Nem túlzás azt állítani, hogy nagyjából egy hete, február 18-án Jakab Péter berobbantotta a Facebookot a mindössze nyolc szóból, egy szmájliból és egy szelfiből álló posztjával.
A parizeres sztori ezután önálló életre kelt; a Jobbik miniszterelnök-jelöltje két alkalommal is reagált a kormánypárti interakciókra, de még egy másik ellenzéki párt, a Párbeszéd társelnöke, Szabó Tímea is úgy érezte, részese lesz a történetnek.
És ezzel együtt persze begyűjtötte az ezért járó lájkokat is.
- De vajon mitől ütött ekkorát a parizeres kép?
- Mennyire jó válasz erre a prolizás a kormányoldal részéről? (Tegyük hozzá, az ellenzéki szavazótábor "legalja lumpenprolizása" előkerült a Fidesz részéről Orbán-alagútja kapcsán is.)
- Szintén felmerülhet kérdésként, hogy a párizsi lehet-e (egy NER-rel szembeni) politikai szimbólum.
"A parizer, avagy párizsi, mint húsipari termék a magyar társadalomban már önmagában egyfajta szimbólumként is értelmezhető"
- fogalmazott felvetésünkre Pék Szabolcs, az Iránytű Intézet elemzője.
Ezt azzal magyarázta, hogy mindenkinek van a párizsihez viszonyulása: osztálykirándulásokon vagy az általános iskolai tízórai részeként, esetleg egy kórházi tartózkodás alkalmával, mindannyian fogyasztottuk már örömmel vagy kevésbé önfeledten.
Emellett - tette hozzá - az is nyilvánvaló, hogy a párizsi egészen a "nép" eledele és semmiképpen nem az elité. Ez a jellemző pedig - Pék Szabolcs szerint - már önmagában hordoz egy politikai mondanivalót is, mivel bizony sokan nem szeretetből, hanem kényszerből fogyasztják olcsósága miatt ezt a gyakran lesajnált hústerméket.
- fogalmazott az Iránytű Intézet elemzője.
Viszont mi a helyzet a válaszként érkező kormányzati uszítással?
"A kormánypárti prolizás, úgy vélem, kontraproduktív, mivel ezzel nemcsak az ellenzéki szavazókat és Jakab Péter szimpatizánsait tüntetik fel negatív színben, hanem végső soron a saját szavazóikat is"
- válaszolta. Az elemző hangsúlyozta, minden felmérés azt támasztja alá, hogy a Fidesz támogatottsága az országos átlaghoz képest felülreprezentált a vidéki alacsonyabban iskolázottak körében, akik közül valószínűleg sokan kényszerülnek parizert enni, így a kormánypárti reagálás őket is megalázza.
Hogy Jakab Péternek a krumpli után sikerül-e a parizert is további (politikai) jelentéstartalommal feltöltenie, azt még nem tudni. Egyelőre annyi biztos, hogy a jobbikos politikus így olyanokat is meg tudott szólítani, akik a politikai tevékenységét talán kevésbé követik nyomon, másrészt ismét egyértelművé vált az is, hogy