Közeledvén az '56-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójához, a sztálinista hatalommal szembeni felkelésről, és az ennek nyomán történtekről sokféleképpen meg lehet emlékezni, akár történelmi, politikai, kulturális, vagy számos más aspektusban. Most azonban érdemes megragadni az alkalmat, hogy egy kis ízelítő gyanánt felelevenítsük, mily módon és hogyan viszonyult a korabeli sajtó egy meghatározó szelete a szabadságharchoz és a forradalmi eseményekhez. Ebbe pedig egy, a lehetőségekhez képest független és tárgyilagosságra törekvő, egykori újság lapszemléjén keresztül nyújtunk most betekintést.
Magyar Szabadság: Mit írnak a magyar lapok?
A Magyar Szabadság egy tiszavirág-életű független, demokratikus napilap volt a forradalmi időkben. Jelzésértékű, hogy mindössze 1956. október 30. és november 3. között jelenhettek meg lapszámai, összesen háromszor. Amint a szovjet invázióval eltörölték a sajtószabadságot, a lap is bezárhatta kapuit. Létrejöttükkor a beköszönőjük első mondatai így szóltak:
Amiért említésre méltó a Magyar Szabadság sorsát feleleveníteni – a médiatörténeti mementón túl –, az az, hogy bár rendszeresen állást foglaltak írásaikban, láthatóan a magyar szabadságharc ügyét kívánták saját eszközeikkel szolgálni. A politikai lap jellemzően rövid, reményeket keltő és veszélyeket jelző írásokat, helyzetjelentéseket foglalt magában.
Ezen felül viszont a forradalmi idők szóban forgó napilapjának hasábjai között érdekes lapszemlére bukkanhatunk az I. évfolyam 3. számában "A jobb vagy baloldali szélsőség csak pusztulást hozhat" címmel. A már önmagában is beszédes címadást követően négy lap elvi cikkét foglalják össze:
A bevezetőben a sokszínű lapkínálat és az egyre gyarapodó számú sajtótermék szemléltetéseként emlékeztetnek, azok örvendetesen ugyan, de olyannyira megszaporodtak Magyarországon, hogy "az olvasók alig képesek figyelemmel kísérni valamennyi lapot és megnyilatkozást". Az általuk fontosabbnak tartott hírlapok közé sorolták az Uj Magyarországot, a Népszavát, a Népszabadságot, valamint a Kis Ujságot.
Uj Magyarország
Először a Petőfi Pártnak is nevezett Nemzeti Parasztpárthoz tartozó lapból Németh László vezércikkét közlik, melyben a szerző javasolja:
"...a kormánykoalíció pártjai, de lehetőleg minden párt: közös nyilatkozatot adjon ki, melyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak állami kézben tartása, bizonyos alacsony (25-40?) holdszám feletti birtokok vissza nem adása, hitet tennénk."
Népszava
A Magyar Szociáldemokrata Párt lapjában megjelentekből azt idézik: "A szabadság útja megnyílt előttünk. Az ország népe keserves szenvedések árán tanulta meg, hogy a jobb-, vagy baloldali szélsőség csak pusztulást vagy zsarnokságot hozhat ránk. Védjük meg drágán szerzett szabadságunkat, építsük fel a semleges, demokratikus Magyarországot."
Népszabadság
A hazafias szocialista értelmiség szerepéről című cikkben, melyet az új kommunista pártként aposztrofált MSZMP-lapból szemléztek, kiemelik az értelmiség, az írók, művészek legjobbjainak történelmi szerepét a forradalom ideológiai előkészítésében. Megállapítják, hogy ehhez a harchoz a kommunista pártmunkások legjobbjai is csatlakoztak. Ahogy azt is leszögezik: "Amikor áttekinteni igyekszünk a még nehezen áttekinthető eseményeket, ne feledkezzünk meg a múltról, arról az útról, amely a nemzeti és a demokratikus célok eléréséhez vezetett."
Kis Ujság
Végül a magyar vidék napilapjaként emlegetett újság egyik kommentárját is közlik az új kormány semlegességi nyilatkozatáról:
"...Nagy Imre miniszterelnök egy emberként tudhatja maga mögött az egész országot. Nincsenek pártok és különféle politikai nézetek, csak magyarok vannak,
akik egyet akarnak. Ha nem így lenne, már nem volnánk méltók a magyar névre, amelyet most áhítattal ejt ki minden szabadságszerető nép fia."
Nem lehet nem észrevenni, hogy az akkori közbeszéd szóhasználatában, politikai jelszavaiban észlelhető egyfajta párhuzam, de legalábbis erőteljes hasonlatosság az aktuális viszonyok tekintetében – ami persze aligha meglepő, amennyiben ezek a hangok egyöntetűen követelik egy elnyomó, önkényuralmi rendszer bukását, s azt egy szabadabb és demokratikusabb berendezkedéssel kívánják felváltani.
Szintén említést érdemel, és idevág az 1956-os állásfoglalása és későbbi kivégzése miatt emblematikus figurává vált – és kommunista nézetei ellenére a marxizmus-leninizmusról eltérően vélekedő – Nagy Imre október 30-án miniszterelnökként elhangzott mondata, miszerint a megalakuló nemzeti kormány
"az ország életének a további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezi."