Ellenzéki kerekasztal: duplán fizetjük az egészségügyet, előbb a tb-t, utána a magánrendelést

Szent János kórház
MTI/Balogh Zoltán

Az egészségügy állapotáról és leendő fejlesztési terveiről tartott beszélgetést több ellenzéki párt képviselője csütörtökön Budapesten a Civitas Intézet által szervezett „Ellenzéki Kerekasztal 2022” című konferenciasorozat negyedik állomásán. A szakpolitikusok számos olyan területet érintettek, melyet egy 2022-es kormányváltás után felálló nemzeti egységkormány gyökerestől átalakítana.

Az talán politikai oldaltól függetlenül, az állampolgárok részéről sem lehet senkinek kérdéses, hogy az állami egészségügy továbbra is rossz állapotban van, és ez nem csak a lepusztult épületekből és az ócska berendezésekből tevődik össze, hanem az erőforráshiánnyal küszködő ellátásból is látszik, aminek végeredményeképp a betegek rosszabb ellátásban részesülnek, mint kellene.

A kerekasztal-beszélgetésen a legtöbb ellenzéki párt képviseltette magát, így a szocialisták részéről dr. Szelényi Zoltán, a Dr. László Elek Kórház traumatológus főorvosa vett részt, a Jobbik dr. Lukács László György egészségügyi szakpolitikust küldte, a Párbeszéd Kovács Ádámot, az LMP Lakner Zsófiát, a DK pedig Komáromi Zoltán háziorvost.

Harmati András/Alfahír

A szakemberek a beszélgetés során egyetértettek abban, hogy az egészségügyi rendszer ma arra kényszeríti a betegeket, próbálják meg felhasználni kapcsolati tőkéjüket a gyorsabb és jobb ellátás érdekében, viszont akinek ilyen kapcsolatai nincsenek, az

„elvész a rendszerben”.

Az előadók szerint nem kérdéses, hogy teljes szerkezeti átalakítás szükséges az egészségügyben, Szelényi Zoltán ezt szakmájából kiindulóan úgy jellemezte, hogy „kármentő beavatkozásra” van szükség, aminek az a lényege, hogy az átalakításokat a rendszer működőképességének fenntartása mellett kell tudni elvégezni. Ezt a bérrendezéseknél, betegjogoknál, kondícióknál lehet elkezdeni.

A jobbikos Lukács László György szerint területi bontásban is igazságos hozzáférésre van szükség, mert vidéken gyakran okoz problémát a távolság, ugyanakkor még Budapesten sem átlátható a betegeknek, hogy mikor, hova kell fordulni. Az ellátás minőségéről szólva azt mondta, el kell érni, hogy a beteg „ügyfél” legyen, aki egy szolgáltatást vásárol a befizetett társadalombiztosításán keresztül, így a lehető legjobb bánásmódban részesülhet. Ehhez azonban jól átlátható rendszer kell, és persze jól működő kórházak is – mutatott rá.

Lukács László György
Harmati András/Alfahír

A párbeszédes Kovács Ádám szerint a „patient care” szemléletet kell meghonosítani, hogy a betegek mindig megkaphassák a kellő felvilágosítást, tájékoztatást és segítséget. Az LMP-s Lakner Zsófia szerint az is fontos, hogy a szolgáltatás mindenhol elérje azt az egyformán magas minőséget, hogy ne akarjon valaki másik városba utazni ellátásra.

A konferencián érintették a biztosítási rendszert is. A szakemberek szerint ennek úgy kell működnie, hogy ne nyújtson előjogokat, elkerülhető legyen a „kétsebességes” ellátás, ugyanakkor kiegészítő biztosításokra ettől még lehet mód. Ezeket azonban nem feltétlenül a magánszektorra kell érteni, Lukács László szerint például állami feladat is lehet a különbiztosítások működtetése.

