huszonhat esztendő, az 1972-es észak-írországi „véres vasárnap” tetteseit több mint negyven év után vonják felelősségre.
Az önkényuralom logikája „még mindig nem került a történelem szemétdombjára”. Jellemző a tíz évvel ezelőtti gondolkodásmód továbbélésére, hogy
a körúti robbantás elkövetőjét a 2006-os jogsértettek között keresték
– mutatott rá Gaudi-Nagy Tamás.
Halálos áldozat 2010 után
Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke hangsúlyozta: a szólásszabadság a „szókimóndo, keményebb véleményekre” is vonatkozik, a „verbális agresszió” nem lehet indoka az erőszakos rendőri fellépésnek. Az ügyvéd szerint ma, tíz esztendő múltán is megbecsülés jár azoknak, akik vállalva a veszélyt is, utcára mentek. Emlékeztetett Csorba Attila esetére, aki
„a rendőrterror egyetlen halálos áldozata volt.”
A fiatalember az egyik szemére eleve gyengén látott, 2006 október 23-án pedig a jó szemét lőtték ki, így lényegében megvakult. A súlyos depresszióba süllyedő férfi számára 2010 után sikerült kártérítést kiharcolni – ám a hatalom végül nem tartotta a szavát, és visszalépett a kártalanítástól. Zétényi szerint ez jelentős szerepet játszhatott abban, hogy végül önkezével vetett véget életének.
Szemérmetlenül hazudtak
dr. Novozánszky Ilona, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke leszögezte: elképzelhetetlenek tartja, hogy egy „kisrendőr” olyen arrogáns, agresszív és könyörtelen módon lépjen fel, mint 2006 őszén,
ha erre „a legmagasabb szintről” nem kapott felhatalmazást, akár utasítást is.
Emlékeztetett: ezekben az időkben a jogállamiság minimumának kiharcolásához is kitartó küzdelemre volt szükség. Sokszor előfordult, hogy este mentek a fogdára, és hajnali ötig is ott kellett maradniuk, hogy ne maradhasson jogi védelem nélkül egyetlen áldozat sem.
"Az emberi jogoknak nincs politikai hovatartozása, azok kivétel nélkül mindenkinek járnak"
– szögezte le a jogvédő.
Könnyek a tárgyalóteremben
A jogvédelem legtöbbször eredményes volt, de a felelősök elszámoltatása sajnos nem sikerült. - összegzett Novozánszky. Ennek egyik fő okaként azt jelölte meg, hogy a rendőrök összezártak, és „szemérmetlenül hazudtak” az eljárások során. Sokszor azzal magyarázták ki egy-egy ember brutális összeverését hogy „menekülés közben többször elesett”. A jogvédő szerint ennél is felháborítóbb, hogy
a bíróság ezeket a „bárgyú történeteket” hitelesnek fogadta el.
Morvai Kriszta szerint ez a könyv arról szól, hogyan akadályozták meg nemzeti érzelmű, tisztességes jogászok, hogy
Magyarországon „bolsevik restauráció” menjen végbe.
Volt olyan idősebb kolléga, aki a tárgyalóteremben tehetetlen dühében elsírta magát, mert az ötvenes évekre emlékeztette a gyalázatos jogtiprás
idézte fel a drámai napokat az európai parlamenti képviselő.
Ezzel az önkénnyel szállt szembe a Nemzeti Jogvédő Szolgálat. Fogdáról fogdára járva szabadították ki a politikai foglyokat, eljárásról eljárásra bizonyították a jogtiprást. Jogászok, ügyvédek, bírák hitét adták vissza a jogállamiságban – emlékeztetett Morvai.
A jogvédő szerint az, hogy a magyar baloldal a tizedik évfordulón Gyurcsányékkal együtt emlékezik meg, világosan mutatja, mit gondolnak ezek az erők a jogállamiságról.
Hozzátette: nem csak Gyurcsányéknak van elszámolni valójuk 2006 kapcsán.
A jelenlegi hatalomnak is fel kell tennünk kérdéseket: miért maradt el a számonkérés? Nekik mit jelent a demokrácia, a jogállamiság?
- fogalmazott Morvai Krisztina.
Így kellett volna
A Közhatalom Jogsértetjeinek Egyesületét vezető Göbl György jellemzőnek nevezte, hogy az októberi rendőrterrort részrehajlóan kivizsgáló, azt „törvényesnek” minősítő bizottság vezetője,
Papp Károly ma országos rendőrfőkapitány.
Rámutatott: a körúti robbantás ügyében hatalmas erőket mozgattak meg, felvételek százait gyűjtötték be, és elemezték részletesen.
Nagyon jól tették. Pontosan így kellett volna kivizsgálni a 2006-os eseményeket is
szögezte le Göbl.