- Mivel fizikai formában is megjelent a koncertfelvételetek, úgy gondolom, hogy szerinted (persze a kiadótok támogatásával) még van létjogosultsága az élő albumoknak, pláne, hogy tavaly ezáltal két Leander Kills kiadvány is kijött.
- Természetesen. És ez nekünk leginkább arról szól, hogy azoknak a rajongóknak, akik szintén szeretik az ilyen jellegű kiadványokat, azokhoz el is tudjuk juttatni. Mert én a hanglemezre úgy tekintek, mint egy merch termékre. Mivel a mai világban bármilyen zenét vagy videót le lehet tölteni, egy másodperc alatt el lehet érni, ezért azt mondom, hogy túl sok értelme a CD és DVD kiadásnak nem lenne, de ha úgy tekintek ezekre, mint kézzelfogható termékekre (tehát mint egy zenekari pólóra, felvarróra, stb.), így már van számomra létjogosultsága az ilyen megjelenéseknek is. Tehát működik a dolog, de sajnos manapság már nem annyit jelentenek, „érnek”, mint mondjuk tíz-húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
- A kiadásban azért a koncert kuriózum jellege, konkrétan a ring „jelenléte” is sokat nyomott a latba, nem?
- Persze! Meg akartuk örökíteni azt a pillanatot, hogy hogyan kötöttük össze a pankrációt az élő koncerttel. Plusz szerettük volna, hogy az akkor még csak fél éves zenekarnak legyen egy rendes élő videóanyaga. És egy kicsit arról is szólt, hogy mi magunk is lássuk, hogy hol állunk, hogyan csináljuk, tehát egyfajta kontroll jellege is volt a dolognak.
- A DVD nem hagyományos tartalmat mutat fel, azaz nem a CD képi megfelelője, hiszen nem a teljes koncert felvétele került rá, hanem csak kb. a fele, a műsoridő többi részét videoklipek teszik ki. Miért döntöttetek így?
- Szándékosan nem akartunk túl sok képi anyagot a koncertről, kiválasztottunk néhány dalt, és ebből csináltuk meg az élő videókat. Ez így egy emlék, egy összegzés az elkészült klipekről. Valamint, egy jó lehetőség azok számára, akik jó minőségben, normális formátumban szeretnének ezeket magukénak tudni.
A rögzített hanganyagot jómagam kezeltem, én raktam rendbe és kevertem a kiadványhoz.
- A Bodor Mátés sztorit (remélhetőleg) mindenki ismeri, ezért én csak annyit kérdeznék ezzel kapcsolatban, hogy a számára felajánlott tiszteletbeli tagság tényleg komoly? Amikor tud, akkor színpadon is fog még veletek játszani, esetleg témákat, dalokat, szólókat is ad majd egy következő lemezhez?
- Pontosan így van. Egészen őszig úgy gondoltuk, hogy Máté ha nincs itt, akkor lesz helyette egy beugró gitáros. Viszont, amikor elkezdtek hozzá befutni az Alestorm-tól a dátumok, felkérések, abból az derült ki, hogy többet nem lesz itt, mint amennyit itt lesz, úgyhogy innentől kezdve meg kellet fordítanunk az egész dolgot. Vermes Andris lett a zenekar állandó tagja, Mátéval pedig az elmúlt egy évre való tekintettel, illetve azért, mert barátok vagyunk, és mert szakmailag nagyon elismerjük, megbeszéltük, hogy a dalírásban is számítunk rá, sőt, ha itthon van és úgy tartja kedve, bármikor eljöhet velünk játszani.
- Akkor alkalomadtán három gitárral fogjátok tolni koncerteken?
- Persze, mint az Iron Maiden! (nevet) Gondolom, lesznek ilyenek is…
- Hát, már így is bitang, ahogyan megszólaltok. Nem tudom, hogy mit csinálsz a stúdióban, de az élő anyagon is iszonyat, ahogy hasítanak a gitárok.