Az előadáson arról is beszéltek, milyen javulást tapasztalhattak az elmúlt évtizedben: ide sorolták például az orvosok béremelését, azonban ezzel negatívumként szembe állították azt a bérfeszültséget, ami a szakdolgozók irányába kialakult. Lukács László szerint az EESZT-rendszert a hibái ellenére is dicsérni lehet, míg Szelényi Zoltán a dohányzás elleni fellépést és a „chips adót” méltatta, ugyanakkor összességében úgy fogalmazott, annyi történt, hogy

„egy zuhanó repülőgépen kigyulladt egy vészvillogó”.

A szükségesnek vélt egészségügyi reformok közül Lakner Zsófia többek között azt emelte ki, hogy újra meg kell húzni az orvosok és ápolók közötti kompetenciahatárokat, míg Kovács Ádám arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon a mélyszegénységben, valamint a rendezett körülmények között élő férfiak várható élettartama között 12 év a különbség, erre pedig az egészségügynek is reagálnia kell, mert az ellátás elé is feladatokat állít.

Kovács Ádám
Harmati András/Alfahír

Lukács László szerint újra kell alakítani a szolgálati jogviszonyt, az egészségügyet pedig fel kell szabadítani a politikai szorítás alól. De rendbe kell tenni a szakképzést, a digitalizációt pedig folyamatosan fejleszteni kell, mert ezt követeli meg a modern kor - mondta. A jobbikos politikus kiemelte az adatnyilvánosság fontosságát is, bírálva, hogy ma titkolják az intézmények olyan adatait a betegek elől, mint például a kórházi fertőzési arányokat.

Ez a titkolózás öli meg a bizalmat a szakma és a betegek között

– húzta alá.

Szelényi Zoltán szerint a közalkalmazotti jogviszony visszaállítására is szükség lenne, mert az biztonságot és tervezhetőséget adott a dolgozóknak. Hozzátette: a kórházak autonómiáját helyre kellene állítani, a városi kórházakat vissza kellene adni az önkormányzatoknak, mert ott van a legrövidebb visszacsatolási idő, hiszen a lakosok pillanatok alatt számon tudják kérni akár a polgármestert is. Az állami rendszerben ilyen nincs.

Szelényi Zoltán
Harmati András/Alfahír

Komáromi Zoltán hozzátette: mindenképpen fontos lenne létrehozni az önálló egészségügyi és szociális minisztériumot annak háttérintézményeivel együtt, a kellő humánerőforrás biztosításával, bérrendezésekkel, motivációs rendszerrel. Ő is kiemelte, hogy a kórházi adatokat nyilvánosan kell kezelni, hogy a betegek lássák, milyen teljesítményt nyújt az intézmény, ahova tartanak.

Az egészségügy finanszírozásával kapcsolatban az előadók közül Szelényi azt mondta, Magyarország uniós összehasonlításban is rendkívül keveset költ a rendszerre (az uniós átlag 7 százalék, míg mi 4,5 százalék körül fordítunk rá GDP-arányosan), ráadásul az átláthatatlanság miatt azt sem tudjuk, hol és mennyiért gyógyulnak valójában a betegek. Mint mondta, az egészségügyi finanszírozásokból rendre hiányoznak az amortizációs költségek,

„ezért nincsenek rendes felújítások, karbantartások, műszerpótlások, tehát ezért vannak még használatban 50 éves orvosi eszközök a lepukkant épületekben”

A jobbikos Lukács László ehhez azt fűzte hozzá, hogy évente nézik a központi költségvetési adatokat, melyből látható, hogy nőttek ugyan a finanszírozási összegek, de valójában olyan sok felesleges kiadása van az államnak, hogy észszerű átcsoportosítással könnyedén fejleszteni lehetne a területet.

