A Friedrich Ebert Alapítvány, a Jelen hetilap és a Political Capital szervezésében tartottak konferenciát, ahol azt vitatták meg, hogy mennyire lehetnek hatékonyak a politikai és gazdasági szankciók Oroszországgal szemben.
A konferencia elején elhangzott, hogy az ötvenes évek óta dinamikusan növekszik a gazdasági szankciók száma. A szakértők szerint ennek nem feltétlenül vannak mindig hatással a szankcionált országra, ettől függetlenül a politikai döntéshozók, főként a kilencvenes évek óta szívesen élnek vele.
Az Oroszország ellen bevezetett szankciók száma már tízezer felett van. A többségük nyilván az Ukrajna elleni invázió után lett bevezetve.
Győrffy Dóra közgazdász szerint a Krím-félsziget elfoglalása utáni szankciók évente 2,5-3 százalékkal csökkentette az ország GDP-jét. Ettől függetlenül az ország gazdasága növekedett 2022-ig. A szankciók hatásosságát nem lehet felmérni, így nem biztos, hogy Putyin emiatt hátrált 2014-ben attól, hogy a Krím-félsziget után más területeket is bekebelezzen.
Elmondta, hogy jelenleg még mindig a szankciók elrendelése a legjobb megoldás egy országgal szemben, mintha mondjuk katonákat küldenének oda.
A Political Capital elemzője, Krekó Péter szerint a szankcióknak önmagukban nem értékelhetőek a céljaik, de eszközök lehetnek arra, hogy jelezzék a szankcionált ország felé, hogy helytelen, amit művelnek. A nyugati világ számára ez egy fontos eszköz, ugyanis ezzel morális véleményüket fejezik ki a szankcionált országok felé.
„Oroszország háborúban áll nemcsak Ukrajnával, hanem a nyugati fegyverek révén valamilyen szinten a nyugattal is”
– tette hozzá Krekó.
Az az elvárás a szankciókkal szemben, hogy megroppantja a diktatórikus és autoriter vezetőket majd. Másrészt pedig az, hogy a helyi elitet elégedettlenné tehetik, hogy aztán a vezetővel szembe forduljanak. Ez az elvárás kevésbé szokott érvényesülni. Ez például, eddig Oroszország esetében sem történt meg.
Deák András György szerint egyelőre annyit tudunk a szankciók gazdasági hatásáról, hogy nem sikerült azokkal átölelni Oroszországot. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy a társadalom hogyan viszonyul ehhez. Jelenleg anyagháború van a nyugat és Oroszország között.
„Az a kérdés, hogy melyik oldal bírja tovább (…) jelenleg ugyanis klasszikus gazdasági hadviselés zajlik, amelynek az a lényege, hogy legyen minél rosszabb a másiknak.”
Szóba került az is, hogy milyen hatással lehetnek az orosz gazdaságra a nyugati szankciók hosszú távon. Győrffy Dóra ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint 10, de akár 30 százalékos gazdasági visszaeséssel is számolhat Oroszország. Bár az ország továbbra is exportál nyersanyagokat, amit aztán átváltanak rubelre, jelenleg azonban azért erősödik a rubel, mert alig tudnak importálni.
„Ami a legjobban fáj az orosz gazdaságnak az az, hogy az importálás 50 százalékkal csökkent. A termelés elképesztő mértékben csökkent, több gyár is leállt alkatrészek hiányában. Főleg a technológiai eszközök terén van óriási hiány Oroszországban, ami erősen visszaveti az orosz ipart.”
Hozzátette, hogy az egyik legsúlyosabb krízis az, hogy a külföldi vállalatok elhagyják az országot. 1200 vállalatból 1000 lelépett, a többieken meg nagy nyomás van, amiért még ott vannak. Az orosz GDP nagy részét adták ezek a cégek. Még nem tudni mennyi idő lesz, mire alkalmazkodni fog ehhez gazdaság, de az biztos, hogy a szankciók hatása majd hosszú távon fog érződni – mondta.
Putyin elmérte magát?
Krekó Péter véleménye szerint szinte biztos, hogy Putyin elmérte, hogy milyen választ fog adni az ukrán háborúra a nyugat. Az orosz elnök a háború előtt azért is tárgyalt a nyugati vezetőkkel, hogy felmérje mire számíthat.
„Sokáig abban hitt, hogy nem lesz egységes fellépés velük szemben, de az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok képes egységesen fellépni egy agresszorral szemben.”
A szankciók hosszú távon nem csupán a szankcionált országra, de az azt elrendelő országokra is komoly hatással van. Győrffy kiemelte, hogy előfordulhat egy „szankciós fáradtság” a nyugati közvélemény részéről. Amerikában már többen mondják azt, hogy inkább a belső gazdasági problémákkal kéne foglalkozni sem, mint az oroszok elleni szankciós politika folytatásával. A közvélemény fáradtságára számítanak az oroszok is bevallottan. A mostani áremelkedések is hatással lehet a közvélemény hangulatára, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy már a háború előtt is komoly drágulások voltak megfigyelhetőek – tette hozzá.
Erre vonatkozóan Deák András György megjegyezte, hogy jelen pillanatban a szankciós politika legfőbb problémája az, hogy már lassan elmentek a határig. „Már nem sok szankciós lehetőség van Oroszországgal szemben.”
Krekó Péter rávilágított egy másik aspektusra is, hiszen a háború után az oroszbarát szélsőjobboldali pártok népszerűsége nem nagyon változott, dacára annak, hogy háború zajlik a kontinensen.
„Bár, a háború elején igyekeztek elhatárolódni az oroszoktól, de arra nem számíthatunk, hogy az oroszbarát erők gyengülnének. A szankciós fáradtság erősödésével az oroszbarát szélsőjobboldal is megerősödhet Európában.”