- Köszönjük szépen! De az, hogy a gitárok hogy szólnak, az nem az én érdemem, mert azt a hangzást Miki (Czifra Miklós, gitáros – a szerk.) keveri ki magának. Ő annyira otthon van ebben a dologban, hogy nekem ahhoz hozzá sem kell nyúlnom. Kész anyagot kapok tőle, és azt használom.
Mi élőben vonalból játszunk, csúnya szóval mondva modern zenekar vagyunk, nálunk nincsenek is fejládák, minden digitális. És ennek itthon Miki az egyik legnagyobb mestere, ezért tudunk így megszólalni.
- Andrásnak teljesen zökkenőmentesen ment a beilleszkedése? Egy pár klub koncert már lement vele, de egy interjúban azt mondtad, hogy az igazi nagy bemutatkozása a holnapi Barba Negras bulin lesz. Ezt hogy értetted?
- Máté pár napja ment el Kanadába, és ezáltal tényleg ez lesz az első nagy koncertje Andrásnak. Az előző kettőt mondhatni bejátszó bulinak vettük, mert nem akartuk, hogy legelőször 1500 ember előtt izguljon.
Előzetesen arra számítottunk, hogy bekerül a bandába egy olyan trehány, tróger ember mint mi… (nevet) erre ő azonnal bevágta a dalokat, tud mindent. Úgyhogy ettől nem kellett volna félnünk.
- A Dal műsorban elért eredményetekről így pár héttel az események után mi a véleményed? Nagyon bánod, hogy nem ti képviselitek az országot?
- Soha nem versenyként tekintettem erre a Dal nevű történetre, hanem mi – nem titkolt szándékkal – azért mentünk oda, hogy olyan emberekhez is eljussunk, akik a saját fórumaikon amúgy nem találkozhatnának velünk. Nekünk tökéletesen elég lett volna az is, ha csak az első körig maradunk bent, és eljutunk pár százezer emberhez, akik hallják a zenénket, és az talán meg is tetszik nekik. Úgyhogy az, hogy mi a döntőig eljutottunk, az egy külön bónusz. Nem gondolom, hogy nekünk kellett volna nyerni, ezért nem is bánom az eredményt. Amiért mentünk azt még túl is teljesítettük, érezhetően sikerült új emberekhez eljutnunk. Nem is kevéshez…
- És ne feledjük, hogy kaptál egy díjat az Élet szövegéért.
- Ja, igen. Ez külön meglepi volt, mert miután megírtam a szöveget, még én is fejtegettem, hogy mit is akartam mondani. Utána megértettem… Nem tartom magam jó szövegírónak, de azt hiszem, hogy ez a szöveg valóban hiteles, mert sajnos itt az inspiráció igen erős volt, nevezetesen az egyik legjobb barátom halála. Ezért örülök, hogy ezt ilyen formában elismerték.
- Nekem meg az volt jó látni, hogy nem volt semmiféle konkurenciaharc, jó néhány csapat és médiafelület mellétek állt, buzdította ilyen-olyan módon a rajongóit, hogy szavazzanak rátok. Ez nektek is marha jó érzés volt, nem?
- Persze! De ezekkel a zenekarokkal általában amúgy is nagyon jó viszonyban vagyunk. Ők nagyon hiteles és jófej bandák, és baromi hálásak vagyunk az önzetlen segítségükért. És hadd említsem meg név szerint Szarka Josephet, a menedzserünket, kiadónkat, aki erősen rajta volt, hogy a lehető legtöbbet kihozza ebből a szereplésből. Úgyhogy ez valahol az ő érdeme is.
- Azon túl, hogy egy új közegben is bemutatkozhattatok, még mit sikerült profitálni?
- Remek alkalom volt arra, hogy így kommunikáljuk le, hogy gyakorlatilag négy és fél tagú lett a zenekar. Éltünk a lehetőséggel, sikerült, amit elterveztünk.
- Legfrissebb történés veletek kapcsolatban, hogy HangSúly Zenei Díjas lett 2016 ’Legjobb stúdióprodukció’-ja kategóriában a Túlélő!
- Ez az elismerés újfent jólesett, bár szerintem vannak nálam sokkal komolyabb és felkészültebb producerek, hangmérnökök is. Például Varga Zoli. De ettől függetlenül természetesen örülök, mert én a munkámmal mindig is azt szerettem volna elérni, hogy hatással legyek az emberekre, és azt hiszem ez sikerült, emiatt kaphattam meg ezt a díjat.
- A november végén megjelent Tankcsapda feldolgozás lemezt a LK a Lopott könyvek dallal erősítette. Ti jelentkeztetek, hogy szeretnétek szerepelni vagy ők kerestek meg titeket ezzel a lehetőséggel?
- Az utóbbi. Nem tudom, hogy másoknál hogy történt, de engem Fejes Tomi hívott fel, hogy lesz egy ilyen lemez, érdekel-e a dolog? Persze, hogy egyből igent mondtunk rá.
- És azt is azonnal rávágtad, hogy akkor a Lopott könyveket választanád?
- Igen, ez volt az első tippem… majd meginogtam. Három-négy dalról beszélgettünk folyamatosan, és aztán Lénárd Laci (HammerWorld Magazin, főszerkesztő – a szerk.) azt mondta, hogy ez a szám akár egy Leander Kills nóta is lehetne, annyira hasonló a világa. És mivel nekem is ez volt az első ráérzésem, így visszatértünk hozzá.
- És azt elárulod, hogy hogyan került egy tajvani filmbe a Szomorú vasárnap feldolgozásod angol verziója?
- Fogalmam sincs! (nevet) Gondolom a filmnek erre a dalra volt szüksége, és utánajártak, hogy milyen változatai vannak. És így találták meg a Sony kiadót, és ezáltal Josephet, mert ugye, akkor ő még ott dolgozott.
- De neked azért szóltak, hogy lesz egy ilyen film, és elkérték a dalodat?
- Hát, vagy három éve, aztán el is felejtettem. Nemrég láttam egy interjúban a linket, most találkoztam vele én is először, és úgy gondoltam, megosztom.
- Ha jól láttam, tavaly nyáron került moziba.
- Úgy tűnik… Nem nagyon jártam utána. Angolul The Tenanst Downstairs címmel jött ki, és az előzetest elnézve elég merész az alkotás. (nevet)
- És a Himnusz előadása? Ezt milyen indíttatásból tetted?
- Felírtam magamnak a naptárba, hogy énekeld el a Himnuszt, mert nem fogod megbánni… Már régebben is meg akartam csinálni, de sose volt hozzá bátorságom. Most, szilveszter előtt végre rászántam magam, felvettem, és kitettem a Facebook-oldalamra a videót. És azt tapasztaltam, hogy nagyon tetszett a közönségnek.
- Visszatérve a zenekarodhoz, igaz egy másikhoz: az Amigod házatáján mi a helyzet, most egy kicsit parkolópályán van?
- Szó szerint nem, de a Kills annyira felpörgött az utóbbi időben, hogy nem volt idő ezzel foglalkozni. De az Amigod-nál nem is gondoltuk, hogy ennyire komoly dolgok fognak történni. A Hősöd és a Love Story dalt beküldtük rádióknak, és gyakorlatilag rotációban kezdte el játszani a Petőfi, majd a Class FM. És megjelent a közönség is a zenekar mögött, úgyhogy toljuk majd tovább. Pont most készülünk egy új számmal kijönni, mert mivel ez egy projekt-szerű dolog, újabb nagylemezt nem tervezünk, csak egy-egy dalt időnként. És ha persze majd úgy érezzük, hogy eljött az ideje, akkor elkezdünk koncertezni is.
Egyébként eredetileg a Madár is ide készült, aztán mégis Kills szerzemény lett belőle.
- A szombati nappal kapcsolatban az a helyzet állt elő, hogy már elővételben teleraktátok a Barba Negra-t, úgyhogy, ahogy mondani szokás, akinek nincs jegye, az el se induljon. Mivel készültök erre az estére?
- Igazából most érett meg a zenekar. Egy évesek lettünk, és ha kiállunk a színpadra, akkor úgy érzem, nagyon egyben vagyunk. Természetesen az első lemez számaiból szemezgetünk, eljátsszuk az Eurovíziós dalt, és a Tankcsapda feldolgozást is, de lesznek új nóták is. Valamint, még készülünk egy-két bónusz dologgal, de ezeket majd meglátja ott a kedves közönség.
És hadd mondjam el, hogy nemzetközi lesz az est, hiszen a hazai – dallamos hardcore-t toló – Faminehill mellett két, több Európa turnét már sikeresen abszolváló csapat is fellép. Az energikus bulijairól híres, nálunk már többször is koncertező osztrák hardcore/crossover kvartett The Overalls, és a modern metalban utazó cseh The Snuff, akiknek az ügyeit a Guns ’N’ Roses egykori managere, Doug Goldstein intézi.
- Úgy tudom, hogy már ősszel érkezik a második Kills lemez. Én ezt az infót összekötöttem azzal, hogy az előzetes beszélgetésünkkor azt mondtad nekem a telefonban, hogy aznap is a stúdióban dolgoztál… csak nem ahhoz rögzítitek már a dalokat?
- Nem! A stúdióban fejlesztés történik éppen, ezért dolgozom ott. Igazából az van, hogy én egy rettenetesen lusta ember vagyok, és Josephnek mindig mondom, hogy legyen olyan kedves, és tűzzön ki nekem határidőket… És szólt, hogy szeptember 15. lemezmegjelenés, augusztus 15. leadás. (nevet) Engem ez inspirál, így tudok jól működni. Úgyhogy majd valamikor elkezdjük a melót, és attól lesz kurva jó, hogy rajtunk van a nyomás. Most még csak az agyamat járatom, fejben állnak össze a dolgok, rendszerezem az ötleteket.
- A Lopott könyvek és az Élet rajta lesz ezen az új albumon?
- Mindenképpen. És ez a legizgalmasabb, hogy hogyan tudunk még nyolc-kilenc új dalt megcsinálni.
- Mahasz listás első helyezett és Hangsúly díjas stúdiólemez, többszáz ezres nézettségű videók, Dal döntős szereplés, legjobb szövegíró díj, fullos Barba buli…
- Most, hogy így összefoglaltad, ez elég jól hangzik… (nevet)
- De tudod, hogy mire akarok ezzel kilyukadni? Arra, hogy mindez egy éves formációtól igen szép teljesítmény! Mi a határ?
- Vannak elméleteink, hogy ez hogyan tud itthon működni, és az a legjobb, hogy nem látjuk, hogy hol van ennek a fejlődésnek a vége, vagy esetleg egy következő pont, ahol ez meg tud állni. De ami még ennél is fontosabb, hogy most tényleg szeretnénk egy kicsit betámadni külföldön is, és ezt már intézzük is. Ősszel már kinti koncertjeink is lesznek, és megpróbálunk egy olyan anyagot, vagy minimum dalokat csinálni, amikkel talán meg tudjuk győzni a külföldi közönséget is, hogy érdemes ránk odafigyelni.
- Ezek szerint a második lemezanyag angol nyelven is megjelenik majd?
- Ez a terv. A Risingnál már csináltunk egy ilyet, de akkor nem foglalkoztunk eléggé ezzel a vonallal, és valahogy szabadjára engedtük a dolgot. Rá kellett jönni, hogy sokkal több munkát kell ebbe belerakni ahhoz, hogy valami elkezdődjön, plusz el is kell menni rendesen külföldre koncertezni. Ezt a hibát most már nem követjük el, tolni fogjuk!