Kovács Ádám hozzátette: rengeteg átcsoportosítható kiadása van az államnak, de magát az adórendszert is úgy kell átalakítani, hogy a gyógyításra és oktatásra több forrás jusson, ennek egyik eleme a többkulcsos adórendszer visszaállítása. Lakner Zsófia szerint egy ilyen nagy méretű átalakítást csak több lépcsőben lehet kivitelezni, és nem is négy, hanem inkább tízéves intervallumról van szó. Az LMP-s szakértő abból a szempontból egyetértett a csúcskórházak létesítésével, hogy speciális ellátást igénylő esetekhez a szükséges technikát lehetetlen minden városi kórházban fenntartani.

Lakner Zsófia
Harmati András/Alfahír

Komáromi Zoltán megemlítette azt a 250 millió eurót is, amit az Európai Bizottság küld a magyar orvosok és kórházi szakszemélyzet járvány alatti túlóráiért, valamint újabb vakcinabeszerzésekre. A háziorvos reméli, megkapják majd az érintettek a nekik szánt pénzt, és nem rakja zsebre a kormány. Hosszú távú finanszírozási javaslatként egyébként szerinte a tao-rendszert is rá lehetne állítani az egészségügyre, mert hasznosabb lenne, ha a vállalkozások focicsapatok helyett inkább a helyi mentőállomásnak adhatnák az adójukat.

Egyszer már kifizették

A magánegészségüggyel kapcsolatban Lukács László úgy fogalmazott, Orbán Viktor a 2008-as népszavazástól eljutott odáig, hogy ma már kétszer kell fizetniük az embereknek az egészségügyért: egyszer a társadalombiztosítás keretében, utána pedig zsebből, amikor kénytelenek elmenni magánrendelésre.

A Jobbik egyébként „elfogultan állami egészségügy párti”, mondta a szakpolitikus, hozzáfűzve, a járványhelyzet is megmutatta, hogy csak az államnak van olyan beavatkozási ereje nagyvásárlóként és főszervezőként, amivel biztonságosan ki lehet szolgálni egy tízmilliós országot.

Bírálta azt is, hogy a magánszektorban „mazsolázzák” az eseteket, például ha valamit nem tudnak megcsinálni, a beteg végül visszakerül az állami ellátásba. Ezzel kapcsolatban Lakner Zsófia is azt mondta, meg kell alkotni a magánellátás kereteit, mert az nem mehet az állami szektor rovására, és nem jelenthet olyan menekülő útvonalat sem, hogy „ha nem tetszik valami, akkor átmegyek”, ezzel veszélyeztetve a közellátást.

Komáromi Zoltán szerint véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a betegnek az orvos adott esetben csak több hónappal későbbre tud kiírni egy vizsgálatot, de egyébként már másnap fogadni tudja magánrendelésen. A háziorvos szerint fel kell zárkóztatni az állami ellátást annyira, hogy ilyen ne fordulhasson elő.

Szelényi Zoltán hozzátette: vannak olyan nagy kockázatú eljárások, amiket a magánszolgáltatók nem vállalnak magukra, például traumatológiai és onkológiai feladatokat, ezért sem tudnak konkurensei lenni az államnak. Arra viszont okkal lehet magánszolgáltatásokat építeni, hogy kis kockázatú eljárásokat végezzenek, a piac pedig majd eldönti, hogy szükség van-e rájuk – mondta, emlékeztetve, hogy a Telki (magán) Kórház sem bírt működőképes maradni.

A kerekasztal-beszélgetésen a népegészségügyről is szó volt, Kovács Ádám szerint már az oktatásnál kell elkezdeni az egészségmegóvást, a népegészségügyi rendszert pedig vissza kell építeni. Kiemelte a pszichológiai és pszichiátriai ellátások fontosságát, amit az eddigi kormányok nem kezeltek helyén, ezért sincs annyi szakember, mint amennyire szükségük lenne a betegeknek. Hozzátette: új drogstratégia mellett alkoholstratégiára is szükség van, mert

az alkoholprobléma valójában fontosabb ma Magyarországon, mint a drogprobléma,

hiszen – ismert módon – hazánk élen jár az alkoholbetegség tekintetében, ez pedig hasonlóan végzetes következményekkel jár, mint a kábítószer-függőség.

Lakner Zsófia hozzáfűzte, a fiatalok sincsenek megfelelően kezelve, ahogyan a szerencsejáték- vagy szexuális függőségekkel, családterápiával és más területekkel sem foglalkozik elég szakember, hiszen a rossz fizetések miatt a pszichiáterek és pszichológusok döntő többsége átmegy magánpraxisba.

Lukács László szerint is új drogstratégia kell, de a Jobbik nem szeretné, ha ez a könnyű drogok liberalizációjában nyilvánulna meg. Azt azonban a választókerületében is létező mélyszegénységről ő is tudja, hogy oktatás és tájékoztatás híján generációk nőnek úgy fel, hogy nem tudják, mi káros az egészségre, és milyen lehetőségeik vannak a megfelelő ellátásra. Lukács szerint fejleszteni kell a már létező Egészségfejlesztési Irodák (EFI) tevékenységét, és azoknak valódi prevenciót kell szolgálniuk, nem pedig olyan adatokat kell gyűjteniük, amikkel végül semmit nem kezd a rendszer.

Komáromi Zoltán ide kapcsolódóan arról beszélt, több leendő minisztérium együttes munkájával lehet az ilyen fejlesztéseket elvégezni – eleve ezért is fontos, hogy egyáltalán legyen egészségügyi tárca. Szerinte az embereknek, főleg a fiataloknak életmód-mintákat kell adni ahhoz, hogy kevesebbet igyanak vagy dohányozzanak, jobban egyenek és többet mozogjanak.

Az ebbe fektetett energiát ugyanis a másik végén, az egészségügyben meg lehet spórolni

- mutatott rá arra, hogy aki nem betegíti meg magát a káros életvitelével, arra nem kell költeni sem, hogy meggyógyuljon – ezáltal több pénz marad az egészségügyben, jobb lehet az ellátás, tehát mindenki jobban jár.

Komáromi Zoltán
Harmati András/Alfahír

Szelényi Zoltán a mélyszegénység kapcsán kitért arra, hogy a szegregátumokban nehéz megszólítaniuk az embereket, ezért erre az lehet a megoldás, hogy a nemzeti egészségügyi stratégián belül külön roma egészségügyi stratégiát is készíteni kell, aminek keretében roma értelmiségiek közvetíthetnék a fontos üzeneteket a mélyszegény közösségek felé, mert rájuk talán jobban hallgathatnak. Egyébként a főorvos szerint az egészségmegőrzés érdekében a kormányzatnak eleve nem az élsportot kellene támogatnia, hanem a tömegsportot, tehát stadionok helyett utcai sportpályákat kellene létrehoznia.

A részvetők kitértek a kötelező koronavírus-oltás bevezetésének kérdésére is. Valamennyien egyetértettek abban, hogy általános kötelezettséget még nem kellene előírni, mert a vakcinák hatásossága (tehát nem a biztonságossága, hanem a hatásfoka) még kérdéses, úgy pedig nem lehet kötelezővé tenni valamit, hogy az sem világos, hány adag oltásra lesz szükség. Ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy a védőoltásra szükség van, mert a gyorsan mutálódó vírus minden nap embereket öl, és ez ellen másképp nem lehet védekezni csak úgy, ahogy a korábbi halálos járványok ellen is:

védőoltással.

A szakemberek ugyanakkor a járványhelyzet kezelését nehezítő körülményként értékelték a magyar kormány folyamatos titkolózását, ami okkal kelthet bizonytalanságot és bizalmatlanságot: ilyen az oltásokkal, halálozásokkal kapcsolatos statisztikák elhallgatása, az újságírók kitiltása a Covid-osztályokról, és az is, hogy – Müller Cecíliát kiemelve – még hiteles és megbízható országos tiszti főorvost sem állított ki a kormány az emberek elé.